Aranyosi Ervin: Számadás
Aranyosi Ervin: Számadás
Én nem akarok a bőrömből kibújni,
aki vagyok, én az is maradok!
Nekem nincs kedvem végtelenbe hullni,
ráérek majd, ha egyszer meghalok.
De akkor sem a más bőrébe bújok,
és nem élhetem mások életét,
lelkem gitárján pendülnek a húrok,
az élet dala így lesz egyre szép!
Én nem élhetek bús rabszolgaságban,
még akkor sem, ha lelkem nyomorog,
meg kell találjam helyen a világban!
Ezért jöttem, s hiszem, ez komoly ok!
Én nem akarok érdekből szeretni,
és köpönyegem nem is forgatom,
ne elvárások mondják, mit kell tenni,
bármi lesz is, én önmagam adom.
Én nem hiszem, hogy börtön lenne testem,
nem azért hordom, mint egy rossz ruhát,
lélek vagyok, s nem csak a Földre estem,
s nem csak díszlet nekem a nagyvilág!
Én nem játszok szerepet mások által,
mit sors gyanánt, csak más ír meg nekem,
én dacolok, sok megírt hazugsággal,
az élet nem csak történik velem!
Én nem hiszem, hogy másképp kéne élnem,
az élet szép, ha én úgy akarom,
nem veszek apró örömöket pénzen,
nincs örökségem, gyűjtött vagyonom!
De bármit tettem, azzal gazdagodtam,
mert így, vagy úgy, de választ kaptam rá,
és élményekkel lelkem megrakottan,
újabb és újabb álmokra talál.
Aranyosi Ervin © 2023-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások