Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gáborka kisegere – Cini

Aranyosi Ervin: Gáborka kisegere – Cini

Tudod, az egerek roppant érdekesek,
ahogy megfigyelem, néha jót nevetek,
vécépapír gurigákat sűrűn tekergetnek,
ez egy jó szokásuk a kisegereknek.
Szerettem volna hát ezt mindennap látni,
egy kis egérkének gazdájává válni.
Annyira vágytam egy picike egérre,
aki néha felül a mókuskerékre,
s hajtja, ahogy bírja, szalad körbe-körbe,
s néha látja magát futni a tükörben.
Szeretném őt látni, ahogy a szél fújja,
és leng csak a füle közben újra, s újra.
S lám, egyszer megláttam egy kereskedésben
és bele szerettem, a szívembe véstem.
Aztán a szüleim meg is vették nekem,
műanyag ketrecben haza is jött velem.
Figyelem ahogyan játszik, alszik, eszik,
mert ezt az egerek oly viccesen teszik.
Volt labirintusa, mitől először félt,
nem mert belemászni, ki tudja mit remélt,
ezért csak szaglászott kíváncsiságában,
nem mert belemenni, nem bízott magában.
Konnektor a cicánk, akart ismerkedni,
asztal tetejére is felakart menni.
Másnap Cincikénknek nagy ketrecet vettünk,
s mikor kipróbálta, vidámabbak lettünk,
mert ő kívülről is meg akarta nézni,
s a kíváncsiságát úgy tudta tetézni,
kimászott belőle, keresztül a rácson,
s a tetejére ült, hogy messzebbre lásson!
Úgy szeretem nézni, ahogyan nyújtózik,
ásít, s füvet cipel, a csőbe felkúszik.
Bevackol magának, csinál paplant, párnát,
hogy nagy kényelemben tölthesse az álmát.
Ő a Tarka cicánk újjá születése,
egér testbe bújva a visszatérése,
fehér-szürke színben, egy tündér kisegér,
akiről a gazdi oly boldogan mesél.

Aranyosi Ervin © 2020-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állatkert


Aranyosi Ervin: Állatkert

Állatkertnek hívják.
Valójában börtön,
ahol életemet
rácsok mögött töltöm!
Nem volt semmi bűnöm,
mégis egy rab vagyok,
s akik idezártak,
azok meg „szabadok”.
Hiszed, gyermekednek
közelről kell látni,
ötpercnyi örömért
bámulni, csodálni?

Az én életemmel
nem törődik senki,
a szabadságomat
egy kifutó jelenti.
Csodálsz, de nem sajnálsz,
nem érzed, mit érzek,
nem tudod, hogy belül
ezer sebből vérzek.
Hisz a szabadságom
ellopta az ember.
Pedig puszta kézzel
szembeszállni sem mer!

Nekem a világban
szépség nem is terem,
s közben elpusztítják
régi életterem.
Nem boldogít az sem,
hogy az ember kihal,
elpusztítja Földjét
modern dolgaival.
Gyilkolja szeméttel,
ráöntve a mocskát.
Ugyan mért sajnálna
egy ketrecbe zárt macskát?

Világát uralja,
lassan pénzzé teszi,
erre az engedélyt
vajon honnan veszi?
Más fajokat pusztít,
saját vágya szerint,
és, ha kedve szottyan
öl és gyilkol megint.
Kivágja az erdőt,
feléli a fákat,
nem talál lakhelyet
vadon élő állat.

Gyerekének pedig
büszkén mutogatja,
távoli vidékét
milyen állat lakja.
Maga élettelen
városba költözik,
s állatok bőrébe,
szőrmébe öltözik.
Húsevővé válva,
bele is betegszik,
és a test fájdalma
lelkének nem tetszik.

Ám a ma embere
nem akar tanulni,
ősök örökéhez
nem tud visszanyúlni.
Pusztítja világát,
a szép természetet,
s gyárt sok műanyagot,
rengeteg szemetet.
Vegyszerekkel próbál
gyógyítani testet,
és mert folyton harcol,
nem nyerhet, csak veszthet.

Nagy tehát az Isten
valós állatkertje,
s nem látja az ember,
ma már ő él benne.
Éppen úgy bezárva,
miként a vadállat,
s azt hiszi, hogy szabad
és bármit csinálhat.
Ki kellene nyitni
a ketrec ajtókat,
szabadon engedve
az élőket, jókat!

Ám, amíg létezik
ez az elmebörtön,
addig a világom
a ketrecben töltöm.
A rács két oldalán
bekerített rab vagy,
te sem érezheted
magadat szabadnak.
Ott is be vagy zárva,
ahol nem látsz rácsot,
hogyan szabadulhatsz?
Én adjak tanácsot?

Aranyosi Ervin © 2020-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Válladon a világ sorsa,
de egyedül nem bírod?
Lerogysz inkább és az égnek
bánatodat elsírod.
Nincsen, aki felemeljen,
nincsen aki támogat,
nincsen, aki visszaadja,
elveszített álmodat!

Agyonnyom a sorsod súlya,
s azt hiszed más tette rád!
Nagy teher a lélek búja,
s elvész benne a világ!
Fejedet sem emeled fel,
lábad bámulod csupán,
kiutat nem lel az ember,
míg csak lenéz ostobán!

Nem látod a horizontot,
ahol éppen kel a Nap,
s elhiszed, hogy az a gondod:
szűk ketrecben tartanak!
Hitrendszered börtönében
raboskodsz és nincs erőd,
rossz ripacsként alakítasz
megvezetett szenvedőt.

Ám a lakat kulcsa ott van,
ha felemelnéd fejed,
meglelnéd a csillagokban,
odaírták fel neked!
Lenn a porban nincsen semmi,
ami téged felemel,
ott lent nem tudsz naggyá lenni,
lelked vágyakra sem lel!

Nézz előre, nyisd nagyobbra
mindent látó szemedet,
ugyanaz az ajtód nyitja,
ami eddig vezetett,
csak másképpen kell használni,
börtönt nyit a gondolat,
engedd végre fennen szállni,
eleresztve gondokat.

Ereszd el, mi földre húzott,
tárd ki végre szárnyaid!
Megnyílhat a bűvös ajtó,
mit képzelet tágra nyit!
Képzeleted erejével,
akármi elérhető,
ne a szakadékba bámulj,
mikor hív a hegytető!

Tárd ki lelked ablakát
és engedd végre be a fényt!
Rossz hiteid szórd a tűzbe,
mik megölték a reményt.
Ne hidd el a lehetetlent,
hiszen nem is létezik!
Lakasd jól az éhes lelked,
mely álmokra éhezik!

Válladról a világ sorsát,
dobd le, nem kell hordanod!
Varázsold le börtönödről
az ott tartó lakatot!
Élvezd ki a földi létet,
tedd boldoggá lelkedet,
a világot, terhét hordva,
jobbá tenned nem lehet!

Tedd rendbe a saját léted,
s követni fog a világ!
Kíváncsivá válik mindaz,
aki ismer, aki lát!
Hisz a saját változásod,
másnak is utat mutat,
szebb világba indulhat el
nyomodban majd a tudat!

Légy világod teremtője,
hiszem, többet érdemelsz!
Figyeld lelked, tanulj tőle,
általa szebb létre lelsz.
Figyeld csak meg, a világ is
visszahat és támogat,
elérheted minden vágyad,
oly távoli álmokat.

Nem kell más, csak higgy magadban,
és egyszer csak sikerül,
úgy változik a világod,
ahogy te ott, legbelül!
Nincs szükséged küzdelemre,
célhoz békés út vezet,
és ha önmagadba fordulsz,
a térképet megleled!

Aranyosi Ervin © 2020-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva