Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Kiköltöznék a világból,
ki az élő természetbe.
mert itt szenved csak a lélek,
s mint motolla jár az elme.
Kiutat keres a mából,
s a holnapban nem találja,
múltban meg nem képes élni,
az az életnek halála.

Technikára, tudományra,
hazugságra épül minden,
s az az élet zsákutcája,
ahonnan már kiút sincsen.
Politika, kamat, hitel,
műanyag és egyéb mérgek,
alakítják a világot,
amiből már rég nem kérek.

Pénzre épült ez a világ,
s lassan kihúzzák alólunk,
digitális rabszolgaként
élünk, s mégsem morgolódunk.
Hazugsággal tömik fejünk,
mely ellen a lelkem lázad,
legyilkolják nemzetünket,
elveszejtik szép hazánkat.

Alvók között ébren lenni,
s mögé látni a dolgoknak
fáj, mert lassan nincs mit tenni,
az a kérdés, lesz-e holnap?
Úgy elmennék remetének,
tán az erdő befogadna,
a még élő szép természet,
lelkemnek is reményt adna.

Erdő mellett, falu szélén
még élhetném a világom,
tán még engedné az élet,
hogy legyen kis szabadságom.
Megnyugodhatna a lelkem,
napközben elbogarásznék,
erdő mélyén élő csendben,
önmagamra rátalálnék!

Aranyosi Ervin © 2026-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ami ma van

Aranyosi Ervin: Ami ma van

Bár nagyon fáj, de elfáradt a lelkem,
csak üvöltök a békés, síri csendben,
de nem halljátok meg a hangomat.
bár miattatok fáj szívem sokat!

Bár nagyon fájt, és már magam sem értem,
de úgy látszik a pusztába beszéltem,
mert bennetek visszhangra nem talált,
csak várjátok a fájdalmas halált!

De ébredjetek, nincs mit vesztenünk,
csak szebbé kéne tenni életünk,
megélni azt, kik valóban vagyunk,
ha szívünk vezethetné „bölcs” agyunk!

A lelkem sír, mert nincs súlya a szónak,
nincs értéke az igaznak, valónak,
mert hazugságokra épült Bábel tornya,
mintha ha a világunk csak a pénzről szólna!

És összedől majd a hazugság vára,
és elvész minden, ez lesz majd az ára,
mert egy napon majd erre ébredünk.
Nem lenne jobb, inkább megértenünk?

A sötétségből lépjünk ki a fényre,
leljünk rá az igazi ösvényre!
A nyelvünk térkép, mindent megmutat,
csak járnunk kell az elhagyott utat!

Mert elveszett belőlünk a tudás,
ma értékesebb minden árulás!
A szemfényvesztő nem is látható,
s a korszellemnek bűze átható!

Épp gépnek adjuk át, amit tudunk,
s majd ő járja helyettünk az utunk.
Az ember lelke lassanként kihal,
s pokolra jut halott álmaival.

Nem olvasunk többé sorok között,
a megértés is messze költözött,
már nem divat a saját gondolat,
a tudomány, akár a rák, tolat.

Térkép e nyelv, és mi lemondunk róla,
idegenként ugrálunk parancsszóra,
s tesszük, mit várnak a hatalmasok,
hiába tudjuk: hazugok, aljasok!

Válasszunk hát bábok, szolgák közül,
olyat, ki pénz oltárán üdvözül,
s hagyjuk veszni e szép Magyar hazát,
s vele a magyar ősök igazát?

Uraljon az, ki sosem volt magyar,
ki hízelegve magának kapar,
aztán a vaksi nép nyakára hág,
mert őt emeli fel a pénzvilág.

Nincs választás, felettünk döntenek!
A választható szinte mind beteg!
Külföldről pénzelt és irányított,
s az igaz útra egyik sem nyitott!

Mert minden párt megoszt és megvezet,
és széjjel tép egy ősi nemzetet,
s a vágóhídra már önként megyünk,
ahelyett, hogy EGY nemzet legyünk!

Aranyosi Ervin © 2026-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Magyarokhoz

Aranyosi Ervin: Vers a Magyarokhoz

A választások értelmüket vesztik,
hisz pártok dúlják széjjel a hazát,
nemzet-nyúzó, rút háború lesz itt,
eltiporva a népünk igazát!
Te elhiszed még a sok hazugságot?
A pénz beszél, mondd hiszel még neki!
Mételye fertőzi meg a nagyvilágot,
s a népet koncként keselyű elé veti!

Ó jaj magyar, halld meg a vijjogását,
készülj fel végre és állj ellene!
Építsd fel hát a Kánaánnak mását,
hiszen a népnek jólét kellene!
Mindenünk van, mi életet teremthet,
csodás a föld és áldott a vizünk,
a magyar szó, amit Isten teremtett,
és saját Isten, amiben hiszünk!

Kergesd el mind, kik szétlopták hazádat,
ősi tudással őrizd nemzeted!
Kevés, ha szíved oroszlánként lázad,
úgy jó ha közben józan ész vezet!
Használd tudásod, mit őseidtől kaptál,
legyél naggyá tőle és általa!
Érezd magad, mintha a mennyben laknál,
s szolgáljon óvó, s tápláló haza!

Kérlek magyar, sose szidd a hazádat,
hiszen e föld mindarról nem tehet,
hogy mindenhonnan sátán-érdek támad,
s csatlósa az, aki népet vezet.
Vedd vissza hát a régi igazságot,
kövesd a nép, a magyar érdekét,
példádon taníts meg élni világot,
kövesd az ősök szép üzenetét!

És eljön majd a kor mely igazol,
a korona, és hazánk felragyog!
A népért újra honfi szava szól,
hiszem, megérjük azt a szép napot!
De csak együtt, hát össze kéne fogni,
s kivívni végre népünk igazát,
ne kelljen többé sírva nyomorogni!
Fényünkkel áldjuk a szép Magyar hazát!

Aranyosi Ervin © 2026-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beteg világ

Aranyosi Ervin: Beteg világ

Hazugságoktól beteg a világunk,
s hitünk fegyverként fordítják ellenünk!
Beprogramozva rossz robottá válunk,
s nem vesszük észre, hogy elbánnak velünk!
Agyunkat mossák mérgező szavakkal,
s ígérnek bármit, mi úgy sem teljesül.
s hisszük, hogy szállunk álom madarakkal,
s közben az élet az, mi elrepül.

Minden problémát pont azok okoznak,
akik megoldást kínálnak reá,
s a háttérben torz törvényeket hoznak,
s a valóságunk majd ettől fejre áll!
Érdekcsoportok elhatalmasodnak,
bilincsbe verve, vakon hisz a nép,
elménken – szóból – bakancsok taposnak,
sulykolva ármányt, gazságot belénk!

A valóságban szemfényvesztés minden,
s a bűvészeket sosem láthatod.
Mert megnevezve soha egyik sincsen,
s a szóvivő, csak szöveget kapott.
Színházat látsz csak, mit neked kreálnak,
és a színészek esendő trógerek,
szereplőkké csak őáltaluk válnak,
s kevesen látják, lelkük mily beteg.

Zsarolhatók, hiszen bűnös a lelkük,
s ha hibáznak, hát visszahívhatók.
Zsebük tömött, s hatalmas az űr bennük,
pökhendiek, s torz képmutatók!
A valóságunk hazugságra épül,
s előbb-utóbb biztosan összedől,
az értők száma napról napra gyérül,
s nem futhatunk el a végzetünk elöl.

Nem kéne még álmunkból felébredni?
Előttünk mélység, tátongó szakadék!
Az igazságot meg kéne keresni,
hisz más nem fogja letenni elénk!
Hazugságoktól szenved a világunk,
kiutat már értelmes sem talál,
s nem érdekel majd senkit a halálunk,
amíg az ember megváltásra vár!

Aranyosi Ervin © 2026-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne mástól várd!

Aranyosi Ervin: Ne mástól várd!

Mástól várod a megoldást?
Sohasem leszel szabad!
Azt kellene észrevenned,
hogy világod elszalad!

Más nem tudja megoldani
helyetted a gondodat,
tüzet nem fog eloltani,
ki csak odamondogat!

Bár segítők segíthetnek,
hogy megtaláld jó utad,
de a tudás ott él benned,
s ha figyelsz rá, jót mutat.

Állj csak meg a rohanásban,
vizsgáld csak meg lelkedet,
száguldozva, kapkodásban,
a jót fel nem ismered!

Mi lenne, ha megkeresnéd
magadban az okokat,
s visszavennéd kezedbe
a döntést hozó jogodat!

Más nem érezhet helyetted,
s nem tudja, mi jó neked,
egyedül csak te vagy képes
helyrehozni életed!

Az orvos nem gyógyított még,
tanár tudást nem tanít,
jogász is csak megkutyulja
az igazság dolgait.

Az ember szemétre termel,
csak fogyjon el egyre több,
a jóság nem is feltétel,
és a romlás szembeköp!

Látod, magunk alatt vágjuk
büszke ésszel ki a fát,
így omlik le Bábel-tornya,
és agyonnyom a világ.

Élhetetlen lény az ember,
csak harácsol, s nem szeret,
mindig csak utólag bántja
lelkét lelkiismeret.

Fel kellene szemed nyitnod,
végre látnod kellene,
mielőtt még elnyel minket,
az önzésnek tengere.

A világ nem minket szolgál,
mert a szolgák mi vagyunk,
ha így folytatjuk a dolgunk,
mindannyian kihalunk.

Nem is marad más utánunk,
csak lézengő robotok,
kik egy maréknyi gonoszért,
lapátolnak homokot.

Új létforma lesz a földön,
mely érezni képtelen,
ám, a hazugság-tudásból,
tudománya végtelen.

Aranyosi Ervin © 2026-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az a dolgom

Aranyosi Ervin: Az a dolgom

Az a dolgom, hogy szeressek,
mást is boldoggá tehessek!
Mi bennem él, abból adjak,
s mindig jó ember maradjak!

A mosolyommal vidámítsak,
a jókedvnek ajtót nyissak,
örömöt okozva másnak,
nem hagyva helyt búsulásnak!

Az a dolgom, s teszek érte,
s tudom, nem mindenki kérte,
csak mutatom, hogy jó élni,
a holnaptól nem kell félni!

Nem kell félni, szeretni kell,
ezt rosszak sem vehetik el,
amíg adok, jót teremtek,
rossz álmaim sem lehetnek!

Az a dolgom a világban,
utam, hitem szerint járjam,
ne higgyek el hazugságot,
s jobbá tegyem a világot!

Aranyosi Ervin © 2025-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Aranyosi Ervin: Van még esély!

Vannak még, kik éheznek a fényre,
kik szeretettel hatnak minden lényre.
Kik átformálnák e hazug világot,
kik valóra váltanák azt az álmot,
hogy az ember szebb jövőt teremthet,
hogy szolgálhatja az isteni rendet!
Éltetheti elgyötört világát,
meggyógyítva Földje auráját!

Egy eszköz van, ami erre képes,
ami javít, mitől a lét szép lesz!
Nem kell hozzá pénz, technika, fegyver,
csupán érző, s gondolkodó ember!
Van egy jussunk, az emberiségnek,
akaratunk szabad lehet, s éltet,
mégis erről szolgaként lemondunk,
parancsszóra minden jót elrontunk!

Ám nem kéne szolgaként megélnünk,
hazugságok ketrecében félnünk,
felébredve kéne álmot látnunk,
s rendbe kéne tennünk a világunk!
Igazság, a szeretet, a jóság,
nem lenne csak hiábavalóság!
Ha meglátnánk ébren is az álmunk,
s rendbe tennénk gyönyörű világunk!

Élhetnénk mind napról napra szebben,
Teremtőnkhöz méltó szeretetben!
Cseppek vagyunk az ő tengerében,
kell, hogy szívünk, mind egymáshoz érjen!
A szeretet az egyetlen esélyünk,
higgyük már el, nincsen mitől féljünk!
Teljessé csak együtt válhatunk,
hisz mindannyian teremtők vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2025-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem az, aminek látszik!

Aranyosi Ervin: Semmi sem az, aminek látszik!

Semmi sem az, aminek látszik,
a világ teveled könnyedén játszik!
Szabadítsd fel hát a lelkedet,
a sötétben élni nem lehet!
Egyetlen kiút a végzeted,
amikor már csak a szív vezet!

Semmi sem az, aminek látszik,
válaszút vár, s a jobb út a másik!
Szabadítsd fel hát a lelkedet,
dobd le a mázsás terheket!
Legjobb lesz ha szíved vezet,
ha másokat őszintén szeret!

Semmi sem az, aminek látszik,
ha jól figyelsz rá, a máz majd lemállik!
Felszabadítva lelkedet,
varázsol végre a képzelet!
Mikor közelről nézheted,
végre igazán szép lehet!

Semmi sem az, aminek látszik,
ez egy elvarázsolt, bolond világ!
Ha nem figyelsz, csalóka érzéssel ámít,
hazugság mocskait önti reád!
Ne higgy a szemednek, mert elvarázsol,
figyeld, hogy a lelked, mit is tanácsol!

Befelé nézz, s a lelked mélyén,
a valóságot, ott leled,
a külvilág, az káprázat csak,
ott nem találod a helyed!
De ott bent a tudás felszikrázik,
mert ott minden az, aminek látszik!

Aranyosi Ervin © 2025-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félelem nélkül

Aranyosi Ervin: Félelem nélkül

Ha megszabadulsz a félelmektől,
az lehetsz végre, aki vagy,
és megkaphatod az életedtől,
az öröklétű önmagad!
Mikor születtél nem volt benned
harag, sem düh, sem félelem!
Könnyű volt olyan lénynek lenned,
ki eggyé válik énvelem!

Egy vagy Atyáddal, egy vagy vélem,
ne hagyd hát, hogy megosszanak!
Hogy felébredsz, csak azt remélem,
nem győznek le gonosz szavak!
Hazugságok, melyek félelemmel,
töltik meg lelked és szíved,
mit elhiszel, s mivel teremtel,
amivel többre nem viszed!

Félni tanít a hatalom téged,
ezzel uralja lelkedet,
de egyszer végre meg kell értsed,
így boldogan élni nem lehet!
Dobd le végre a lelked láncát,
éld meg a létet, legyél szabad,
s járd vidáman a lélek táncát,
s legyél boldogan önmagad!

Semmi sem az, aminek látszik,
szabadítsd hát fel lelkedet,
az árnyék-világ a szíveddel játszik,
addig fáj szíved, míg nem szeret!
Lépj ki a Napra, lépj a fénybe,
boldoggá válni is van jogod,
tisztán szeretve érhetsz révbe,
s világod máris megváltozott!

Aranyosi Ervin © 2025-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Honnan a tudás?

Aranyosi Ervin: Honnan a tudás?

Ha mindig a hazugságot tanították meg neked,
s nem látod az igazságot, mit kap tőled gyermeked?
Elhiszed, mert olyan mondta, aki magasra került?
Megértened a világot, pont ezért nem sikerült!

Így az életeddel játszol, talán ők is játszanak,
tanult módon színészkednek, s jó embernek látszanak.
Kegyes hazugság világod, a valóst, nem ismered,
mindig annyit tudhatsz róla, amit mutatnak neked!

Manapság képedbe tolják, amit tudhatsz, a kevést,
s úgy tálalják, mint hamis hírt, holmi összeesküvést!
Az igazság el van rejtve, s téged nem is érdekel,
médián át hatalommal, hazug hírrel érnek el.

Hazugság a történelmünk, sok áruló írta át,
nem tükröz az valóságot, csak hazugok „igazát”!
Hiszen azt a „győztes” írta, ki sosem volt egyenes,
így aztán a történelem, tört részektől szemetes.

A tudomány csak pénzt szolgál , fejlődik a technika.
Okossá lesz minden eszköz, s elbutul a nép fia!
A gondolkodót szedálják, mert csak így vezethető,
s nincs, ki lássa, ez a világ, így nem is lesz menthető!

Büszke vagy a tudásodra, s biztos az, hogy jól tudod?
És ha mind-mind hazugság volt, ami hozzád eljutott?
Jól tudod a hazugságot, hát erre büszke lehetsz,
ez lehet a te kereszted, amit válladra vehetsz!

Pedig lenne másik út is, mely értelmes, s élhető,
a hazugság, igazságra, ma még lecserélhető!
Jobbá kéne csak szeretned magadat és másokat,
teremteni egy világot, hol a szív nem fáj sokat!

Hazugságra épült világ, előbb-utóbb összedől,
csak tudással menekülhetsz az új „Özönvíz” elől!
Lesz-e Bárka, mire felszállj, lesz e tutaj, mire ülj?
Lesz-e értelmes megoldás, hogy végül megmenekülj?

Aranyosi Ervin © 2024-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva