Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

aug
7

By

Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!

Teremtő lények vagyunk mind,
s élünk álmaink szerint!
Elmegyünk és visszatérünk,
s tesszük dolgunkat megint!

Élettervünk elfelejtjük,
akadályoz a hitünk!
A téveset tovább adjuk,
s azt hisszük, hogy segítünk!

Tanítanak, s onnan kezdve,
lelkünk nem lehet szabad,
aztán később rájövünk,
hogy utunk rossz felé halad!

Nem találjuk önmagunkat,
hát nyomaszt a földi lét,
és a lélek elveszíti
önmagát, és mindenét!

Innen kezdve nem is értjük,
miről is szól a világ,
a többiek lehurrogják azt,
ki érző, aki lát.

Végig a haláltól félünk,
pedig az csak átmenet,
ezért aztán nem is éljük
igazán az életet.

Oly jó lenne mindent tudni,
s emlékezni, kik vagyunk,
nem eltűnni világunkban,
hol így nyomot sem hagyunk.

Megálmodni, teremteni,
létrehozni kellene,
nem csak lomhán vegetálni,
s élőn halni csak bele!

Hiszem, több lenne a dolgunk,
teremtő lények vagyunk,
s mikor álmaink megéljük,
attól fénylőn ragyogunk!

Bár az árnyék életünkre
rányomja a bélyegét,
tennünk kell, hogy bizonyítsuk,
lehet szép a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2025-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
20

By

Aranyosi Ervin: Mert szeretünk

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mert szeretünk

Te aludtál, s én rád gondoltam,
hogy megjelenek álmodban!
Álmodban is ott legyek,
ott is szerethesselek!

Figyeltem csak a kedves arcod,
ahogy kedvenc álmod alszod.
Ott is ott voltam veled,
hogy láss, ha felnyitod szemed!

Szívemmel elringattalak,
saját álmomhoz adtalak,
hogy ott is ott lehess velem,
hogy gyönyörködhessen szemem.

Hogy álmomban is lássalak,
öleljelek és áldjalak,
hogy vagy, s tőled tán jobb vagyok,
hogy szívünk egymástól ragyog!

Az álom és az ébrenlét,
egymásba ér, s alkot mesét,
egy lett a nap, s az éjszaka,
Napunk, s az ég sok csillaga.

De jó, hogy így együtt vagyunk,
egymásban szép nyomot hagyunk,
a létben összeolvadunk,
és mégis önmagunk maradunk!

Közös hát múltunk és a mánk,
utunkon így megyünk tovább,
s mégis önmagunk lehetünk,
elfogadunk, mert szeretünk!

Aranyosi Ervin © 2025-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
21

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
5

By

Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Sokszor az a legnehezebb:
– Önmagunknak megfelelni!
Megnyugtatni a lelkünket,
s benne a békére lelni.

Túl nagyok az elvárások,
s tesszük dolgunk rendületlen,
aztán jön egy nagy csalódás,
s nem vagyunk már lendületben.

Elveszítjük a hitünket,
önmagunkban, s persze másban,
Szemernyit sem bízunk többé
az igaz feltámadásban.

Csak a szakadékot látjuk aztán
és nem leljük meg a hidat,
s lelkünk sínylődik a létben,
ami jólétünkre kihat.

Egészségünk semmivé lesz,
tünetek hibát jeleznek,
s vegyszereket adagolunk,
gyógyszerként a beteg testnek.

De csupán a lelket kéne
gyógyítani, felemelni!
Megnyugtatni, s elmerülve,
benne a békére lelni.

Hiszem, ha csak szeretettel,
tekintenénk önmagunkra,
gyógyulhatna test és lélek,
ez lenne a legszebb munka.

Kijavítanánk hibánkat,
hisz aki él, mind hibázik
Tudnánk, tisztán közeledik
a szívünkhöz az a másik.

A bűnt is csak kitalálták,
nem létezik bűnös lélek,
csak nem látnak a sötéttől,
lélekben csak vakon élnek.

Tudatlanság csapdájában
a kiutat nem találják,
az isteni megváltó fényt,
bezárt lelkükkel nem látják.

Nekünk ezért kell ébrednünk,
nyitni lelki szemeinket,
a teremtőnk fényszórónak,
tanítónak jelölt minket.

Ám sosem kell erőn felül,
semmiképp sem megfelelni,
csak szívünkkel a jó utat,
az igazit kell meglelni.

Ha már megvan, megmutatni,
más is követhesse léptünk,
s ha mindenki nyomunkban jár,
tán a mennyországba értünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
31

By

Aranyosi Ervin: Legyen a szíved boldog! (dalszöveg)

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Legyen a szíved boldog!
(dalszöveg)

Talán a legfontosabb munka,
tanulni, s hinni önmagunkban,
tanulni boldogabban élni,
utunk során a célba érni!

De nem csak célba érni fontos,
az út is amit megjársz pont most.
Hisz minden lépcsőt kell, hogy élvezz,
örülj, szeress és szívvel érezz!

Refrén:
Hallgatnod kell a szép szívedre,
teérted dobban, s érez egyre!
Figyeld és úgy tegyed a dolgod,
legyen a szíved tőle boldog!
Csendesülj el, figyelj magadra,
ne hallgass zsongó, bölcs agyadra,
lelkedben keresd, ott a válasz,
boldoggá milyen úton válhatsz!

Talán a legfontosabb lépés,
lelkedhez méltó hozzáférés,
rálelni lényed forrására,
utána nem is vágysz már másra.

A forrást jó, ha megtalálod,
s rájössz, hogy élsz és nincs halálod,
engedd csak el, mi eddig bántott,
vedd le mint régi, rossz kabátot!

Refrén:
Hallgatnod kell a szép szívedre,
teérted dobban, s érez egyre!
Figyeld és úgy tegyed a dolgod,
legyen a szíved tőle boldog!
Csendesülj el, figyelj magadra,
ne hallgass zsongó, bölcs agyadra,
lelkedben keresd, ott a válasz,
boldoggá milyen úton válhatsz!

Tudatosan kell végre élned,
tudva, hogy nincsen mitől félned!
Szeretni, adni, elfogadni,
s a létben boldognak maradni!

Talán a legfontosabb munka,
tanulni, s hinni önmagunkba’,
tanulni boldogabban élni,
utunk során a célba érni!

Aranyosi Ervin © 2017-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva