Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A remény gyertyája


Aranyosi Ervin: A remény gyertyája

Bár a remény szép gyertyája
sohase aludna ki!
De ha mégis, bárcsak mindig
meggyújtaná valaki!
Elesettre, magányosra
éppúgy hullhatna a fény,
még a nehéz órákban is
érezze, hogy van remény!

Mert muszáj okot találni,
mert élni, s szeretni kell,
s aki szeret, többet tehet,
ne érje be ennyivel!
Kihűlt lelket melegíthet
egy jó szó, kedves mosoly,
mely begyógyít fájó sebet,
ennek érdekében szólj!

Kérő kezet ne taszíts el,
add, amid van, magadat!
Szeretetből bármennyit adsz,
benned egyre több marad!
Ha te élteted a reményt,
az jó érzést ad neked,
hisz a jóság visszatalál,
s boldogít a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabad csak az…


Aranyosi Ervin: Szabad csak az…

Szabad csak az, ki azt teszi,
amire szíve vágyik!
Akit más, külső hatalom,
nem nyom el, nem irányít!

Kit nem tántorít senki el,
szívvel teszi a dolgát,
kit hírnév, önzés nem vakít,
s jövőt remélve, jól lát!

Szabad csak az, ki szembe száll,
a szembe fújó széllel,
ki szívén át lát másokat,
és tesz is két kezével!

Szabad csak az, kinek hitét,
nem tántorítja semmi,
kinek tudását, kincseit,
nem is lehet megvenni!

Szabad csak az ki szállni mer,
földhöz nem köti béklyó,
ki adni tud a semmiből
és szeretetre méltó.

Ki nem hódol be senkinek,
a lelkét el nem adja,
de más szívekben él tovább,
szívének kis darabja!

Szabad csak az, kit nem lehet
szabály-börtönbe zárni,
kit boldogít a képzelet,
s képes az égben szállni!

Szabad, ki tudja, hogy szabad,
s a mindenségnek része,
kit éltetnek az álmai,
a holnap ébredése!

Szabad csak az, ki élni mer,
s nem áll be holmi sorba,
ki nem élhet rabszolgaként,
más által megtiporva!

Szabad, ki védi igazát,
s nem hisz el hazugságot,
ki álmaiban most is lát
egy élő, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2023-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legszebb eb


Aranyosi Ervin: Legszebb eb

Gyönyörű szép a világunk,
s én vagyok a közepe!
Én vagyok a te világod,
nagy kedvence, ölebe!
Ám a szépség belülről jön,
a kutyáknál ez alap,
jókedvedért került csak fel
a fejemre a kalap!
A szépség az belőled jön,
vizsgáld meg a lelkedet,
az a legszebb a világon,
amelyiket szereted!
Tanulj csak meg szívvel látni,
a jóság, az boldogít,
s egy kutya, ha reá bízod,
jól szeretni megtanít!

Aranyosi Ervin © 2023-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…


Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…

Dobozokba csomagoltam:
– A szeretet érték!
Elküldöm most mindazoknak,
akik tőlem kérték.
Mellé tettem egy ölelést,
– legyen benne részed!
Remélem, ha meg kapod,
majd magad jobban érzed!

Ölelésbe csomagoltam,
szívem összes vágyát,
úgy szeretném jobbá tenni
az emberek világát!
Tettem hozzá bőven mosolyt,
viseld egészséggel!
Adj másoknak is belőle,
a mosoly nem vész el!

Mosolyomba csomagoltam,
jókedvemet néked.
Így kívánok boldogságot
és jó egészséget!
Kezdj el te is csomagolni,
vidám kedvet adni,
hogy ne tudjon emberfia
szomorú maradni!

Dobozokba csomagoltam,
szívem összes kincsét,
hadd kapja meg minden ember,
kinek ilyen nincs még!
A világát jobbá tegye,
senkinek se ártson,
boldogítson, melegítsen
idén a Karácsony!

Aranyosi Ervin © 2022-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hosszú tánc


Aranyosi Ervin: Hosszú tánc

Hosszú tánc az élet,
– a szeretet tánca.
Szíved dalra ébred,
s lehull minden lánca.
Félelem kötelék
nem köti a földhöz,
így juthatsz közelebb
a mennyei örömhöz.

Járd csak ezt a táncot,
lásd benne a szépet,
érezd, a szeretet,
hogy boldogít téged!
Nem kell minden lépést
tervezni előre,
hagyd lelkedre hatni
és tanulj belőle!

Járd e hosszú táncot,
együtt a világgal,
a belső derűddel,
örök vidámsággal!
Igyekezz kihozni
a legjobbat belőle,
ne ijedj meg tőle,
ne fuss el előle!

Hosszú tánc az élet,
örülj neki, s érezd!
Bűnnel a lelkedet,
nehogy összevérezd!
Élvezd ki a forgást
és a társaságot,
akkor válik széppé,
ha önfeledten járod!

Aranyosi Ervin © 2022-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Én nem értem…


Aranyosi Ervin: Én nem értem…

Nem értem, miért kell az egyre több vagyon,
miért boldogíthat az önző hatalom?
A Föld számos kincsét boldogan szórja szét,
s adja önmagától, mindőnknek, mindenét.
Hiszem, hogy az érzés, még jobban boldogít,
ha jószándék emel, s a hit látni tanít,
mikor álmot adhatsz, békét, megélhetést,
s jó szót, amely ápol, s abból nem is kevést!
Hogy tudnánk mi végre jól elhitetni azt,
nem nyújt a gazdagság felhőtlenül vigaszt!
Hogy sokkal boldogabb az, ki mást megetet,
kinek a szívéből árad a szeretet.

Nem értem, hogy miért hazudnak annyian,
igazságból talán – mint ember – annyi van?
Az egyik emberét, másik mért nyomja el?
A gyengébbik léte, miért nem érdekel?
Ma már csak az erős hoz rút törvényeket,
amit betartani, nem is kell, csak neked!
Mert behajtják rajtunk és leverik, ha kell,
de a jóemberségünk, sosem vehetik el!
Mért nem hagyják nekünk, hogy éljünk egyszerűn?
Most szegénynek lenni, már néha-néha bűn!
Mért kötik meg folyton a dolgos kezeket,
melyeket vezérel önzetlen szeretet!

Nem értem, hogy miért lett ilyen a világ,
hiszen önként nyílik mindegyik kis virág,
a természet élőn magától működik,
csak az ember az, ki pénzéért ügyködik.
Csodálkozol rajta, hogy egyszer kihalunk?
Ki lehet a hibás? Vedd észre, mi magunk!
Mert hogy hibás célok tévútra vezetnek,
s a szívek megfagynak, oly ritkán szeretnek.
A bús fejünkre száll félelem, rettegés,
s a bölcs ember ki szól, már rettentőn kevés,
hiszen mások írják sorsunk és életünk,
lézengünk a létben, mert ez jutott nekünk!

Nem értem, mért nehéz a sarkunkra állni,
itt, e földi létben, boldogokká válni?
Ember számba venni, mindazt, aki magyar,
aki szép hazánkban boldogulni akar?
Nem értem, mért nehéz újra összefogni,
mért könnyebb egy népnek elbújni, nyafogni?
Annyit szenvedett már ez a drága nemzet,
mások bűnét hordjuk, mint súlyos keresztet!
Meg kellene fognunk végre egymás kezét,
nem hagyva világunk szóródni szerteszét!
Itt e szép országban építsünk szebb jövőt,
szeretettől élőt, szebb világra törőt!

Aranyosi Ervin © 2021-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világ, az megvár!


Aranyosi Ervin: A világ, az megvár

A világ, az megvár, olvass csak nyugodtan,
ne tedd le a könyved, éld meg álmaid!
Nem jó a munkát sem végezni unottan,
miközben szívedben kalandvágy lakik.
Dobd már le magadról a rabszolgaláncot,
amit a felnőttkor aggatott reád!
Eldobnád, ha lenne hozzá tudományod,
tudva, hogy a világ többé nem ver át?

Minek a sietség, hogy végére érjél,
annak a dolognak, mi nem boldogít?
Nézd másképp világod, célokat cseréljél,
keresd meg a könyvben, hogy mi dolgod itt?!
Álmodj szebb világról, legyél te a főhős,
aki álmaival világot teremt!
Juss el messzi tájra, boldogabb jövőhöz,
járd be ezt a Földet, vagy a Végtelent!

Tanulj szórakozva, tanulj olyanoktól,
akik tapasztaltak már előtted is!
Akik rég leírták valamilyen okból,
mert az ő tudásuk is előbbre visz!
A világ majd megvár, nem fog elrohanni,
ami a te dolgod, a tiéd marad.
Nem csak úton járva vagy képes haladni,
hisz akad számodra lelki feladat.

Egy jó könyv segíthet, csak aludj rá egyet,
utad megmutatják majd az álmaid.
Hiszen a holnapod most alakul benned,
szűrd le mi a fontos, a könyv mit tanít?!
Egyetlen gondolat teremthet csodákat,
s nem baj, ha egy jó könyv ehhez súg neked!
Hidd el, boldog leszel, majd ha megtaláltad,
mert léted nyitjához a kulcsot megleled!

Aranyosi Ervin © 2020-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán


Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán

Az utcán árván, értetlenül bolyongok,
már régen nem az utam keresem.
Nem hívnak engem vezérlő kolompok,
külön ösvényen járok csendesen.
Saját fejem konokságát követve,
tanulok élni emberségesen.

Mások nyomában elmélyedt csapáson,
mért botladoznék, nem lelve utam?
Magam, ha kell több méter mélyre ásom,
hogy megtaláljam vízhozó kutam.
Tüzet gyújtok áldott jelet keresve,
a porrá égett szürke hamuban.

Tanulni vágytam, másnál többé válni,
de rájöttem, az sosem boldogít.
Nem kell harcolni, mindennek ellenállni,
nem ezért jöttem, nem ez a dolgom itt!
Nem szembe menni, fényszórót kapcsolva,
mely engem szolgál, de másokat vakít.

De mennem kell, haladni, tovább lépni.
Élni a mában, s tervezni holnapot.
A kenyeremből új falatnyit tépni,
és híresztelni: – Élek, s jól vagyok!
Ám azt szeretném, máshoz lehajolva,
hogy elfogadja azt, amit adok.

Aranyosi Ervin © 2019-05-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

szükség van a szeretetedre
Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

Mikor a nyári Nap melege hiányzik,
amikor a világ eső-könnyben ázik,
mikor a madarak már nem csicseregnek,
amikor a lelkek sírva dideregnek,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Amikor a világ gyümölcse leérett,
mikor az éhező nem lel eleséget,
amikor a lelket nincs mi melegítse,
mikor a búst nincs, ki jókedvre derítse,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Tárd ki hát a szíved, légy a világ Napja!
Mosoly boldogítsa, azt ki fényed kapja!
Hagyd, hogy a mosolyod mást felmelegítsen,
árva a világunk ne lehessen itt sem!

Mikor mosolyodtól más szíve melegszik,
amikor az élet szebbé válik, s tetszik,
Mikor mosoly-szikrád másokban gyújt lángot,
akkor szebbé tetted környező világod!
Bizony, nagy szükség van a szeretetedre!

Aranyosi Ervin © 2016-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva