Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Bárcsak itt lennél


Aranyosi Ervin: Bárcsak itt lennél
(A Pink Floyd együttes Wish You Where here című dalának magyarítása.
Az eredeti dal a YouTube-on: https://www.youtube.com/watch?v=IXdNnw99-Ic)

Mondd, hogyan mondhatod el,
a pokol, s a menny
benned életre kel!
Hogyha közel az ég,
mondd fájhat-e még,
szívünkbe beleég!
Hogyan mondhatod el?

Ma már üzlet a lét,
álmod szellemmé vált,
lelked időt cserélt,
így pusztul el a világ,
hűs kényelemért,
mit a szíved sem ért,
gyilkos háborúkért,
amit senki se kért.

Óh bár, bárcsak itt lennél,
ahol a lelkem félve,
évről-évre,
így szorongva él.
Rohanok a léten át,
de rám talál,
mitől lelkem fél.
Bárcsak itt lennél!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Goroszlán


Aranyosi Ervin: Goroszlán

Anyám gorilla volt az apám oroszlán.
Azt hiszed a lelkem épp ezért gonosz tán?
Á, én szelíd vagyok, míg nem bosszantanak,
míg nem incselkednek enni való vadak.
Mert ha megéhezem, akár fára mászom,
a fűben oroszlánt, a fán majmot játszom,
a zsákmány állatot biztos levadászom,
majd könyvtárba megyek, ha hajt a tudásszomj!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretteink nem halottak…

Aranyosi Ervin:
Szeretteink nem halottak…

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Csak levetett földi testük
van a temetőben,
hátrahagyták emlékükkel,
innen elmenőben.

A temető egy csendes hely,
de szerettünk nincs ott,
csak a szívünk őrzi hűen,
mint egy örök titkot.

Ami fáj, az a hiányuk,
s ezért szívünk gyászol,
hisz lényüket nem pótolja
senki igazából.

Álmainkba visszatérnek,
szellemük velünk van,
érezzük a jelenlétük,
s gyertya lángja lobban.

Figyelnek ránk, őrzik léptünk,
csillagként az égen,
beszélni is tudunk velük,
úgy, mint a mesében.

Nincsenek is tőlünk messze,
más dimenzióban,
s aki érzi és megérti,
annak lelke jól van.

Bár nélkülük szegényebb lett
hétköznapi létünk,
nekünk dolgunk van a Földön,
jobb ha tovább lépünk.

Őseink is tüzet gyújtva
emlékeztek rájuk,
mindaddig, míg ők még hordták,
a földi ruhájuk.

Ha megérted, nincsen halál,
körforgás az élet,
akkor a gyász bús perceit
könnyebben megéled.

Szeretteink nem halottak!
Amíg élünk, élők!
Csak egy másik síkra menő,
világot cserélők!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: GYÁSZ


Aranyosi Ervin: GYÁSZ

Meghaltál, s én veled haltam.
Elmentél, s én itt maradtam.
Fáj ez, minden pillanatban.

Elvesztettem minden kincsem,
nélküled már semmim sincsen,
veled elhagyott az Isten!

Elvitted az összes álmom,
itt a Földön nem találom,
halálod volt a halálom.

Én még őrizlek szívemben,
álmomban és képzeletben,
velem játszó emlékekben.

Néha vágyom, néha érzem,
itt jársz velem kéz a kézben,
esőben és napsütésben.

Néha hallom kedves hangod,
néha látom vidám arcod,
csak érzékem vall kudarcot.

Véget ért a földi pálya,
lelkem célját nem találja,
elsodor az élet árja.

Veled éltem, veled haltam,
bár tudnám, miért maradtam?
Hiszen lelkem hozzád varrtam!

Te ott élsz és én itt élek,
mért kínlódik így a lélek,
ez lenne a végítélet?

Életemben rabbá váltam?
Veled én az égen szálltam!
Most a pokol nyúl utánam.

Belül a hiányod éget,
a fájdalom nem ér véget,
csak amikor látlak téged…

Csak ha visszahoz az álom,
csak, ha lelked megtalálom,
s ezt akarom, mindenáron!

Nem enyhül a kín se bennem,
só az átok friss sebemben!
Higgyek-e még Istenemben?

Éltem, és utánad haltam,
te voltál a társ a bajban,
mért nem súgsz most nekem halkan?

Adj erőt, hogy újra éljek,
adj hitet, hogy még reméljek,
az életbe visszatérjek!

Hogy ne keresselek másban,
ne higgyek az elmúlásban,
csak az élni akarásban!

Kérlek, biztass odaátról,
álmokon át szavad átszól,
bírjam ki, míg lelkem gyászol!

Gyógyítsd szépen fájó sebem,
ameddig fáj, maradj velem,
töltsd ki halódó életem!

Lassan engedd el a kezem!
Rád örökké emlékezem!
Aztán én is bevégezem…

Veled éltem, veled haltam,
ürességet nem akartam!
Élessz újra, segíts rajtam!

Nyugtasd meg megfáradt lelkem,
s ha már megnyugvásra leltem,
talán végre lesznek napok,
amikor majd feltámadok…

Aranyosi Ervin © 2018-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicarablók


Aranyosi Ervin: Cicarablók

Terroristák, cicarablók,
lásd, eltérítettek!
Nem tudják, hogy visszaütnek
a negatív tettek!
Váltságdíjat követelnek,
nem pénzt – kacsatápot!
Menekülnék, de nem tudok,
megmentőre várok!
Szólni kéne a gazdámnak,
jöjjön rögtön értem,
mert én ezt a cicarablást
szörnyen elítélem!

Aranyosi Ervin © 2018-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teknős-zsiráf


Aranyosi Ervin: Teknős-zsiráf

Bajban vagyok, mert zsiráfként
hogy húzzam be nyakamat.
Teknős páncélba születve,
kevés lesz az akarat.
Ilyen lábbal nehéz futni,
minden állat utolér,
születéskor dolgoztam meg,
a jó kedvű humorért!
Hogy fért egymáshoz két szülőm,
elképzelni sem lehet,
ha még nem vagy teknős-zsiráf,
nem történhet meg veled.
Nem érek el felsőbb ágat,
lent kevés a jó levél,
nehéz bizony ilyenformán
megküzdeni mindenért!

Aranyosi Ervin © 2018-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

Aranyló est – Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

A Hold csillogó aranyát csorgatja a Földre,
Naptól lopott kincseit szórja tündökölve.
Festőművész lenne tán? Kontúroz, árnyékol,
színnel telít feketét, s előcsal árnyékból?

Éji lámpást tart talán? Láss az éjszakában?
Ne feküdj le aludni, maradj még a mában!
Élvezd még ki a csodát, mit a fény varázsol,
hadd gyulladjon meg szíved, fénye parazsától.

És ha nem vagy egyedül, gyújtson szép szerelmet,
érezzétek, angyalok lágyan felemelnek.
Tánc kezdődik, csodaszép, s benne holdfény árad,
átkarolja szívetek, megnyitva a zárat.

Ott árad a szerelem, kettőtökkel táncol,
égben száll a lelketek, s egy szonáta átszól.
Dallamában lüktetés, a Hold ragyogása,
a pislogó csillagok fényjáték varázsa.

Ez az élmény megmarad, szétterül palástja,
a Hold lépked csak tovább, s boldog, aki látja!
Bokrok őrzik és a fák a holdfényes estet,
így öltött a szerelem kettőtök közt testet…

Aranyosi Ervin © 2018-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kis tigris


Aranyosi Ervin: Kis tigris

Tigris vagyok! Ugye látod?
Lehetnék a jó barátod?
Nem foglalok túl sok helyet,
ezért ne is fájjon fejed!
Tiszta szívből dorombolok,
s neked csak ha gyomrom korog,
akkor muszáj megetetni!
Nagyon tudok ám szeretni!
Hízelgek, hogy szeress engem,
érző szívet találsz bennem!

Aranyosi Ervin © 2018-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés


Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
ahhoz, hogy elérd
mi életre kelt benned.
De te csak állsz
és másoktól várod,
mit életre keltett
benned büszke álmod.

Csupán egy lépést
még a hosszú úton,
hogy a lelked végre
vágyott célba jusson,
személyesen átéld,
mit álmod teremtett,
aminek szikrája
csiholódott benned!

Milliónyi lépést
megtettél korábban,
hittél, reménykedtél
a múltban, a mában,
ha hited megőrzöd
elérheted célod,
ha visszafordulnál
sohasem lennél ott!

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
erőt merítened,
lélegzetet venned,
s eltépni a célod
szép jelző szalagját,
megélni a vágyad
reád mért darabját.

Egy lépésre vagy,
hát kell a kitartásod,
legyen lelkierőd,
ne is legyen másod,
lásd a teremtésed,
létező valóság,
hiszen megfordulni
hiábavalóság.

Aranyosi Ervin © 2018-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Sárga levelek – Nagy Márta festménye

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe,
bámulom a tájat mélán, elmerülve.
Levelek reszketnek félve elmúlástól,
fatörzs áll konokul, s rettegést palástól.

Felhők rohangálnak az ezüstszín égen,
köztük kis lyuk tátong, hol kékség volt régen.
Néha a Nap fénye behunyorog köztük,
nyáron a melegét mind-mind lefölöztük.

Vé-alakban vadlúd csapat száll keresztül…
A templom tetején magányos kereszt ül.
Múlton elmélkedik – széttárva a karja –
az idő múlását lefogni akarja.

A fákról a tóba bús levelek esnek,
– apró kis csónakok – kikötőt keresnek.
Körülöttük a víz karikákat rajzol,
az emlékeimben őszt sirató dal szól.

De miért búsulok, élvezem a szépet,
belülről melegít ez a szép igézet.
Ezt mind visszaadni csak egy festő képes,
a jelent megfogni mégis lehetséges.

Ám az idő múlik, s vásznat kell cserélni,
természet csodáit lassan utolérni,
festékbe önteni a látványt, az érzést,
zajló szép világba való visszatérést.

Csend van, és a világ a Teremtőt áldja,
ünnepel a liget színes kavalkádja.
Hisz az elmúlástól nincsen okunk félni,
minden egyes korban élőn fontos élni!

Talán kicsit csendes, gyönyörű és békés,
benne elfogadás, és bölcs megbékélés.
Tudva, jön még tavasz és újjászületés,
boldoggá tesz minket ez a felismerés…

Aranyosi Ervin © 2018-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva