Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szabad csak az…


Aranyosi Ervin: Szabad csak az…

Szabad csak az, ki azt teszi,
amire szíve vágyik!
Akit más, külső hatalom,
nem nyom el, nem irányít!

Kit nem tántorít senki el,
szívvel teszi a dolgát,
kit hírnév, önzés nem vakít,
s jövőt remélve, jól lát!

Szabad csak az, ki szembe száll,
a szembe fújó széllel,
ki szívén át lát másokat,
és tesz is két kezével!

Szabad csak az, kinek hitét,
nem tántorítja semmi,
kinek tudását, kincseit,
nem is lehet megvenni!

Szabad csak az ki szállni mer,
földhöz nem köti béklyó,
ki adni tud a semmiből
és szeretetre méltó.

Ki nem hódol be senkinek,
a lelkét el nem adja,
de más szívekben él tovább,
szívének kis darabja!

Szabad csak az, kit nem lehet
szabály-börtönbe zárni,
kit boldogít a képzelet,
s képes az égben szállni!

Szabad, ki tudja, hogy szabad,
s a mindenségnek része,
kit éltetnek az álmai,
a holnap ébredése!

Szabad csak az, ki élni mer,
s nem áll be holmi sorba,
ki nem élhet rabszolgaként,
más által megtiporva!

Szabad, ki védi igazát,
s nem hisz el hazugságot,
ki álmaiban most is lát
egy élő, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2023-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!


Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!

Az én lelkem nem eladó,
Teremtőmtől kaptam!
Tisztán tartom, amíg élek,
minden pillanatban.
Bemocskolni, sosem hagyom,
s nem élek hitetlen,
s nem felejtem létem okát,
hisz megélni lettem.

Megélni a boldogságot,
örülni a létnek,
nem várni a nem létezőt,
sokan attól félnek!
Nem igaz, hogy egyszer élünk,
mind tanulni jöttünk,
számtalanszor leszülettünk,
sok út van mögöttünk!

Nincs szükségünk gazdagságra,
csak vegyük már észre,
ne tekintsünk istenségként
a megrontó pénzre.
Nem sikerről szól az élet,
nem kell versenyeznünk,
inkább a jót megtalálnunk,
együtt felfedeznünk.

Nevetnünk kell, eljárni
a boldog lélek táncát,
ledobni a béklyóinkat,
szolgalétünk láncát.
Odafigyelnünk egymásra,
járni a világban,
természettel lenni közös,
szép harmóniában!

Az én lelkem nem eladó,
és el sem cserélem,
nem vágyódom gazdagságra,
álmaimat élem!
Hazugság el nem tántorít,
élvezem világom,
a Teremtőm élni tanít,
míg utamat járom.

Aranyosi Ervin © 2022.01.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas szabad!


Aranyosi Ervin: A sas szabad!

Szabad vagyok, égen szállok,
földhöz nem köt semmi sem!
Nincs béklyó, mely mélybe húzhat,
álmokért dobog szívem!
Belátom a nagyvilágot,
s felemelkedett vagyok!
Ha kell, felhők fölé szállok,
s megérintem a Napot!
Ura vagyok életemnek,
azt teszem, mi jól esik!
Irigykedők, lenn a Földön,
szárnyalásomat lesik!

Legyél sas és szállj a széllel,
sohase légy rab madár!
Tedd a dolgod nappal, éjjel,
hisz röptödben nincs határ!
Engedd, hogy a lelked szálljon,
hadd vigye a képzelet!
Gondolkodom, hogy adhatnék
néhány jó leckét neked?
Hogy nyithatnék meg kalitkát,
kitárva az ablakot?
Kövesd lelkem, szelek szárnyán,
s úgy lesz, ahogy akarod!

Nincsen ennél nagyobb kincsünk,
szabadnak lenni muszáj,
s hidd el, aki letagadja,
uraló szív, buta száj!
Ő sem képes fenn szárnyalni,
ezért téged földre húz.
néhány ocsmány hazugsággal,
tőle nem sok jót tanulsz!
Emelkedj büszkén fölébe,
léted legyen teljesebb,
s jó, ha a sas szabadságát,
jó példának ellesed!
Aranyosi Ervin © 2020-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve
(Március 15. margójára)

Ellopták népünk ünnepét
hőseinket tiporva sárba!
Nincs háború, de fél a nép,
rabláncon lóg a szabadsága!

Hazugság béklyó, hírbilincs.
S karját lógatja, tehetetlen!
Kiút rabságból persze nincs,
és a hatalmas telhetetlen.

Ha csak a Jó Istenben bíznánk,
nem lenne már félnivalónk,
ha hittel telne a tarisznyánk,
s hinnénk: akad jóakarónk!

Hőseink, kik értünk haltak,
zokognak most a mennyben fent,
ők szép és szabad hont akartak,
s nem közös sírt, nem jeltelent!

Halállal bátran szembeszálltak,
de hazugsággal nem lehet!
Mára látszat-múlttá váltak,
s piszkolják tolvaj, rút kezek.

Lehet Táncsics-t börtönbe zárni,
s börtönné tenni a hazát,
de nemzetet úgy leigázni
nem, ha őrzi igazát!

Ne hagyjuk gyökerünk kitépni,
ne lehessen hiába az!
Most kell ősök nyomába lépni,
vesszen a gyom, hulljon a gaz!

A múltunkat folytatni kéne,
hogy legyen léptünk és nyomunk!
Három színnel írni az égre,
mi itt még magyarok vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2020-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadon szállni


Aranyosi Ervin: Szabadon szállni

Ott fenn az égben, ott szállnék veled,
élvezve azt, hogy szabadok vagyunk!
Miénk a kincs, mit ad a képzelet,
s kitárt szárnyakkal hallatjuk dalunk!

Felülről nézve minden szebbnek látszik,
nincs oly béklyó, mely földhöz kötne még.
Eső után, lelkünk szivárványt játszik,
s a végtelen – szép jussunkként – miénk.

Leülhetnénk egy felhő peremére,
figyelhetnénk a Föld szépségeit,
s álmot hoznánk egymásnak szép szemére,
s átéreznénk a ma érzéseit.

A földön hagynánk minden földi gondot,
s szabadon szállnánk mi angyali bolondok.

Aranyosi Ervin © 2019-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?


Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?

Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?

Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.

Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?

Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!

Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tintaló, avagy a pacából lett paci


Aranyosi Ervin:
Tintaló, avagy a pacából lett paci

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy tinta folt.
Toll ejtette a papírra,
s nem reagált a radírra.
Nem tűnt el, csak kéklőn fénylett.
Kéklő felhőként örvénylett.

Néztem, néztem, de nem tetszett,
tiszta lapot összefestett,
s nem is láttam jónak, szépnek,
egy formátlan, buta kép lett!
Folyt a tollamból a tinta,
s lám a buta papír itta.

Fogtam hát egy másik tollat,
mert a pacni nem rabolhat,
el egy egész papírt tőlem,
hogy ne is halljon felőlem.
Nézegettem hát a foltot,
mert akkor még nyugton volt ott!

Nem volt keze, nem volt lába,
biztos nem járt iskolába.
Nem is tudta mi a játék.
– Ha így hagynám jobban járnék?
Egy kis ördög ébredt bennem:
– Hogyan kéne lóvá tennem?

Rajzoltam rá egy lófejet,
mert a pacni hagyott helyet,
aztán alá négy lólábat,
a lábakra meg patákat,
a végére hosszú farkat,
mert anélkül nem maradhat!

Itt állt hát egy kéklő, kék ló,
a lábain nem volt béklyó,
ágaskodott és nyerített,
de lám, rám sem hederített.
Így lett paci a pacából,
amit egy kék paca ápol.

Figyeltem, hogy meddig bírja,
itt tartani a papírja,
egyet-kettőt ágaskodott,
s az asztalra átslattyogott,
s kezdődött egy hosszú vágta,
s elfutott a nagyvilágba.

Úgy elszaladt tőlem mintha,
nem is lett volna itt tinta.
Biztos rétre, Napra vágyott,
megismerni a világot.
Ha kék lovat látnál egyszer,
tudd meg, hogy az tőlem ment el!

Aranyosi Ervin © 2017-06-25.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akadály nélkül


Aranyosi Ervin: Akadály nélkül

A rét, az Isten adta rét,
mely vágtatásra ingerel.
Szellő suhan a hátamon,
– s nem csábít semmi innen el.
Szabadnak érzem hát magam!
Akadály nélkül vágtatok!
Nem béklyóz földhöz félelem,
örök lélekké válhatok…
Aranyosi Ervin © 2013.05.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva