Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról

Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról

Iskolai jegyek, mit gyermekek kapnak,
miről árulkodnak, vajon mit mutatnak?
Hogy hatott-e rájuk a sok szép tanmese,
újat befogadni, vajon képesek-e?
Vagy, hogy mit a könyvbe beleírt valaki,
tanáruk szeretné, úgy visszahallani,
ahogy le van írva, változtatás nélkül?
Ne legyen benne más, mivel kiegészül!

Önálló gondolat? – Na még csak az kéne!
– Attól égnek áll az oroszlán sörénye!
Logika is minek. Nehogy gondolkodjon!
Nehogy tanáránál okosabbat mondjon.
Törjük le a szarvát, ha éppen kiváló,
átlagostól nem kell sosem jobbá váló!
Illeszkedjen szépen, legyen jó rabszolga,
álljon be a sorba, hiszen ez a dolga!

Van, hogy a tudást a tanár könyvből mondja,
ő sem tanulja meg, nem lett a “bolondja”,
viszont számonkéri, az ő tárgya minden,
hisz a nebulóknak egyéb dolguk sincsen!
Csakis ez a tantárgy lehet elég fontos!
S hogy van nyolc-tíz ilyen? Ne zavarjon pont most!
Mintha a sok gyerek mást nem is tanulna,
mintha ez az élet tantárgyakon múlna.

Mert az, aki tudja, az bizony csinálja,
néha ír könyveket, nem csak fabrikálja,
hanem megmutatja, hogyan kell csinálni,
saját szakmájának mesterévé válni.
Ki könyvből tanulta, bizony az tanítja,
s nem érdekli őt, hogy mi a tudás nyitja.
Inkább számonkéri a leírt szavakat,
így képez lexikon tudású szamarat!

Vajon az életre miért nem nevelnek,
mért marad céltalan ma a legtöbb gyermek?
Olyan dolgokat tud, mit sohasem használ,
s mégis sokszor butább az egyszerű parasztnál.
Nem könyveket kéne a fejbe tölteni,
hiszen a kis lurkó nem lesz ettől zseni!
Gondolkodásmódot kéne tanítani,
ötlet erejével útnak indítani.

Hiszen a magyar nyelv mindent megmagyaráz,
s aki birtokolja, mást földig nem aláz,
inkább a saját és a másoknak hasznára,
ötletekre, tervre, álmokra használja.
Hiszen a magyar nyelv fejben képet alkot,
logikában segít, meg amit akartok.
Ezért van a népben művész, feltaláló,
ezért lett sok magyar jó tudóssá váló!

Amit meg tudni kell, ott van a könyvekben,
előkereshető, hadd éljünk könnyebben!
Nem az okos fejet kell terhelni vele,
lexikális tudást gyömöszölve bele.
Ne érdemjegyektől legyen nyomorítva,
ne meneküljön az élet elől sírva!
Hisz, aki mindent tud, szinte nem tud semmit,
engedd, koncentrálja egyre a figyelmit!

Tanuljon csak élni, élőn gondolkodni,
nem kell megalázni, fájdalmat okozni!
A tehetségét Ő hadd tudja megélni,
a rossz osztályzattól sose kelljen félni!
Hiszen minden lélek egy formán értékes,
ezt mérlegre tenni Isten illetékes!
Mindenből egyformán nem lehet a legjobb,
de ha mindenből kell, tehetsége elfogy.

Aranyosi Ervin © 2018-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva