jún
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Alkalmi munka…

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Alkalmi munka., Aranyosi Ervin, dolgozom, élelem, kaja, pénz, szélvédő, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Alkalmi munka…

Lemosom a szélvédőd,
ha megkínálsz kajával!
Aki pénzzel adakozik,
az buta, s ez rávall.
Mert a pénz az nem ehető,
nekem élelem kell,
nem élhetek éhesen,
sem halálfélelemmel!
A kajámért megdolgozom,
nyugi, ki fogsz látni,
van már benne gyakorlatom.
meg tudom csinálni!

Aranyosi Ervin © 2016-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A jó könyv utazás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: egy, ember, föld, gyógyír, jó, Könyv, Lélek, részed, szív, utazás, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A jó könyv utazás

A jó könyv utazás, egy szebb, s új világba.
Sötétben fényszóró, éjszakában lámpa.
Gyógyír szív-sebekre, lélek-fájdalomra,
hétköznapi búra, mit gyűjtünk halomra.
Amikor a világ önti rád a szennyét!
Amikor bejárnád a Föld végtelenjét,
ám nincs gazdagságod, s el se menekülhetsz,
akkor ez a kiút: – Könyvedbe merülhetsz!
Amikor csalódás szíved leteperte,
ha csak aljasságot láthatsz világszerte,
mikor nem hall senki, beszélsz csak a falnak,
mikor az emberek értelmetlen halnak.
Akkor kell egy jó könyv, kell az utazáshoz,
az olvasás öröm, s nem hasonlít máshoz!

Mikor a világot nehéz elviselni,
tomboló viharban kikötőre lelni.
Akkor kell egy jó könyv, amely elvarázsol,
amely megszabadít a világ zajától.
Mikor képzeleted új világot teremt,
mikor az örömből kiveszed részedet,
mikor másik ember életén át érzed,
mitől lenne teljes, tartalmas az élted.
Mikor belekóstolsz mások fájdalmába,
múltba rejtett kincset hozol át a mába,
a jövőbe nézel, mintha benne élnél,
s megremeg a szíved, mintha rossztól félnél,
ám a végén mégis minden rendben volna,
mintha életed a hepiendről szólna.

Mikor a világod ijesztő, nyomasztó,
lelkedet alázza számos indulatszó.
Mikor az unalom határtalan tenger,
ott bizony egy könyvet olvashat az ember.
Ha nem éri szíved simogató szándék,
amikor az élet nem egy vidám játék,
akkor e világból újba szabadulhatsz,
egy könyvet olvasva, segítséghez juthatsz.
Amíg pihenteted ezt a valóságot,
megtapasztalhatsz egy másik, szebb világot,
erőt is meríthetsz, s ötletet belőle,
amely utat mutat: – Hogyan juss előre?
Majd a valóságban, egyszer, újra éled,
amikor a könyved e világra ébred.

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: átok, banya, király, Könyv, leánya, sereg, szeretet, tündér, Tündérorzág 1 Comment

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

Megint elszállt egy nap,
s kinyitottam könyvem.
S várt a könyv tündére,
én pediglen jöttem.

Éhezett a lelkem
újabb folytatásra,
amíg távol voltam
nem gondoltam másra!

Nem csigázott tovább,
a tündér elkezdte.
Éppen ott folytatta,
ahol tegnap este.

Megrémült királyunk
új csapatot szervez,
Tűzzel-vassal irtó,
szörnyű harcot tervez.

Immár csatlakozik
a sok király hozzá,
bárcsak a szövetség
a győzelmet hozná.

Ám a banya erős,
nem bírnak el véle,
minden tűz kialszik,
csorbul a kard éle.

A nyíl vesszők vissza,
ellenük fordulnak,
a katonák sorra,
holtan porba hullnak.

Fejük felett csendül
gyilkos banya-átok:
– amit reám szórtok,
visszahull reátok.

Így hát a háború
ma is úgy ér véget,
a banya legyőzi,
mind az ellenséget.

Végül a királyra
küldött szörnyű átkot,
olyan betegséget,
mit senki sem látott.

A hatalmas sereg,
– vagyis, ami maradt –
ezek után bizony
ezer felé szaladt.

A király beteg lett,
s nyomta csak az ágyát,
száz orvos próbálta
rajta tudományát.

Ám egyik sem tudott
megoldást a bajra,
ellágyuló csontra,
szertehulló hajra.

A király, bíz, ekkor
kürtölte világgá,
annak ki banyát öl,
annak meghálálná,

Ha jönne egy ember,
ki leveszi az átkot,
rögvest neki adná
azt a fél országot.

A fele hatalmát
és a fele kincsét,
kincses kamra kulcsát,
zárját és kilincsét.

Csak az egészségét
adja vissza néki,
mert a banya átka
végképp elemészti.

Akkor jelentkezett
az a szegényember,
de ezt már elmondtam,
ismételnem nem kell!

Honnan is folytassam,
ami még hiányzik?
Hát Tündérországban
is a bú virágzik.

Mert a banyává vált
tündérlányt keresték,
s nem találták lelkét,
se köddé vált testét.

A Tündér királynak
volt egy másik lánya,
övé lett az ország
teljes hozománya.

Erre a leányra
már jobban vigyáztak,
csak a másik miatt
volt évente gyásznap.

De most időm lejárt,
búcsúzkodni kezdtem,
a mese sodrába
belefeledkeztem.

Becsuktam a könyvet,
innen majd folytatom,
figyelmem, tündérem,
majd holnap is adom.

Rohanok majd hozzád
a folytatást várva,
várj reám könyvtündér,
szíved nagyra tárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gólyaorr

Category: Állatok, természet Tags: Erdő, gólyaorr, gyógynövény, lelkem, nyirkos, rózsaszín, szírma, virágok 1 Comment

Gólyaorr

Fotó: Májinka András

Aranyosi Ervin: Gólyaorr

Nyirkos erdőn, árokszélen nyílik kis virága,
Öt szirmával csodálkozik rá a nagyvilágra.
Rózsaszínes, vagy pirosas gyógynövény a lelkem,
csillapíthat külső-belső vérzéseket bennem.
A virágok párosával merednek előre,
ha beérik, a termése: – mint a gólyacsőre.
A magjait szerteszórja parittyamódjára,
területet így foglal ő már a jövő nyárra.

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Category: Állatok, természet Tags: él, élő, Erdő, föld, gazda, lombok, otthonunk, szemetet, vigyázz 2 hozzászólás

Fotó: Szabó Éva

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Lombok sűrűjéből nézlek,
figyelem ám, mit csinálsz!
Nem mindegy, hogyan viselkedsz,
mikor erdeinkben jársz!
Vigyázz rá, mint sajátodra,
nekünk ez az otthonunk!
Takarítjuk, tisztán tartjuk,
szemetet el nem dobunk!
Becsüld meg a benne élőt,
ő a Földért, s érted él!
Jövőd nagyrészt ezen múlik,
gondos, jó gazda legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bagoly mondja egérnek

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, bagoly, düh, egér, éjjel, enni, korog, nap, üres Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Bagoly mondja egérnek

Fárasztó volt ez az éjjel.
Röpködtem csak szerte-széjjel,
s nem leltem az egeret.
A düh majdnem megevett!
Reggelre úgy elfáradtam,
hazaszálltam megfáradtan,
a testem is nyikorog.
S rájöttem, hogy mi korog?
Gyomrom üres, enni kér,
megfizetek mindenért!
Egér, vigyázz jól magadra,
baglyot ültetek nyakadra,
Addig alszom egy nagyot,
lekapcsolom a Napot!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lajhár

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, apja, karma, konditerem, Lajhár, lassú Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Lajhár

Égnek áll a vizes haj már,
konditeremben egy lajhár!
Húzódzkodik ráerősít,
követi sok lajhár ősit.
Lehet visszaüt a KARMA,
mert nincs levágva a karma.
Amit adott azt is kapja,
épp olyan gyors, mint az apja.
Oly lassú vagy, meg ne halj már,
gyerünk, gyerünk, hajrá lajhár!

Aranyosi Ervin © 2016-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: banya, boszorkány, Erdő, kémek, király, Könyv, sereg, tündér, varázslat 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

Hosszú és dolgos nap
van ma is mögöttem.
– Drága könyvtündérem,
látod, visszajöttem.

Folytasd a mesédet
ott, hol abbahagytad,
ezt a történetet
ne tartsd meg magadnak!

Szóval, ott tartottunk,
hogy a király támad,
egy erdőt rohamoz
nem egy homokvárat.

Először kémeit
küldte csak előre,
de egyik sem jutott
élve ki belőle.

Elnyelte az erdő,
mint egy falánk állat,
lásd az óvatos is
eledellé válhat.

Úgy döntött a király,
a csapat egy részét,
küldi hát előre:
Száz legjobb vitézét.

Aztán eltelt egy nap,
kettő lett belőle.
Eltűnt a száz harcos,
s nem hallott felőle.

Őket is elnyelte,
a boszorkány erdő,
ez már önmagában
riadalmat keltő.

Hát mitévő legyen,
így bemenni nem mer,
nem jött onnan vissza
eddig élő ember.

A király, s tanácsa
új tervet eszelt ki,
tüzet kell gyújtani,
mindent elégetni.

Több száz szolga futott
körbe, erdőszélre,
s mindenütt tűzcsóvák
másztak fel az égre.

Éghető anyaggal
kenjék be a fákat,
tűz égessen porrá
minden törzset, ágat.

Körben ég az erdő,
a bozót is lángol,
ám a füstből felhő
képződik magától.

Sűrű, sötét felhő,
szinte feketéllik,
és amint növekszik
villámok kísérik.

Szörnyű mennydörgéssel
kezd az eső esni,
eloltva a tüzet,
s nem lángol már semmi.

Kialudt tűz nyomán,
üszkös erdő marad,
és csak azt hallani,
hogy a banya kacag!

Ám, aki azt hallja
nem derül jobb kedvre,
inkább szedi lábát,
szédülten, remegve.

Kiürül a tábor,
menekül a sereg,
fut hát a király is,
s mérgében kesereg.

Bosszantja, hogy terve
sehogy sem sikerült,
pedig e háború
sok pénzébe került.

Elhatározta hát,
szövetségest keres,
mert egyedül, látta,
nem lehet sikeres!

Tüzes íjászokkal.
ágyúval, kartáccsal,
tűzálló páncéllal,
gyilkoló varázzsal,

kellet felkészülni,
s talán azok hatnak,
a boszorkány felett
tán sikert aratnak.

Küldöttséget küldött
hát minden királyhoz,
csatlakozzanak majd
az Ő csapatához!

Talán, összefogva
legyőzik a banyát,
ízzé-porrá törik
e gonosz, rút tanyát.

Eddig szólt a mesém,
mára itt ért véget.
Holnap is mesélek,
ha érdekel téged…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Visszhang

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldogság, gondolatod, hála, kiabál, kimond, Univerzum, varázslatélet, világ, visszhang 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Visszhang

Jártál már a hegyek között?
Volt, hogy kiabáltál?
Előfordult az is veled,
hogy visszhangra találtál?

Ismételte kiáltásod,
szavad viszonozta,
a kimondott gondolatod
a szél visszahozta.

Az életünk így működik,
ha ezt megértetted,
megtudhatod, mit okozhat
minden egyes tetted.

A visszhang is egy varázslat,
s úgy alkot világot,
gondolatod messze küldöd,
aztán viszont látod.

Amikor csak jóra gondolsz,
az történik véled,
gondolatod szép visszhangja
valóra vált élet.

Jól vigyázz, az Univerzum
tagadást nem ismer,
és nem elég kimondanod,
benne hinned is kell!

Felejtsd el a negatívat,
engedd el a rosszat!
Gondolj csupa szép dologra,
mely örömet hozhat!

Visszhangozzon boldogságod,
hála erejével,
hogy holnaptól jobb eredményt,
szebb életet érj el!

Járhatnál most az életben,
s hogyha kiabálnál,
rád találna a visszhangja,
boldogabbá válnál.

Aranyosi Ervin © 2016-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 14. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: álomvilág, banya, boszorkány, Erdő, Könyv, Mese, tündére, Tündérkirály, varjú 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 14. rész

Esti mese nélkül
nincs kedvem aludni.
Mai folytatását
szeretném már tudni!

Utazom a könyvbe,
az álomvilágba,
ahol tündérem vár,
tán a körmét rágva…

– Megjöttem, itt vagyok,
folytasd hát a mesét,
legyen lenyűgöző,
legyen hát csodaszép!

A Tündérkirálynak
eltűnt egyik lánya,
banyává képezte
az erdő boszorkánya.

Csupa-csupa rosszat
ültetett szívébe,
varázstudományát
adta át cserébe.

A kis tündérlányka
nagyon megváltozott,
rút is lett, meg gonosz,
vagyis elátkozott.

Sötét lett az erdő,
s kihalt körülötte,
amíg átkos tervét
lassan összeszőtte.

Messziről jött utat
úgy eltérítette,
hogy az arra járó
még nem is sejtette.

Vándorok százait
ölte itt halomra,
hogy varázs erejét
így megsokszorozza.

Épített csontházat,
s mind, ki idetévedt,
nem tudta megélni,
az eljövő évet.

Lelküket kiszívta,
rabszolgává tette,
külsejüket szörnyű
varjúvá festette.

Így lett a sok ember
aki erre tévedt,
fekete gyászhuszár,
ki így élt egy évet.

Szolgálták, mint kémek
a gonosz, rút banyát,
ellopva vándorok
utolsó aranyát.

Átkot szórtak szerte,
ahova csak szálltak,
emberek hullottak,
melegben is fáztak.

Szörnyű járványokat
szórtak a világra,
Fekete varjú ült
minden élő ágra.

A közeli ország
már nagyon szenvedett,
királya épp ezért
sereget szervezett.

Háborúzni készült
a rút banya ellen,
egy hős volt a király,
egy igazi jellem.

Ám a csapatában
nem akadt varázsló,
kinek tudománya
erős és parázsló,

Aki képes lenne
a banyát legyőzni,
fortélyát, cseleit
csellel megelőzni.

Hiába az erő,
a büszke bátorság,
varázslattal szemben,
gyengeség, botorság.

Hiába küldte el
a hadüzenetét,
nem kapott mást vissza
csak futárja fejét.

Nem maradt más hátra,
erővel támadni,
erdőt felgyújtani,
és talpon maradni.

Összegyűlt a sereg,
s királlyal az élen,
végig poroszkáltak
a poros útszélen.

Mivel az erdőben
egy keskeny út vezet,
a király egy másik
harcmodort tervezett.

Ez a terv már nem fért
a mai mesébe,
várt reám az ágyam,
hát mentem elébe…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva