Aranyosi Ervin: GYÁSZ


Aranyosi Ervin: GYÁSZ

Meghaltál, s én veled haltam.
Elmentél, s én itt maradtam.
Fáj ez, minden pillanatban.

Elvesztettem minden kincsem,
nélküled már semmim sincsen,
veled elhagyott az Isten!

Elvitted az összes álmom,
itt a Földön nem találom,
halálod volt a halálom.

Én még őrizlek szívemben,
álmomban és képzeletben,
velem játszó emlékekben.

Néha vágyom, néha érzem,
itt jársz velem kéz a kézben,
esőben és napsütésben.

Néha hallom kedves hangod,
néha látom vidám arcod,
csak érzékem vall kudarcot.

Véget ért a földi pálya,
lelkem célját nem találja,
elsodor az élet árja.

Veled éltem, veled haltam,
bár tudnám, miért maradtam?
Hiszen lelkem hozzád varrtam!

Te ott élsz és én itt élek,
mért kínlódik így a lélek,
ez lenne a végítélet?

Életemben rabbá váltam?
Veled én az égen szálltam!
Most a pokol nyúl utánam.

Belül a hiányod éget,
a fájdalom nem ér véget,
csak amikor látlak téged…

Csak ha visszahoz az álom,
csak, ha lelked megtalálom,
s ezt akarom, mindenáron!

Nem enyhül a kín se bennem,
só az átok friss sebemben!
Higgyek-e még Istenemben?

Éltem, és utánad haltam,
te voltál a társ a bajban,
mért nem súgsz most nekem halkan?

Adj erőt, hogy újra éljek,
adj hitet, hogy még reméljek,
az életbe visszatérjek!

Hogy ne keresselek másban,
ne higgyek az elmúlásban,
csak az élni akarásban!

Kérlek, biztass odaátról,
álmokon át szavad átszól,
bírjam ki, míg lelkem gyászol!

Gyógyítsd szépen fájó sebem,
ameddig fáj, maradj velem,
töltsd ki halódó életem!

Lassan engedd el a kezem!
Rád örökké emlékezem!
Aztán én is bevégezem…

Veled éltem, veled haltam,
ürességet nem akartam!
Élessz újra, segíts rajtam!

Nyugtasd meg megfáradt lelkem,
s ha már megnyugvásra leltem,
talán végre lesznek napok,
amikor majd feltámadok…

Aranyosi Ervin © 2018-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva