Aranyosi Ervin: Mert szeretünk

Aranyosi Ervin: Mert szeretünk

Te aludtál, s én rád gondoltam,
hogy megjelenek álmodban!
Álmodban is ott legyek,
ott is szerethesselek!

Figyeltem csak a kedves arcod,
ahogy kedvenc álmod alszod.
Ott is ott voltam veled,
hogy láss, ha felnyitod szemed!

Szívemmel elringattalak,
saját álmomhoz adtalak,
hogy ott is ott lehess velem,
hogy gyönyörködhessen szemem.

Hogy álmomban is lássalak,
öleljelek és áldjalak,
hogy vagy, s tőled tán jobb vagyok,
hogy szívünk egymástól ragyog!

Az álom és az ébrenlét,
egymásba ér, s alkot mesét,
egy lett a nap, s az éjszaka,
Napunk, s az ég sok csillaga.

De jó, hogy így együtt vagyunk,
egymásban szép nyomot hagyunk,
a létben összeolvadunk,
és mégis önmagunk maradunk!

Közös hát múltunk és a mánk,
utunkon így megyünk tovább,
s mégis önmagunk lehetünk,
elfogadunk, mert szeretünk!

Aranyosi Ervin © 2025-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva