Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

febr
8

By

Aranyosi Ervin: Félénk szerelem

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Félénk szerelem

Fiú:
Szinte naponta látlak,
de szólni nem merek,
valahogy közeledben
bután viselkedek.
Szeretnék hozzád szólni,
mondani szépeket,
de mit is mondhatnék,
mi felérne veled!

Tudom, már észre vettél,
szemed rám csillogott,
de elhinnéd-e nékem,
hogy lopnék csillagot?
Mert lehoznám az égről,
hogy ékszered legyen,
hogy érezd, nekem fontos,
hogy boldoggá tegyen.

Lány:
Szinte naponta látlak,
és biztatnám szíved,
hogy tégy felém egy lépést,
éltetném a hited.
De nem mersz hozzám szólni,
hogy bátorítsalak,
szólíts meg egyszer végre,
hisz nincsenek falak.

Én mégsem mondhatom ki,
várom csak, jöjj felém,
egy kedves szó, egy gesztus,
ezt várom tőled én.
Hiszen, te vagy a férfi,
én gyenge nő vagyok,
de látnod kell szememben,
hogy bennem tűz ragyog!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Fiú:
Holnap, ha újra látlak,
lépni fogok feléd,
kiteszem az érző szívem,
megnyitva eléd.

Lány:
Biztatni foglak,
lépj hát felém,
legyen a létünk
egy boldog regény!
kell, hogy meghalljad
a szívem szavát,
daloljuk együtt
az élet dalát!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Aranyosi Ervin © 2021-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
24

By

Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony

Felragyogott újra a betlehemi csillag,
új reményt, új hitet adva vágyainknak!
Újra leszületik, ki minket megválthat,
félelemben élők elé majd kiállhat.
Taníthatja őket élni és szeretni,
megmutatva, hogy kell jó emberré lenni!
Fényt hoz életünkbe, a szeretet fényét,
tanítva a jóság, tisztaság erényét.
Ha majd e tanítást szépen befogadjuk,
az emberiséget angyallá avatjuk.
Béke, szeretet vár minden élő lényre,
csak a bujdoklókat hívjuk ki a fényre!

A PÉNZ árnyékából kell előbb kimásznunk,
nap, mint nap teremtve, máris többnek látszunk!
Hitünk erejével emeljük fel egymást,
ez a mi fényszórónk, hogy az utat meglásd!
Béke, szent igazság, s hogy senki se ártson,
ezt kell, hogy jelentse nekünk a karácsony,
és nem csak egy napon, hanem egész évben,
és az emberiség teljes életében!
A Karácsony ígéret az örök életre,
nem várva halálra, túlvilági mennyre.
Ezt a földet adta jó Atyánk minékünk,
s ha szeretet van bennünk, hát örökké élünk!

A szeretet magját most kell hát elvetni,
lelkünk szép vízével öntözni, nevelni,
hogyha a világon mindenkinek jut majd,
élteti a lelket és fény-koszorút hajt!
Nézz körül a létben, kit kell felemelni,
kinek kell a lelkét jó felé terelni?
Ki tért le az útról, ki az, ki eltévedt,
ki a szeretetlen, ki vár segítséget?
Nyújtsuk ki kezünket a rászorulóknak,
adjunk reményt, hitet: – Szebb lesz majd a holnap!
Csodáljuk világunk, fénnyel vonjuk körül,
s hiszem, a Teremtőnk velünk együtt örül!

Hazugok uralják ma még ezt a Földet,
ennek megoldása nem jöhet, csak tőled!
Ez az egyén dolga, ledobni a láncot,
lelkünkbe fordulva keresni tanácsot.
Kérni útmutatást, isteni kegyelmet,
amit a szülőtől elvárhat a gyermek!
Hiszem, hogy a jelet meg is fogjuk kapni,
így fog a szeretet a világra hatni!
Fényszóró világít majd be minden zugba,
hova a megoldás mélyen el lett dugva!
Minden hamis álság, végre fényre derül,
s élhetjük létünket tisztán és emberül.

Együtt és egymásért, egymást kézen fogva,
emelkedjen lelkünk fénylő csillagokba!
Kerüljünk bolygónkkal szép harmóniába,
éljünk szeretettel, higgyünk a csodában!
Tanítsuk a létet boldogan megélni,
s akad támogatónk, Istent nem kell félni!
Hiszen a félelem nem őtőle való,
emberi találmány, csúf trójai faló!
Ne engedjük be hát többé a szívünkbe,
legyen nemes lelkünk a Teremtőnk tükre!
Kegyes és elnéző, szeretettel áldott,
amely így varázsol örökös karácsonyt!

Aranyosi Ervin © 2020-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
5

By

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: A Hold szerelme

Az a fényes fent az égen,
tán egy nagy cica szeme?
Macskaszem, mely visszatükröz,
és ez az ő érdeme!
Hiszen tükröt tart a Napnak,
s csak éjszaka látható,
néha elfogy, néha hízik,
de mindennap várható.

Egyszerűen Holdnak hívják,
éjjel járja az eget,
sötét titok nincs előtte,
s jobbra-balra nézeget.
Borús időben nem látszik,
felhők mögé bújik el,
elvonul az éjszakában,
s csillagokat szédít el.

Olyankor feléjük fordul,
nekik mesél tán mesét,
elárulja merre látta
legutóbb a kedvesét.
Hogy ki az? Az nem titok már!
Ő is égi utazó.
Mikor látja néma marad,
nem segít a buta szó.

Szemtől szembe nem dicséri,
ám róla sokat mesél.
A szerelmes szép szavait
felkapja a lenge szél.
Hisz a Nap az ő királya,
szíve legszebb éke Ő.
Ez az érzés olyan hűvös,
s egyben szívet égető.

Lám, a Nap is viszonozza,
arany fénye rávetül,
és a Hold boldoggá válik,
fel-felizzik legbelül.
Éjszaka, ha nem láthatja,
fénye elhalványodik,
éjsötétben csendben úszva,
szerelméről álmodik.

Aranyosi Ervin © 2020-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
13

By

Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Legyél boldog ember, felejtsd el bűneid,
élj a természetnek törvényei szerint!
Hiszen egy az Isten, s te is egy vagy véle,
s minden mi létező, az ő teremtménye.

Teremtőd csak vezet. Adott egy világot,
akár merre nézel, benne csak őt látod!
Tudod, hogy teremtett? Mesés gondolattal,
s téged felruházott komoly feladattal.

Ismerd meg magadat! Értsd meg a világát!
Csak így lehetsz képes megfogni a lábát!
Kitaposott úton lábnyomát követni,
mások elméjébe tudásmagot vetni.

Az, hogy leszülettél, már maga is csoda,
s okkal jöttél ide, s nem mehettél oda,
ahol nincs rád szükség, ahol nem hiányzol,
hol kilógsz a sorból, Isten batyujából.

Ezért a világért kéne hálás lenned,
az isteni szikrát lángra gyújtva benned.
Lassan megérteni, mi miért történik,
s nem az életedet szenvedni csak végig.

Hisz a legtöbb ember fuldoklik a létben,
szomját nem olthatja az élet vizében,
mert csak a halálra, elmúlásra gondol,
nem olvassa sorsát ki a csillagokból.

Legyél boldog ember, leld meg örömödet,
lásd el jóságoddal éltető körödet!
Családod, nemzeted váljék többé véled,
amikor már végre saját léted éled!

Szeresd a hazádat, édes anyafölded,
tegyél annyit érte, ami telik tőled!
Használd anyanyelved teremtő szavait,
amely körülírja holnapod napjait.

Leld meg világodban az apró csodákat,
ami boldoggá tesz, s előnyödre válhat,
és úgy adj magadból, mást is felemelve,
hogy már kezedben van életed értelme!

Addig keress, kutass választ a kérdésre,
hogy teremtő atyád miért hívott létre?
Ha már kezedben van, legyél tőle boldog,
s gond nélkül, hálával végezd el a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2019-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
22

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról

Tegnap tele volt a Hold!
Mi az, mivel tele volt?
Vízzel öntötték tele?
Sokkal több lett a leve?
Á, ennyi volt eleve!

Vagy kis szíve tele lett,
mert most végre szeretett?
Eddig csupán sóvárgott,
kívánta a világot,
vagy egy cseppnyi virágot?

Üres mitől lehetett?
Egy hónapig nem evett?
Szépen lassan lefogyott,
külseje is megkopott,
mert Naptól fényt nem lopott!

Aztán hízni kezdett Ő,
szép orcája egyre nő,
amíg ilyen kerek lett,
s fenn az égen kereklett,
jó, hogy meg nem feneklett!

Tudom mi a Hold baja,
ő a napfény tolvaja!
Más fényével kérkedik,
de csak este érkezik.
Csak éjszaka létezik?

Á, nem, van ő nappal is,
útja égen körbe visz.
Így szalad a Nap után,
fényt szerezni meg bután,
abból elég nem jut ám!

Van, hogy fényért eleped,
mégsem talál eleget,
a hátára sose jut,
ezért azt nem láthatjuk!
Megmutatja? – Várhatjuk!

A Hold fogy, majd megtelik,
láthatjuk is reggelig!
Néha kereken ragyog,
csodálják a csillagok,
akik amúgy kis Napok.

Éjjel a Hold lépeget,
uralja a kék eget.
Lopott fényét szórja szét,
megcsodáljuk: – Ó, de szép!
Ezért játssza az eszét?

Ám sosem ad meleget,
vagy ha ad, nem eleget!
Hidegek az éjszakák,
a Hold megjátssza magát,
lopott fényét szórva ránk.

Néha jól jön ez a fény,
ha éjjel sétálok én,
elkísér az utamon.
Elkerül az unalom,
árnyékomat mutatom.

Ha a Hold mögöttem száll,
árnyékom előttem jár,
így nem vagyok egyedül,
elém árnyékom vetül,
s szórakozunk remekül.

Ám ha felhős fenn az ég,
a játéknak vége rég,
nem látom a Holdamat,
merre kószál, hol szalad?
Árnyékom is elmarad.

Rájöttem, a Hold tükör.
Nap fényétől tündököl.
Ha ügyesen trükközik,
Nap fényébe ütközik,
csodás napfényt tükrözik.

Nem haragszom rád te Hold,
saját fényed sose volt.
Lopott fényed ránk adod,
elűzve a bánatot,
örülünk is, láthatod!

Folyton elfogysz, s újra telsz,
mikor, mennyi fényre lelsz,
annyit szórsz ránk éjszaka,
ez a szíved szép szava,
a ránk hulló fény java.

Tegnap este tele volt,
Nap fényével fenn a Hold!
Kerek arccal nézett rám,
beragyogva éjszakám,
s holnap is eljön talán!

Aranyosi Ervin © 2019-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
23

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya

Kis fenyőfa élőn, szépen
álldogált a hóesésben.
Téli égről ezer csillag
megcsodálta hogyan csillog,
hogy szikrázik a friss hó,
hisz ágain ülni jó!
– Kis fenyőfa, ó de szép,
hó takarja mindenét.

Havát a fenyő ringatta,
bölcsőnek az ágát adta,
egy kis dalt dúdolt magában,
s fürdött belső mosolyában.
Hideg volt, hát felöltözött,
szívébe a szép költözött,
így talált rá a karácsony,
hóruhája, mint a bársony.

Kósza szellő arra járva,
körbejárta, megcsodálta,
megmozgatta ágait,
s boldog volt, kit táncba vitt.
Ezer csillag szórta fényét,
csillogtatva szép erényét,
rászórta a mosolyát,
súgva neki: – Add tovább!

Táncolt hát a kis fenyő,
boldogsága egyre nő!
Lám, a Hold is arra járt,
a kis fára rátalált.
Fényben úszott köntöse,
nem volt ilyen szép sose!
Boldog volt és ünnepelt,
szíve örömben telelt.

– Minden évben ezután,
legyen ilyen szép ruhám!
– álmodozott csendesen –
a karácsonyt meglesem!
De nem megyek sehova,
jöjjön hozzám a csoda!
Mert csak itt jó énnekem,
itt hallják az énekem.

– Mert itt élek, s zöld vagyok,
néznek rám a csillagok.
Itt nem bánthat senki sem,
boldog vagyok, azt hiszem.
Nem is vágyom el soha,
hol a sorsom mostoha!
Itt vagyok, aki vagyok,
lelkem szépségben ragyog!

– Hagyjatok hát emberek,
házatokba nem megyek,
mert ott hamar meghalok,
s nem óvnak meg angyalok.
Az erdő az én hazám,
havat szór a felhő rám,
csak itt boldog a szívem,
mert itt megvan mindenem.

Jövőre is itt leszek,
s minden percet élvezek!
Nem utazom sehova,
nem vágyódom el soha.
Látni akarsz? Jöjj ide!
Ágaim szép tövibe!
Boldog én csak itt vagyok,
a hó rajtam itt ragyog!

Ne vedd el az életem,
itt a legjobb énnekem!
Hadd dúdoljam énekem,
táncoljon a szél velem!
A boltban elérhető,
ünnepedre műfenyő,
azt öltöztesd bármikor,
azon lógjon lámpa sor!

Arra aggass díszeket…
Én nyáron is itt leszek!
Ha erre jársz integess,
örülj majd, hogy itt lehetsz!
Ágaimon kismadár,
akit rajtam hinta vár.
Egész évben élek én
fenyőerdő rejtekén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
14

By

Aranyosi Ervin: Addig maradsz gyermek…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Addig maradsz gyermek…

Addig maradsz gyermek, míg szüleid élnek,
amíg a szívedhez élőn hozzáférnek,
amíg látod őket, s nem fáj a hiányuk,
míg gondjuk van reád, s neked gondod rájuk.

Addig maradsz gyermek, amíg látod őket,
s nem járod miattuk be a temetőket,
nem sírkövet ölelsz, hanem élő lelket,
akik szép lelkedbe életet leheltek.

Addig maradsz gyermek, amíg tudsz nevetni,
vén kezüket fogni, lelküket szeretni.
Rájuk nézve arcod büszke mosoly festi,
s arcodat nem fájó, borús könny füröszti!

Addig maradsz gyermek, míg nem leszel árva,
amíg élőn élnek, nem csak szívbe zárva,
amíg hazavárnak, amíg átölelnek,
mindaddig, míg benned örömükre lelnek.

Addig maradsz gyermek, míg arcukon látod,
azt a büszkeséget, mit tetted kiváltott,
amíg megtisztelnek és isszák szavadat,
amíg csak közöttük jól érzed magadat.

Addig maradsz gyermek, ameddig ők élnek,
s minden reád leső rossz dologtól féltnek,
amíg újra, s újra, folyton hazavárnak,
amíg haza hívnak, s az ajtóban állnak.

Addig maradsz gyermek, míg fentről figyelnek,
amíg megértenek és megnyugvást lelnek.
Míg a csillagok közt egyengetik lépted,
ameddig életed földi síkon éled.

Addig maradsz gyermek, míg fentről vigyáznak,
s mondogatnak érted óvó szép imákat,
ameddig álmodba vissza-visszatérnek,
míg az emlékeik a szívedben élnek!

Aranyosi Ervin © 2018-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
28

By

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyló est – Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

A Hold csillogó aranyát csorgatja a Földre,
Naptól lopott kincseit szórja tündökölve.
Festőművész lenne tán? Kontúroz, árnyékol,
színnel telít feketét, s előcsal árnyékból?

Éji lámpást tart talán? Láss az éjszakában?
Ne feküdj le aludni, maradj még a mában!
Élvezd még ki a csodát, mit a fény varázsol,
hadd gyulladjon meg szíved, fénye parazsától.

És ha nem vagy egyedül, gyújtson szép szerelmet,
érezzétek, angyalok lágyan felemelnek.
Tánc kezdődik, csodaszép, s benne holdfény árad,
átkarolja szívetek, megnyitva a zárat.

Ott árad a szerelem, kettőtökkel táncol,
égben száll a lelketek, s egy szonáta átszól.
Dallamában lüktetés, a Hold ragyogása,
a pislogó csillagok fényjáték varázsa.

Ez az élmény megmarad, szétterül palástja,
a Hold lépked csak tovább, s boldog, aki látja!
Bokrok őrzik és a fák a holdfényes estet,
így öltött a szerelem kettőtök közt testet…

Aranyosi Ervin © 2018-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
4

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
12

By

Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templomtornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak,
a tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, mindazt, mit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt.
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
attól féltem megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja hogy ki vagy.
Én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.

Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, hallak, rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt, szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

Aranyosi Ervin © 2018-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts