Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!


Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!

Álmodtam szépet,
álmodtam jót.
Én kormányoztam
az álomhajót.
Amerre néztem,
ott csak csoda várt,
nevetni láttam
a látóhatárt.

Azt teszem végre,
mit vágyott szívem,
álomhajómat
szép révbe viszem,
boldoggá válok
szeretve én,
szívdobbanásom
a kedvenc zeném.

Szabaddá váltam,
nincs rajtam teher,
nem érzem többé,
hogy küzdeni kell!
Élem a létet,
és boldog vagyok,
mások lelkében,
szép nyomot hagyok.

Álmodni mertem,
most ébren vagyok,
napom teremtem,
s a lelkem ragyog.
Boldog a szívem,
mert nincs egyedül,
békém galambja
a vállamon ül.

Ébren is kéne,
álmodni már,
megkapni végre,
azt ami jár,
s szívünkből adni,
amit lehet,
megtapasztalni
egy szebb életet.

Ébredjetek fel
jó emberek!
Legyen az élet
több veletek!
Váltsuk valóra,
mit álmunk ígér,
mikor a kedvünk
az egekig ér!

Ébredj barátom,
és álmodj velem!
Miénk a cseppnyi,
s a végtelen
Csak meg kell élnünk
saját csodánk,
s nem is kell félnünk
egy életen át!

Ébredjetek fel
jóemberek,
csak egy a fontos,
a szívszeretet!
Nem kell, hogy harcolj,
csak boldogan élj,
holnapba nézve
szép jövőt remélj!

Álmodjunk együtt,
álmodjunk jót,
tegyük boldoggá
az álmodozót,
gondolatunk majd
szebb jövőt teremt,
majd ezzel uraljuk
a végtelent!

Szeretve élni,
mit is jelent?
Teljessé tenni
a megélt jelent.
Elfogadásban
megélni csodát,
látni az élet
szebb oldalát.

Nevetni láttam
a fénylő eget,
szívemben itt él
e szép jelenet,
arcodra festem
e vidám jelet,
tükrödben lássad,
hogy lelked nevet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kéne már!


Aranyosi Ervin: Nem kéne már!

Nem kéne már,
hogy így legyen,
hogy átgázolj csak mindenen!
Szíved bezárjad, sose láss,
kincset szerezve gödröt áss,
hadd jöjjön ránk a pusztulás!

Nem kéne már,
hát mért teszed?
Lelkedet gúnnyal vértezed.
Másokét szóval mérgezed,
a teljeset mind szétszeded,
ehhez van csak meg készleted?

Refrén:
Ma már csak üzlet neked az élet,
a lelkedet sok pénzre cseréled,
mindig csak ez motivál téged,
és közben várod a szörnyű véget,
amely a poklán hamuvá éget.

Nem kéne már,
hogy így tegyél,
mások felett gonosz legyél!
Lelked mélyén a hiány szintjén
szeretetre vágynál őszintén,
s ugyanazt érzed lelkedben, mint én!

Refrén2:
Ne legyen üzlet mától az élet,
forduljon a Föld egy nagyot véled!
Lásd meg a jót is, lásd meg a szépet!
tegyen boldoggá mától az élet,
s ne várd halálod, ne várd a véget!

Aranyosi Ervin © 2021.09.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva


Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Tovatűnt a nyarunk, lassan őszbe fordult,
a bőség kapuja lassan megnyikordult.
Rövidül a nappal, az éj perceket lop,
sötétül a világ. Derűnk, fényünk elfogy.
A természet, mintha csendben haldokolna,
mintha tűnő nyárért bennünket okolna,
de még ideadja nekünk minden kincsét,
ezerszínre festve szél-tépázta tincsét.

Zöldellő levélre fest okkert, vereset,
aranyszín sugárból kever egy keveset,
színes palettáján ezer  szín pompázik,
felhőtakarásban, eső-könnyben ázik.
Gyümölcseit, magját szórja szerteszéjjel,
avarral terít meg, felmarkoló széllel,
s megágyaz, az erdő földjét betakarva,
mintha hosszú álmot aludni akarna.

Csoda és varázslat, s mindig megtörténik,
s az ott élők közül sokan élik végig.
Gyönyörű körforgás, s van ki megzavarja,
mert ilyenkor gyilkol a vadászok „karja”.
Védtelen vadakra támad rá az ember,
kikkel szembeszállni pusztakézzel nem mer.
Hősködik, lövöldöz, orvul, lesből támad,
s terítékre kerül a gyanútlan állat.

Búsul a természet, siratja vadjait,
őszi borongásban tengeti napjait,
s engedi lelkünknek szépségét csodálni,
szeretettel telni, emberibbé válni.
Festmény most az erdő, képei csodásak,
színek borítják el a megfestett vásznat,
virágot utánoz a levelek pompája,
miközben fáradtan téli álmát várja.

Aranyosi Ervin © 2021.09.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rendelj verset ajándékba


Aranyosi Ervin: Rendelj verset ajándékba

Képzelj el egy ajándékot,
ami személyre szabott.
Általad és általam ölt
kedves, verses alakot.
Szerettednek, barátodnak
közeleg az ünnepe?
Ékes szóval, szeretettel,
töltsük a versét tele!

Legyen egy vers az ajándék,
s megírom neked,
add hozzá az érzéseid,
legyen több veled!
Én pedig majd megformázom,
összerendezem,
ritmust, rímet hozzáadva,
hogy ünnepibb legyen!

Nem kell más,
csak megrendelned az oldalamon.
és az ára, az sem lesz sok,
nem egy kis vagyon.
Ha majd látod az eredményt,
érzed majd, mit ér,
érző mosolyt, örömkönnyet
kaphatsz versemért…

Ünnepelted érzi majd,
hogy mily fontos neked.
Átmegy majd a gondolat,
az érzés, szeretet.
Elmondva, vagy kinyomtatva
szép emlék marad,
s az ajándékban megtalál,
mert adtad önmagad!

Ha verset rendelnél, kattints az alábbi linkre:
https://versek.aranyosiervin.com/vers-rendeles

Aranyosi Ervin © 2021.09.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hiányzott-e versem?


Aranyosi Ervin: Hiányzott-e versem?

Csak kíváncsi voltam,
feltűnt-e hiányom,
nem maradt utánam
tegnapi nap lábnyom.
Hisz nem írtam verset,
más foglalt le engem,
időben más helyen
volt szükséges lennem.

Hogy telt a reggeled
ébresztő vers nélkül?
Találtál magadnak
gondolatot végül?
Olyat, mely felemel,
s szeretettel teli,
amiben az ember
örömét megleli.

Vajon bosszankodtál,
hiába kerestél,
kíváncsi szemekkel
hozzám be is lestél,
de nem volt újdonság,
csak a régebbiek?
Azokat olvasni
újra, vakon minek?

Vagy beérted azzal
a négyezer verssel,
amit a honlapom
kínál szeretettel?
Választottál olyat,
mit még nem olvastál,
vagy csak szórakozva
visszalapozgattál?

Vagy a keresődbe
beírtál egy szép szót,
megkönnyítendő a
verskereső cécót?
Aztán megtaláltad,
mire szíved vágyott?
Ami eléd vetít
egy még szebb világot?

Vagy tán úgy döntöttél,
nem akarsz így járni,
nem akarsz mindennap
újabb versre várni,
ezért könyvboltomat
gyorsan felkerested,
versekkel teljen meg
mától minden ested?

Vagy épp úgy gondoltad,
szeretnél sajátot,
neked szóló verset,
mit senki sem látott?
Ezért aztán tőlem
egy verset rendeltél,
és hogy rólad szóljon,
ezért te is tettél?

Vagy tán elpártoltál,
s másét olvasgattad,
ha nem írtam verset
neked, vagy miattad?
Ne tedd, holnap újra
írok neked verset,
ami tetszeni fog,
s visszhangzik majd benned!

Aranyosi Ervin © 2021.09.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen az élet több veled!


Aranyosi Ervin: Legyen az élet több veled!

Ó, hidd csak el,
okkal születtél,
ha többé válnál,
jobb lehetnél,
csak rajtad múlik,
ne várj másra,
s ne gondolj
az elmúlásra!

Ó, hidd csak el,
hogy változtathatsz
a világodnak
többet adhatsz,
boldogító álmot
láthatsz
Amire vágysz
azzá válhatsz.

Refrén:
Legyen az élet több veled,
csinálj a Földből jobb helyet!
Álmodj merészet és nagyot,
kiáltsd a szélbe: – Itt vagyok!

Ó, hidd csak el,
hogy van még élet,
az ember szebbet
is remélhet,
ne add fel,
csak rajtad múlik
történeted
meddig nyúlik?

Refrén:
Legyen az élet több veled,
csinálj a Földből jobb helyet!
Álmodj merészet és nagyot,
kiáltsd a szélbe: – Itt vagyok!

Ó, hidd csak el,
mert hinni könnyebb
ne hulljon
csak úgy a könnyed!
Okkal jöttél,
okkal lettél,
oka volt,
hogy megszülettél!

Refrén:
Legyen az élet több veled,
csinálj a Földből jobb helyet!
Álmodj merészet és nagyot,
kiáltsd a szélbe: – Itt vagyok!

Refrén 2:
Legyen az élet élhető,
lelkedben van elég erő!
Álmodj merészet és nagyot,
elérhetsz minden csillagot!
Elérhetsz minden csillagot,
csak szórd szét a gondolat-magot!

Aranyosi Ervin © 2021.09.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mennyi?


Aranyosi Ervin: Mennyi?

Mennyi álom, mennyi érzés,
mennyi édes megkísértés,
mennyi mosoly, lelki béke,
mennyi csodás perc emléke?

Ezt mind a lelkemben hordom,
s jelenemért morgolódom,
úgy szeretnék újra élni,
életembe visszatérni!

Mennyi jóság, mennyi szépség.
mennyi jószándékú népség,
mennyi csoda, mennyi álom,
mennyi kincs, s most nem találom!

Amíg emléküket őrzöm,
amíg járok még a Földön,
addig tiszta szívvel élek,
életsíkot nem cserélek.

Mennyi boldog pillanat várt,
mennyi szép nap töltött naptárt,
mennyi emlék gyűlt szívembe,
mennyi szépség fért el benne?

Ezek mind-mind bennem élnek,
s újra szép jövőt remélek,
ahol újra élet terem,
s visszakapom életterem.

Mennyi, ami elmúlt, mennyi?
Mennyi lépést kell megtenni?
Mennyi ember kell, hogy jöjjön,
mennyi kell, hogy utat törjön?

Hogy a létben újra éljünk,
egymással érzést cseréljünk?
Visszakapjuk igazságunk,
s a jó utat, amin jártunk…

Aranyosi Ervin © 2021.09.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fénykép készül


Aranyosi Ervin: Fénykép készül

Barátságos arcot vágjál,
hagyd a kaját, most ne rágjál!
Villantsd rám a mosolyodat,
ragyogja be szép arcodat!
Ez a fénykép, örök emlék,
mintha mindig vígak lennénk.
Szépek legyünk és vidámak:
– Mutassuk meg a világnak!
Állj, ne mozogj, inkább nevess!
fényképemen még szebb lehess!
Ha majd egyszer előveszed,
kacagásra bírjon eszed!
Hagyd abba a buta harcot,
vágjál barátságos arcot!

Aranyosi Ervin © 2021.09.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva