Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó

Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó

De jó találkozni a kedves olvasóval,
lelkéhez beszélni, szívét tartva szóval.
Személyesen látni versem eredményét,
visszaadva hitét, elvesztett reményét.

Vidám kedvet, mosolyt csalni az arcára,
szívébe markolni végre, valahára,
hadd csorduljon könnye, és azt ne szégyellje,
a találkozásban az örömét lelje.

Hadd mehessen vissza a gyerekkorába,
mikor még oly fürgén mozgott keze-lába,
mikor a lelkére nem raktak bilincset,
s képes volt lenyomni ajtókon kilincset.

Mikor képzelete még szabadon szállott,
képes volt bejárni az álomvilágot,
volt hite egy csodás új holnapra várni,
élő, szép világát imádva csodálni.

Én most visszaadnám, amit elfelejtett,
amit egykor, régen a lelkébe rejtett,
amit, ha ma élne, boldoggá tehetné,
s önmagát, s világát újra felfedezné.

Nem lenne előle sut mélyére dugva,
nap, mint nap megélne, tiszta szívből tudna,
mellyel új napjait szívből teremthetné,
szeretettei sorsát szebbé, jobbá tenné.

Talán pár olvasóm elhiszi a szépet,
talán a reménye lelkében feléled,
Gyermeki lelkével újra mer álmodni,
a reményt, a hitet a mába áthozni.

Mikor találkozunk, összeér a lelkünk,
rájövünk, hogy végre jó társakra leltünk.
Lesznek közös célok, álmok, amik várnak,
angyalok, kik értünk folyton közben járnak.

Én csak locsolgatlak verseim vízével,
ismerkedj a szóval, szeretet ízével,
s ha látom arcodon, a mosolyt, vagy könnyet,
érzem tovább menned az utadon könnyebb.

De jó találkozni, a vers szárnyán szállni,
boldogabb emberré, barátokká válni,
a hétköznapokból kiragyogni végre,
a szeretet szavát felírni az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-10-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva