Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kikelet


Aranyosi Ervin: Kikelet

Szellő dalol vidám nótát,
kacagva nézi a Nap,
a virágok kíváncsian,
színes szirmot bontanak.
Mosoly-rügy fakad a fákon,
sok kismadár énekel,
patak szalad kavicságyon,
a világ életre kel.

Kikeletnek jótündére,
varázsol élő csodát.
Fákra, virágokra festi
szép, tündöklő mosolyát.
Ha figyeljük, lelkünk ébred,
megtölti a szeretet,
ámulva néz csodaszépet,
nagyra nyitva szemeket.

Lám, megújul a természet,
ébredezik a világ,
biztatja az ember lelkét,
széppel akar hatni ránk!
Csak szívünket kell kitárnunk,
kedvünk máris csudajó,
kikeleti viseletnek,
arcunkra mosoly való!

Aranyosi Ervin © 2023-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vízi mentés


Aranyosi Ervin: Vízi mentés

Szegénykém, hát vízbe estél?
Ne kapálózz, majd kiveszlek!
Vigyázok, hogy meg ne fulladj,
a puha szőnyegre teszlek.
Én sem szeretem a vizet,
attól minden széjjelázik,
aztán jön egy röpke szellő,
s ki nem vigyáz, jól megfázik!
Ne kapálózz, ne menekülj,
nyugi, most nem vagyok éhes,
de a felzaklatott lelked,
megnyugtatni esedékes!
Mesterséges légzést nem kapsz,
de köpd csak ki a sok vizet,
tartsd meg a sok halpénzedet,
mentésért majd gazdám fizet!

Aranyosi Ervin © 2023-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Meglepett az álom


Aranyosi Ervin: Meglepett az álom

Bennünket meglepett az álom.
Friss szellő hátán érkezett.
Felkapott, s elrepített minket,
miközben fogtam két kezed.
Álmunkban együtt játszadoztunk,
nagy, virágos rét vett körül,
s éreztük szívünk dobbanásán,
ahogy a szív, szeret, s örül.
Bennünket meglepett az álom.
szerető szívünk összeért,
eggyé vált álom és valóság,
hálásak vagyunk mindezért!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A béke vár


Aranyosi Ervin: A béke vár

Lábnyomodban virágok nyílnak,
fény és szeretet vesz körül.
A Nap kísér, a vizek hívnak,
s a Föld veled együtt örül.
Szellő simítja fényes arcod,
szíved ritmusra zakatol.
Nem kell már vívnod többé harcot,
a béke vár rád valahol…

Ha megbékélsz a lelked mélyén,
lehajol hozzád a világ,
Fontos leszel, hiszen tanítasz,
s érdemes figyelni rád!
Kiterjesztheted végre békéd,
s mások is látják, hogy az jó!
A háborúk minden mocskától
megszabadul a Földgolyó!

Újra élni kezd az élő,
források mélyén víz fakad,
s a magból az élők kikelnek,
mikor eljön a pillanat!
Mikor majd fényed szerteárad,
lelked békéje visszatér,
és megtudod, miért születtél:
– Szeretve élj, s boldog legyél!

Aranyosi Ervin © 2022.03.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 36. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 36. rész

Újabb nap teltével,
ismét csak ott álltam,
s alig vettem észre,
hogy mennyit is vártam.

Aztán zene csendült,
egy angyali dallam,
patak csobogása
talált rám a dalban.

Magas szólamokon
szellő fütyörészett,
hegedű hangolta
szebbé az egészet.

Hárfa és fuvola
versenyezni kezdtek,
melyikük szólama
lesz vajon a legszebb?

Üvegcsengettyűk
is vígan csilingeltek,
énekes madarak
beleénekeltek.

Aztán harsona szólt,
s megnyíltak az ajtók,
tizenkét kisgyerek
futott épp be rajtuk.

Rózsaszirmot szórva,
vidám táncot járva,
valami különös
új csodára várva.

Majd a zene elült,
s nagyon sűrű csend lett,
így fokozva bennem
a várakozó kedvet.

Tizenegy ajtó most
halkan becsukódott,
és peregni kezdett
halkan egy futó-dob.

Majd nagy dobbanással
hirtelen tett rendet,
a nyitott ajtóra
hívva fel figyelmet.

Akkor érkeztek meg
azok, kikre vártunk:
Varázsló, s a Fiú,
míg mi csendben álltunk.

A gyerekek, s én is,
néztük áhítattal,
s mocorogni kezdett
mellettünk az asztal.

Fénylő kémcsövekből
színes füstök szálltak,
csodás mesebeli
pillangókká váltak.

Majd felszálltak messze,
könyvespolcok között,
s fent az ablakon át,
mindegyik kiszökött.

Ám amíg felszálltak
szép spirált alkotva,
ámult és csak bámult,
ki még meg nem szokta.

Aztán a varázsló
mély, kellemes hangon,
megszólított engem.
Megkérdezve rangom,

nevem és az okát,
miért idejöttem,
a gyerekek köre
szétnyílt körülöttem.

Elmondtam ki vagyok,
elkezdtem mesélni.
Alig bírtam mesém
szép végére érni.

Elmondtam, tündérem
követeként jöttem,
a mesékért hála,
szerződést kötöttem.

Vagyis megígértem,
elviszem szerelmét,
hogy kiszabadítsa!
S nagyon hálás lennék,

ha ő velem jönne,
sassal földre szállna,
s rohanna, ahol már
régen várja párja.

A Varázsló közénk
Óriás kört rajzolt,
hogy mindenki lássa,
igen hatalmas volt.

A kör felületén,
mintha víz feszülne,
mely hullámot vetett,
színekbe merülve.

Mint varázsedényben
a víz, pont úgy látszott,
s mutatott egy messzi,
ismert szép világot.

Én meg néztem, néztem,
ahogyan csak tudtam.
Ám a varázslatba
jól belealudtam…

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya


Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya

Kis fenyőfa élőn, szépen
álldogált a hóesésben.
Téli égről ezer csillag
megcsodálta hogyan csillog,
hogy szikrázik a friss hó,
hisz ágain ülni jó!
– Kis fenyőfa, ó de szép,
hó takarja mindenét.

Havát a fenyő ringatta,
bölcsőnek az ágát adta,
egy kis dalt dúdolt magában,
s fürdött belső mosolyában.
Hideg volt, hát felöltözött,
szívébe a szép költözött,
így talált rá a karácsony,
hóruhája, mint a bársony.

Kósza szellő arra járva,
körbejárta, megcsodálta,
megmozgatta ágait,
s boldog volt, kit táncba vitt.
Ezer csillag szórta fényét,
csillogtatva szép erényét,
rászórta a mosolyát,
súgva neki: – Add tovább!

Táncolt hát a kis fenyő,
boldogsága egyre nő!
Lám, a Hold is arra járt,
a kis fára rátalált.
Fényben úszott köntöse,
nem volt ilyen szép sose!
Boldog volt és ünnepelt,
szíve örömben telelt.

– Minden évben ezután,
legyen ilyen szép ruhám!
– álmodozott csendesen –
a karácsonyt meglesem!
De nem megyek sehova,
jöjjön hozzám a csoda!
Mert csak itt jó énnekem,
itt hallják az énekem.

– Mert itt élek, s zöld vagyok,
néznek rám a csillagok.
Itt nem bánthat senki sem,
boldog vagyok, azt hiszem.
Nem is vágyom el soha,
hol a sorsom mostoha!
Itt vagyok, aki vagyok,
lelkem szépségben ragyog!

– Hagyjatok hát emberek,
házatokba nem megyek,
mert ott hamar meghalok,
s nem óvnak meg angyalok.
Az erdő az én hazám,
havat szór a felhő rám,
csak itt boldog a szívem,
mert itt megvan mindenem.

Jövőre is itt leszek,
s minden percet élvezek!
Nem utazom sehova,
nem vágyódom el soha.
Látni akarsz? Jöjj ide!
Ágaim szép tövibe!
Boldog én csak itt vagyok,
a hó rajtam itt ragyog!

Ne vedd el az életem,
itt a legjobb énnekem!
Hadd dúdoljam énekem,
táncoljon a szél velem!
A boltban elérhető,
ünnepedre műfenyő,
azt öltöztesd bármikor,
azon lógjon lámpa sor!

Arra aggass díszeket…
Én nyáron is itt leszek!
Ha erre jársz integess,
örülj majd, hogy itt lehetsz!
Ágaimon kismadár,
akit rajtam hinta vár.
Egész évben élek én
fenyőerdő rejtekén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Juhászlegény vallomása

juhászlegény vallomása

Ritka boldogság – Mándoki Halász Zsóka festménye

Aranyosi Ervin: Juhászlegény vallomása

Valahányszor erre járok,
várom, hátha látlak.
Úgy szeretném elmondani:
– Vágyódom utánad!

Nappal rólad álmodozom,
s látok sok virágot.
Ám énnekem te jelented
az egész világot.

Ha a kék eget csodálom,
két szép szemed néz rám,
Bárányfelhő habjai közt,
mintha arcod látnám.

A hűs patak fürge vize,
hangod csobogása.
Táncos szellő suhanása,
hajad lobogása.

A napsugár bűvös fénye,
s örök ragyogása,
a szívemnek pont olyan,
mint mosolyod varázsa.

Mikor este elpihenek,
s rám talál az álom,
Akkor újra boldog vagyok,
mert arcodat látom.

De ha itt vagy boldog vagyok,
s nem kell egyéb semmi!
Igyekszem hát erre járni,
s többet veled lenni!

Aranyosi Ervin © 2017-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Hold fürdik
Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Fürdik a Hold a tó vizében.
Kíváncsiak veszik körül.
Irigykedő kis, kósza felhők!
A Hold, lám ennek is örül.
Arcáról csordul tiszta fénye,
amit Napjától ellopott.
Aranycsíkot húz tó vizére,
hullámtól törve, megkopott.
Halványabb kör jut udvarára.
Körben az égbolt még sötét.
Csillagok – apró szakadások –
szaggatják éjkék szövetét.
Enyhe szellő lobbantja lángra,
és fénye száll az égre fel,
megfordul éjsötét kabátja,
s vörösre vált a kék lepel.
Elpirulnak a leskelődők,
szemük lesütve, úgy marad.
S a Hold, az éjnek hercegnője,
égi útján tovább halad…

Aranyosi Ervin © 2016-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akadály nélkül


Aranyosi Ervin: Akadály nélkül

A rét, az Isten adta rét,
mely vágtatásra ingerel.
Szellő suhan a hátamon,
– s nem csábít semmi innen el.
Szabadnak érzem hát magam!
Akadály nélkül vágtatok!
Nem béklyóz földhöz félelem,
örök lélekké válhatok…
Aranyosi Ervin © 2013.05.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vár a Három Kívánság Tava Töttösön

3 kivánság tavaAranyosi Ervin: Vár a Három Kívánság Tava Töttösön

Ha oly’ kedved támad, gyere le a tóra!
Meseszép világban telik minden óra.
Szíved minden búját, itt majd elfelejted.
Hétköznapok súlyát, a tó vízébe ejted.

Úgy, mint a mesében, hármat is kívánhatsz,
„aranyhalat” foghatsz, jobb kedvűbbé válhatsz.
Tölts el a tó mellett, néhány kedves napot,
az élmények mellé, derűs kedved kapod.

A csend, a természet végképp elvarázsol,
egészséget jobbít, fájó lelket ápol.
Tudod, ez a tó itt, csodát tenni képes,
itt találhatsz vissza, lényed lényegéhez.

Lágy szellő simogat, nád muzsika csendül,
madaraknak szárnya könnyed táncra lendül.
A tó neked mesél, gyógyítja a lelked,
szíved minden búját végképp elfelejted…

Aranyosi Ervin © 2013-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva