Aranyosi Ervin: Mennem kell!

Aranyosi Ervin: Mennem kell!
(Aranyásó dal)

Most mennem kell,
tüzesen néz rám a nap,
tiszta égbolt hívogat,
az élet hív.
Mennem kell,
hol a lélegzet szabad,
hol megélem álmomat,
s dobban a szív.

Mennem kell,
hív az eső és a szél,
szívem szebb jövőt remél,
az élet hív.
Mennem kell,
hol a hegycsúcs ködbe vész,
ahol élsz, amíg remélsz,
s érc gazdagít.

Ó kedvesem,
– mondtad nekem –
Aranyröggel
tömjem zsebem,
az életünk majd
könnyebb legyen!

Hát mennem kell,
jégtől szikrázik szemem,
fény, s árny játszik velem,
az arany hív,
Elhozom,
elhozom, mert ígértem,
utamról le nem tértem
még hajt a szív!

Ó kedvesem,
– mondtad nekem –
Aranyröggel
tömjem zsebem,
az életünk majd
szabad legyen!

Mennem kell,
hol az arany pora vár,
vagy a halál rám talál,
még mennem kell.
Indulnom kell!
Vissza még nem térhetek,
álmom ad szebb életet,
ha élhetek.

Ó kedvesem,
– mondtad nekem –
Aranyröggel
tömjem zsebem,
hogy életünk majd
szabad legyen!

Ó kedvesem,
én kerestem,
hogy életünk,
szebb lehessen,
a boldogság
nem itt terem.

Ó kedvesem,
nem itt terem.
Ó kedvesem,
Ó kedvesem…

Aranyosi Ervin © 2024-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva