Aranyosi Ervin: Szúrós süni balladája

Aranyosi Ervin: Szúrós süni balladája

Volt egyszer egy sündisznó.
Tüskés volt a háta.
Szúrós szemmel nézett ő
az egész világra!

Mindenkire mérges volt,
ki útjába került.
Megbékélni a világgal
sehogy sem sikerült.

Hej, pedig a lelke mélyén
csakis arra vágyott,
hogy szeressék,
s szerethesse ő is a világot.

„De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Vágyakozott, jaj, nagyon,
hogy végre szeressék,
az utat a szívéhez
mások megkeressék.

Ám, megbántott mindenkit,
ki útjába tévedt,
tüskéivel összeszúrt,
és nem tett kivételt.

Elkerülte mindenki,
magányos volt, s árva,
talán, mert a szíve még
sosem volt kitárva.

„De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Aztán történt egy napon,
az eső esni kezdett,
őszi felhő az égen,
csúf levet eresztett!

A sündisznó menekült,
ahogy győzte lába.
Bevackolta önmagát,
egy fa odújába.

Az odúban sötét volt,
és semmit sem látott,
dúdolgatta kis dalát,
s jó kedvűbbé vált ott.

„De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Ami közben dúdolta,
szívhez szóló dalát,
sok kis tüske szurkálta,
folyton az oldalát.

Ej, mi lehet – gondolta –
megfordult a tüském?
Nem jó érzés, hogyha szúr
– megértette tüstént!

Aztán rájött, hogy mi van,
oldalát mi szúrja,
szíve dobbant, s dalt dúdolt
máris lelke húrja!

„De jó lenne, de jó lenne
őszintén szeretni,
másokat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Hiszen, ami szúrta őt,
egy sün tüskés háta,
rájött, hogy a szerelmet
épp most megtalálta.

Rájött, ő is biztos szúr,
úgy kell, hogy forduljon,
tüske mentes oldala,
simítson, s ne szúrjon.

Most már ketten éneklik
a megszokott dalt már,
így arat a szeretet
boldog diadalt már!

„De jó nekünk, de jó nekünk
őszintén szeretni,
másikat megsimogatni
és szeretve lenni!”

Aranyosi Ervin © 2018-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva