Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

ápr
23

By

Aranyosi Ervin: Szeretve élj!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretve élj!

Míg a halál el nem választ,
addig még lehet esély,
hogy szebben élj, s jobbat remélj!
Szívedben találhatsz rá választ,
így hát ne félj, szeretve élj!

Ha csak egy napod jobb lesz tőle,
és ő is örült teveled,
már érdemes volt elkezdeni,
s végigjárni az életet.
Ha több is jutott csillogásból,
ha szívetek jól ragyogott,
már nincs is ok tovább kutatni,
a boldoggá tevő okot.

Ha beleláttál mosolyába,
s a lelked ettől felderült,
ha szép szemének mélységében
csodáló szíved elmerült,
akkor a perc bőven megérte,
hogy végigjárd e szép utat,
mert összeért a lelked véle,
s ez közös szép csodát mutat.

Míg a halál el nem választ,
addig még lehet esély,
hogy szebben élj, s jobbat remélj!
Szívedben találhatsz rá választ,
így hát ne félj, szeretve élj!

Aranyosi Ervin © 2025-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
8

By

Aranyosi Ervin: Gyémánt vagy

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Gyémánt vagy

A gyémánt fénylő csillogása
lelked mélyén ott lakik.
Szeretnéd, ha értékelnék,
s észrevennék valakik!
Szeretnéd, ha ragyogásod
felfedezné a világ,
szeretnéd, ha értékesként
tudna más is nézni rád!

Gyémánt vagy, a végtelenből,
jöttél, s fényesen ragyogsz,
mindent elbír keménységed,
nem panaszkodsz, nem nyafogsz!
Teszed dolgod, s azt szeretnéd,
felfedezzék, hogy ki vagy!
Lelked kemény, s így világod,
nem csodál, csak élni hagy!

Oly kevesen látják benned
a ragyogó tiszta fényt,
alig-alig veszik észre,
mégse add fel a reményt!
Jó lenne, ha lágyabb lennél,
s megmutatnád énedet!
Hagynád, hogy a kíváncsiak
lássák tehetségedet!

Mert gyémántból van a lelked,
rád férne a csiszolás,
kéne, aki megtalálja
az elrejtett briliánst.
Aki értőn, jó szemekkel,
visszaadná hitedet,
lecsiszolná álruhádat,
s úgy már csillogni lehet!

Aranyosi Ervin © 2023-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jan
9

By

Aranyosi Ervin: Fenyők és az emberek világa

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Fenyők és az emberek világa

Azért született, hogy csendben elszáradjon,
pedig körülötte csillogás és fény.
Hogy egy kis szobában illatot árasszon,
mert a fenyőillat élő tünemény.
Levágták gyökerét a fény ünnepére,
társaival együtt piacra került,
alkudoztak érte, hogy annyit megér-e,
gazdára találni végül sikerült.

Írtak róla verset, írtak róla mesét,
de boldog fenyőfa mégsem létezett.
Kényelmetlen talpba szorították testét,
s halálára mondták:- Ez a szeretet!
Vajon mit ünneplünk, a fény születését,
vagy egy istenfiát, ki példát mutatott?
Ki a szeretetnek valós megélését
adta a világnak, s ezért lett halott?

Jelkép a keresztje, min megfeszítették?
Hordja és tiszteli sok boldogtalan.
Megissza a vérét és eszi a testét,
csak úgy jelképesen, a sok oktalan.
Ám az, amit mondott a szív-szeretetről,
évszázadok alatt lassan megkopott,
a szeretet ünnep, jól átírva ettől,
vásárlási lázzá, csúfan változott.

Nem a szeretetről szól már rég az ünnep,
már csak a pénzköltés lett a hagyomány,
a tévéműsor, bár jótékonynak tűnhet,
gazdagok zsebébe dugott adomány.
Fenyőfa pusztítás, féktelen zabálás,
értéktelen dolgok, talmi csillogás,
a karácsony rég nem élő csodavárás,
csupán csak fényűzés, lámpavillogás.

Lassan nyoma sincsen a szív-szeretetnek,
az igazi érzés lassanként kihűl,
csak a látszata van meg már az ünnepnek,
s a fény a házaknak homlokára ül.
Fénylik a homlokzat, kérkedik és villog,
sötétbe húzódik a sok nincstelen,
az Esthajnal csillag hűvös fénye csillog,
ő sem útjelző már, léte dicstelen.

A fenyők nagy része nem talált gazdára,
félre dobva várta, hogy szemétre kerül.
Vagy nem volt elég szép, vagy sok volt az ára,
oktalan haláluk homályba merül.
Hol van a szeretet a mai világban,
mire építhetnénk egy szebb holnapot?
Búslakodnak most az Isten országában,
hisz a földi pokol már jócskán lakott!

Aranyosi Ervin © 2023-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
11

By

Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!

Vajon a boldogsághoz
milyen út vezet?
Úgy szép, ha minden percét
végig élvezed?
A percnek csillogása,
ad csak örömöt?
Vagy mikor hála jár át,
s beléd költözött?

Vajon az életeddel
mi is volt a cél?
Vagy minden meg volt írva,
mikor születtél?
De vajon te írtad meg,
vagy más írta neked?
Hiszed, hogy készen kaptad
az egész életet?

Refrén:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítd meg önmagad!

Vajon, ha nagyot álmodsz
nem lesz-e teher?
Vajon, mi vállad nyomja,
majd földre teper?
Vajon, ha folyton rettegsz,
a végzet rád talál?
Amikor nem mersz tenni,
az már a halál?

Refrén 2.:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítsd meg önmagad!

Tedd csendben dolgodat,
tégy jobbá másokat,
élvezd ki szép világodat!
Álmodj szebb holnapot,
higgy benne, s megkapod!
Tedd valósággá az álmodat!

Aranyosi Ervin © 2021.12.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
6

By

Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Elképzelt világban

Elképzelt világban élünk,
lehet, hogy nem is vagyunk?
Eszetlen eszmét cserélünk
s elveinkért meghalunk!
Hiszünk egy teremtő lényben,
de magunkban nem merünk,
eltévedünk a sötétben,
s a fénnyel szembe megyünk.

Elvakít a valóságunk,
s nem látjuk a lényeget,
csak a csillogást keressük,
– anyagiast, fényeset.
Gyakran másokéra vágyunk,
irigykedve, mérgesen,
ettől szenved is a lelkünk
bűnbánástól férgesen.

Álmokat sző a valóság,
ránk rémálmok törnek még,
bár szívünkben él a jóság,
eldugjuk, el ne vegyék!
Nem hisszük, csak féljük Istent,
bár tudjuk, nem bánt soha,
a holnapunk ma sem ismert,
s a megírt sors mostoha.

Mese lenne csak az élet,
mit valaki kitalált?
Nagy rettegve végigéljük,
várva a szörnyű halált?
Mi lenne, ha megértenénk,
a halál nem létezik!
Tanulni jön le a lélek,
s szeretetre éhezik.

Mégis folyton egymást bántjuk,
és a gondolat teremt,
szeretettel kitölthetnénk
a még szorongós jelent.
Nem alkotnánk betegséget,
– lélek filmvászna a test.
Nem tévednénk tévutakra,
követnénk az egyenest.

Hiszen ott van minden szívben,
az iránytű és a cél,
mégis hatalomvágy tombol,
s loholunk a sikerért.
Pedig együtt könnyebb lenne,
nyújthatnánk másnak kezet,
s szeretettel hirdethetnénk,
hogy a jó megérkezett!

Elképzelt világban élünk,
s elképzelni nem tudunk,
nem kövezzük vágy-téglákkal
könnyedebbé az utunk.
Inkább egymás hátát másszuk,
hogy elérjük a sikert,
de boldoggá csak az válhat,
aki lent maradni mert.

Aki inkább körülnézett
és felemelt másokat,
aki igaz emberré lett,
s a szíve sem fáj sokat.
Akinek a lelke tiszta,
s szeretettel van tele,
s nem csak tárgyak szerzésére
ment rá egész élete.

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
6

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet segíthet

A hóesés öltözteti fel a téli fákat.
Zúzmarából apró rügyek díszítik az ágat.
Csillog, villog, hol fény éri, olyan mint egy ékszer,
nemes kincsét ritkán hordja, tán nem is elégszer.
Súlya alatt karcsú gallyak némán meghajolnak,
szél szavára válaszolva csengettyűként szólnak.
Rideg szépség, a zord télnek hideg ölelése,
fagyos kezek simogatnak, vajon nem kevés-e?
Gyenge a nap, nem sugárzik, nincs mi melegítsen!
A világban nincsen olyan érzés, mely segítsen?
Fagyos a szív, hűvös az ész, kihűlt minden csillag,
van-e még láng olyan, amely fagyot csillapíthat?
Hej, kirakat ez a világ, gyarló csillogással,
ha mind kihűlnek a szívek, s nem törődnek mással!
Ha a mosoly arcunkra fagy, nincs mi melegítsen,
ha kihűl a jószándék is, nincs ami segítsen.
Gyújtsunk gyertyát, apró lángot, hittel, szeretettel,
a tél dacát és hidegét győzze le az ember!
Szívünk összes melegétől gyúljanak ki fények,
melegségtől éledjenek bennünk a remények.
Csak a szeretet segíthet, szívből jövő jóság,
ha a szándék megváltozik, szépül a valóság.
Ne csak álom, s mese nyíljon karácsonyfa ágon,
érző szívek nyíljanak meg szerte a világon!
Gyújts egy gyertyát szeretettel és őrizd a lángot,
melegítse szeretetünk szebbé a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
9

By

Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!

Vannak emberek, kik túl soká keresnek…
Egész életükben az igazira lesnek.
Elhiszik, hogy olyan létezik e létben,
s amíg nem találják, szívük addig tétlen.
Az igazi, nem egy ember általában,
minden ember hordoz egy részt önmagában,
mely tán tökéletes, szép emberi érték,
de a teremtéskor kincseit szétmérték.

Mindenkiben találsz belőle egy cseppet,
amit egy másik szív őszintén szerethet.
Persze, mindőnk visel némi gyarlóságot,
ami megszürkíthet egy plátói álmot.
Miért is kell nekünk a Föld összes kincse,
hogy a szívünk mindezt sajátnak tekintse?
Miért nem érjük be apró kis csodával,
szívben tükröződő, fénylő csillogással?

Vannak emberek, kik folyton csak csalódnak,
nagyravágyásukban folyton becsapódnak.
Nem lelik másokban az igazt, a szépet,
egyetlen lélekben keresnek egészet.
Tudd, az az igazi, akit tudsz szeretni,
kivel lelked képes boldogan nevetni,
aki vonz magához, mert van cseppnyi bája,
mely mellett eltörpül számtalan hibája!

És a sok hibáját, mind el kell fogadnod!
A szép kapcsolatban önmagadat adnod!
Eszedbe ne jusson változtatni rajta,
mert a szerepjáték oly hálátlan fajta!
S tudd, hogy a párodon sem tudsz változtatni,
hite határolja, úgy sem tudsz rá hatni,
csak időlegesen képes változásra,
nem tud fátylat dobni megrögzött szokásra.

Nincsen tehát nagy Ő, csupán kicsik vannak,
a legfontosabbat keresd meg magadnak,
amire nagyon vágysz, s lelkednek hiányzik,
ami talán párod lelkében tanyázik.
Ne igazit keress, inkább boldogságot,
mert ha mindent akarsz, meg sosem találod!
Olyan lelket keress, ki magával ragad,
kivel boldogabbnak érezheted magad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
25

By

Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nézd a kelő Napot!

Kelő Nap simítja fényével a Földet,
fű, fa ébredezik, s ölt magára zöldet.
Apró hangszórókból madárdal kel szárnyra,
teremtőnk mosolyog rá a nagyvilágra.
Ébredj te is lassan, hálával szívedben,
akarj mától élni, boldogulni szebben.
Akard felfedezni mindenben a szépet,
szeretet folyódban áradjon az élet!

Hagyd hát, hogy arcodra mosoly-fény terüljön,
hagyd, hogy a világ is jó kedvre derüljön!
Belső ragyogásod ne tartsd meg magadnak,
hisz, akik szeretnek, önmagukból adnak.
A kelő Nap fénye arcodon ragyogjon,
hagyd, hogy mosolyodtól más is gazdagodjon!
Élvezd minden perced, a madarak hangját,
szellő susogását, szorgoskodó hangyát.

Hiszem, fontos lenne a szívedbe vésni:
– Sosem kell rohanni, mert nincs mit lekésni!
Figyelj az utadra, nem a cél a fontos,
lásd meg mi történik, mi változik pont most!
Légy boldog a mában, élvezd, amit láthatsz,
ne hidd, hogy majd egyszer boldogabbá válhatsz!
Ha csak jövődre vársz, s azon jár az eszed,
a teremtő mádat gátlásossá teszed.

Nézd a kelő Napot, felkúszik az égre,
nem gondol tegnapra, a tovaszállt rég-re.
Nem aggódik azon, mit hoz majd a holnap,
sikert, pénzt, csillogást, vajon mikor, s hol kap?
Legelteti szemét csodaszép világán,
lombosodó fáin, sok kinyílt virágán.
Édessé teszi a Föld összes gyümölcsét,
figyeld meg a Napot, szép világunk bölcsét!

Aranyosi Ervin © 2017-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
2

By

Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 4 hozzászólás

aranyosi_ervin-valtoztass_vilagodon2Aranyosi Ervin: Változtass a világodon!

Gyerek korodban arra tanítottak:
– harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!

Mert látod azt, ki törtetve, taposva,
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
– Csillogás, kincs ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?

Magadba nézve, magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az „olcsó” szemetet.

Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?

Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: – miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba, és változz bármi áron,
s hidd a világba csak szebbet hozol.

Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, – már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád az Isten cserben sose hagy!

Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!

Külső világod, a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
– a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a „lélek iskolát”!

Aranyosi Ervin © 2013-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva