Aranyosi Ervin: Porszemnyi gondolat

Aranyosi Ervin: Porszemnyi gondolat

Porszem vagyok az anyagi világban,
ahol a lélek csak értelmet tanul.
Tettem a dolgom, figyelemre vágytam,
súgtam a titkom öntudatlanul.

Az emberek csak a csillogást keresték,
s hamut találtak, az izzó fény helyett,
a pénz az úr, s a máz csak kopott festék,
s azt, ami fontos, meg nem veheted!

Kiáltanék, de nem hallja meg senki,
hogy rossz az út, s bűnnel kikövezett!
Mert újra, végre emberré kell lenni,
amin ma járunk, a pokolba vezet!

Cseppek vagyunk a népek tengerében,
elkülönülten, több milliárdnyi csepp,
a pénz ural, s oly kevés van ma ébren,
aki látja, hogy mi értékesebb!

Tudom, szeretve kéne mára lennem,
minden rút kudarcot önként elfelednem,
csak hagyni lelkem fényesen ragyogni,
s élni a létet, és nem csak nyafogni!

De porszem vagyok, s alig vesznek észre,
s az úton járó csak reám tapos.
De tiszta szívvel emlékszem a szépre,
mikor világom élő volt, s napos!

Aranyosi Ervin © 2026-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva