Aranyosi Ervin: Gyémánt vagy

Aranyosi Ervin: Gyémánt vagy

A gyémánt fénylő csillogása
lelked mélyén ott lakik.
Szeretnéd, ha értékelnék,
s észrevennék valakik!
Szeretnéd, ha ragyogásod
felfedezné a világ,
szeretnéd, ha értékesként
tudna más is nézni rád!

Gyémánt vagy, a végtelenből,
jöttél, s fényesen ragyogsz,
mindent elbír keménységed,
nem panaszkodsz, nem nyafogsz!
Teszed dolgod, s azt szeretnéd,
felfedezzék, hogy ki vagy!
Lelked kemény, s így világod,
nem csodál, csak élni hagy!

Oly kevesen látják benned
a ragyogó tiszta fényt,
alig-alig veszik észre,
mégse add fel a reményt!
Jó lenne, ha lágyabb lennél,
s megmutatnád énedet!
Hagynád, hogy a kíváncsiak
lássák tehetségedet!

Mert gyémántból van a lelked,
rád férne a csiszolás,
kéne, aki megtalálja
az elrejtett briliánst.
Aki értőn, jó szemekkel,
visszaadná hitedet,
lecsiszolná álruhádat,
s úgy már csillogni lehet!

Aranyosi Ervin © 2023-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva