Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség


Aranyosi Ervin: Telhetetlen emberiség

Be kellene érnünk azzal a kevéssel,
amivel az élet megjutalmazott!
Nem kéne bajlódnunk istenverte pénzzel,
ami az embernek csak nyomort hozott!
Sikerorientált, rút világban élünk,
ahol versenyszellem az uralkodó,
a mókuskerékből kimaradni félünk,
s nem látja jövőjét az ébren álmodó!

Egymást letaposva habzsoljuk a létet,
miközben a szívünk szépre szomjazik,
gyermekként, örökül kapjuk az egészet,
aztán lelkünk kincsét tőlünk elveszik.
Együtt kéne élnünk, egymást támogatva,
örömöt szerezve egy életen át,
szeretetet adva, s mástól elfogadva,
s nem kapnánk el többé semmi nyavalyát!

Ha megértenénk, hogy minden egy a Földön,
a teljes egésznek részei vagyunk,
s hagyni kéne, hogy a lelkünk feltöltődjön,
hogy ha nem uralna bolondos agyunk.
Ám az ember mindig, egyre többre vágyik,
s bármit, ha elérne, sohasem elég!
Ezért küzd nap, mint nap, egészen halálig,
mert a legfőbb célja a csillagos ég!

Pedig kék bolygónkat ajándékba kaptuk,
s lám, telhetetlenség pusztítja majd el,
oly hatalmas kincsét, mind-mind lezsaroljuk,
hiszen a gazdagság csúf hatalma kell!
Az életünk végén látjuk csak, mit tettünk,
halódó világot hagyunk itt bután.
Kiforgatott földbe pénzmagot vetettünk,
s nem marad majd élő, az ember után!

Mennyi felesleges, furcsa dolgot gyártunk,
s szinte vásárlásból áll az életünk,
miközben a saját, szép bolygónknak ártunk,
és közben aggódunk, hogy mi lesz velünk!
Feléljük a bolygónk összes rejtett kincsét,
pusztítjuk világunk szép természetét,
s megalkotunk olyat, ami eddig nincs még,
s legyártjuk a holnap gyilkos szemetét.

Aranyosi Ervin © 2023-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Állatkert


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg „szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!


Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Ébredjetek Föld lakói,
megvezettek titeket,
a hatalom odafentről
a jóléttel hiteget.

Közben fejekben sötétség,
s a szegénység egyre nő.
Hazugságok posványára
épülhet egy szebb jövő?

Ébredjetek Föld lakói,
nyissátok ki szemetek,
Munka árán veszitek meg,
naponta a szemetet.

Csillogásba, flitterekbe
csomagolt már a világ,
élősködő tudatlanság
az agybogár, ami rág.

Ébredjetek Föld lakói,
rázzátok fel magatok,
hozzászólni az élethez
nem akad már szavatok?

Kiürül a szép lelketek,
elenyész a szeretet,
ez a mai társadalom
vezérelt, megvezetett.

Ébredjetek Föld lakói,
Földünk megrázza magát,
lesodorja a testéről
paraziták csapatát.

A bolygó túl fogja élni,
csak az ember tűnik el.
Mert élők az élősködőt
nem sokáig tűrik el!

Aranyosi Ervin © 2019-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Poszeidon mérges

Kerekesné Éva – POSZEIDON TAKARÍT című textilképe

Aranyosi Ervin: Poszeidon mérges

Poszeidon már nagyon mérges,
pusztítják összes tengerét.
Mert az ember hanyag gazda,
s szemetét szórja szerte szét.

Ám mi tesz majd, ha Tenger-Isten
csúf bosszút forral ellene?
Mer-e még majd hajóra szállni,
mikor utazni kellene?

Illene tán kiengesztelni
a tenger mérges Istenét!
Összeszedni és megmutatni:
– Lásd rendet tettünk, s nincs szemét!

Aranyosi Ervin © 2019-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne dobd el!


Aranyosi Ervin: Ne dobd el!

Hogy működik? Szemet – szemért!
Mit kapsz majd a szemetedért?
Világodban, ha visszanézed,
egyre több lesz a szeméthegy!
S ne hidd, hogy ahhoz van jogod,
hogy ami nem kell, eldobod!
Előbb-utóbb szemét leszel,
s téged visznek szemétre el.

Válogass ki, amit lehet,
ne növeld a szemét hegyet!
Használható némely anyag?
Azt tedd külön, ne légy hanyag.
Ésszel élj és ne pazarolj,
eldobottért le kell hajolj!
Azon járjon folyton eszed,
kihalsz, hogyha nem így teszed.

Egészséged fogja bánni,
s ha mindenhol lomot látni,
belefullad a világod,
s vele saját sírod ásod.
Mit hagysz így az utókorra,
mikor ők jönnek majd sorra?
Egy haldokló természetet?
Bűzt és mocskot, enyészetet?

Ne más szedje a szemeted,
jobb ha figyelsz, hová teszed!
Figyelj jól a tárolásra,
ezt a gondot ne bízd másra!
Hidd el, jövőnk akkor lehet,
ha óvjuk a környezetet,
nem szórjuk szét szemetünket,
tisztítsuk meg szép Földünket!

Aranyosi Ervin © 2019-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Isten ajándéka az, hogy megszülettél,
felemelt magához, hiszen ember lettél!
Megteremtett mindent, mi kell a világhoz,
csak utat kell találj földi boldogsághoz.

A legtöbbet adta, mit egy szülő adhat,
bőtermő Földgolyó forog most alattad.
Rád bízta a dolgot, hogy gazdálkodj vele,
rengeteg élővel rakta neked tele.

Őket terád bízta, mint gondos gazdára,
napi betevődnek csupán ez az ára!
Ha a feladatot nem tudod ellátni,
világunk miattunk fog kihalttá válni!

Isten ajándékát viszonoznod kéne!
Bárcsak ez a világ még sokáig élne!
Nagy a felelősség, léted múlik rajta,
ha rosszul kezeled, könnyen kerülsz bajba!

Persze, tudom, magad kis porszemnek érzed.
nem nagyon látod át egyben az egészet.
Úgy hiszed nem tehetsz semmit egymagadban,
éled hát a létet anyagba ragadtan.

Hanyagul gazdálkodsz, ahogy mástól látod,
szemét borítja el lassan a világot!
Hogy ez ne így legyen, azért nem is teszel,
vásárolsz, elhasználsz, aztán újat veszel.

Ami pedig nem kell, szennyezi a Földet,
növényeket pusztít, állatokat öl meg.
Tengerben szigetek őrzik szemét-nyomod,
s külön entitásként, ezt másokra fogod.

A gazdag világ meg munkát ad a népnek,
s ezt a gondolatot látod jónak szépnek?
Kacatot gyártani, eladni és venni,
egész világunkat szemétbe temetni?

Hiszed, hogy ember vagy, s a munka tesz azzá.
Ám ha átgondolnád, nem válna igazzá,
át kéne csak látnod, hogy folyton becsapnak,
hisz a reklámokkal új vágyakat adnak.

Szemetelsz, dolgozol, jólétért harácsolsz,
közben a világnak csúf bitófát ácsolsz,
saját magadat is oda felaggatod.
Tényleg ezért vagy itt, ez a feladatod?

Aranyosi Ervin © 2019-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Aggódás


Aranyosi Ervin: Aggódás

Aggódom a Földért, a jövőnket féltem!
Védem az utódom, – én eleget éltem.
Ám nem a világot akarom túlélni,
csak önző lelkektől akad okom félni.
Túl modern az élet, s tele van szeméttel,
s nem jut mindenkinek tiszta víz és étel.
Szűkében a jó szó, szeretet és hála,
ami békét hozna erre a világra…

Aranyosi Ervin © 2014-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cica meló

Aranyosi Ervin: Cica meló

Milyen strapás egy macska élete…
– Na jó, azért még nem halunk bele.
De reggeltől teszem a dolgomat…
– Látod, igaz, – a gazdám bólogat!
Mert például itt van e sok papír,
amit egy cica karma szabni bír.
Figyeld csak meg, miszlikbe hogy szabom,
nem csoda hát, elfáradt két karom.
Kifulladtam, lemerült elemem.
Holnap te is dolgozhatsz én velem.
Még egyben van az ágy, s a takaró,
dolgozzon hát a jobbat akaró!
Ha dolgozunk, annak bíz haszna van,
csak a kutya dolgozik hasztalan.
Mikor a csontot jól elvermeli,
s amikor éhes, sehol meg nem leli.
Ám utánunk elfogy a sok szemét,
nem szúrja többé jó gazdánk szemét.
A mi munkánknak szép nyoma marad!
– Igaz, a lakás magától szalad!

Aranyosi Ervin © 2013-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világ csuda szép


Aranyosi Ervin: A világ csuda szép

Csuda jó, hogy itt lehetek,
ez a világ csuda szép.
Annak, aki nem ezt látja,
bekötötték a szemét.
Amióta megszülettem,
körül vesz a szeretet.
Simogatnak, dédelgetnek,
s anyu gyakran megetet…

Aranyosi Ervin © 2013-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egér a macskához!


Aranyosi Ervin: Egér a macskához!

A tény felett, hogy egér vagyok,
kedves macska, hunyjál szemet!
Épp oly fontos az életem,
mint ahogy a tiéd, neked.
Neked viszont nem csak egy van,
kilenc élet adatott.
Ha megeszel, nem teszek ki
ebédre egy adagot!
Megígérem, én sem foglak
soha téged megenni,
hunyj csak szemet hát felettem,
s engedj innen elmenni!

Aranyosi Ervin © 2012-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva