Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Fentről diktálsz, én hallgatom,
leírom, majd továbbadom.
Ettől lettem én a költő,
sorsom önmagamra öltő,
világító, lámpást hordó,
titkos kódokat megoldó,
kifejező, megmutató,
érzéseket továbbadó.

Amit kapok, másnak adom,
ez a nemes feladatom,
ha elvégzem, többé válok,
szép utamra rátalálok.
Teszem dolgom szeretettel,
szállok én a képzelettel,
együttérzek más szívekkel,
ez adja meg, mi nekem kell!

Ez adja a boldogságom,
ez javítja a világom,
ez visz fényt a holnapokba,
hadd lássak a csillagokba!
Írom hát, mit lelkem diktál,
s benne lelked, hiszem, itt jár!
Én csupán megörökítem,
létem vásznára vetítem.

Hadd láthassa végre más is,
az ösvényt, amely hozzád átvisz,
ami segít tisztán látni,
sokkal emberibbé válni!
Megérteni és követni,
a tudást is felfedezni,
mit őseink reánk hagytak,
s az igazak továbbadtak.

Aranyosi Ervin © 2024-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak hit kérdése


Aranyosi Ervin: Csak hit kérdése

Hadd csepegtessek egy kis hitet belétek,
hogy megbecsüljétek a csodát, hogy éltek!
Hogy kiélvezzétek ezt a nagy kalandot,
hogy a földi létben főszereplők vagytok!

Bár elhinnétek azt, hogy rajtatok múlik,
hogy az életetek, mily hosszúra nyúlik,
s milyen tartalommal töltitek fel végül,
és az utókornak mit hagytok emlékül?

Milyen nyomot hagytok ebben a világban,
mertek tisztán élni, itt és most a mában?
Csupán hit kérdése, hinni magatokban,
örömökre lelve a hétköznapokban!

Előre nézzetek, új jövőt lássatok,
emberibb holnapnak alapot ássatok,
s építsétek reá saját csodátokat,
hittel, szeretettel töltve a napokat!

Aranyosi Ervin © 2022-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?


Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?

Mi kell a virágnak?
Föld, víz, meg napocska.
Nem tör gazdagságra,
másokat taposva!
Nem mástól veszi el
az éltető vizet!
A csodás napfényért
szépségével fizet.

Tanulhatnánk tőle
emberibben élni,
ő tudja, hogy nem kell
a holnaptól félni!
Csupán csak adni kell,
másokat szolgálni,
szépséggel, jósággal,
teremtővé válni!

Nincs szükség több vízre,
éjjel is napfényre,
élet-gazdagságát
sosem váltja pénzre.
Éli az életét,
elszórja a magját,
s kiélvezi léte
minden egyes napját!

Aranyosi Ervin © 2022-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva