Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kódolt MAG-ok

Aranyosi Ervin: Kódolt MAG-ok

Istenből csak egy volt,
s Mag-okat teremtett,
s beléjük formázta
az isteni rendet.
Bennük ott a minta,
képesek kikelni,
isteni világban
jó értelmet nyerni.

A Mag-okban ott van
az egészséges élet,
meglelhetjük bennük
mind a teljességet.
Csupán őseinkhez
kell visszatalálnunk,
s a hozzájuk méltó,
bölcs nemzetté válnunk!

Hisz MAG-ok vagyunk mi,
Teremtőnknek mása,
belénk lett kódolva
a jólét áradása.
Csak meg kéne élnünk,
akiknek születtünk,
az isteni csodát,
ami itt van bennünk!

Kaptunk útmutatást,
édesanyanyelvet,
bele sok jó ősünk
ősi tudást rejtett.
Csak meg kell értenünk,
ez lenne a dolgunk,
benne a bölcsesség,
csak ki kell kódolnunk!

Aranyosi Ervin © 2026-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újra rónunk kéne!

Aranyosi Ervin: Újra rónunk kéne!

Hej, ha újra rónánk édesanyanyelvünk,
sikerülne régi-új világra lelnünk!
Ősök bölcsességét, jó útját követnénk,
az élet kódjára könnyedén rálelnénk.
Nyelvünk utat mutat, benne ott a titok,
igaz útra lelni, ez az igazi ok!

Nem véletlen vagyunk mi mind a MAG népe,
saját jelrendszerünk megérteni kéne!
Valódi tudással lennénk felvértezve,
Gondolattól lenne elménk megélezve!

Hiszen a mag tervrajz, s fa lehet belőle,
jövőnk kicsírázhat, s növekedhet tőle.
Róhatnánk utunkat, holnapunk teremtve,
múló világunkat jószívvel megmentve.
Újra érték lenne köztünk az igazság,
hogy mások jövőnket kapzsin ne írhassák!

Szívünk megtelhetne újra szeretettel,
s tudatosan élne minden magyar ember!
Szép hazánk mitőlünk újra virágozna,
s az Aranykor végre boldog jövőt hozna!

Újra kell tanulnunk magyar nyelven róni,
nem hagyni kincsünket elveszni, halódni!
Életet lehelnénk újra fűbe-fába,
s nem nyomasztana a kultúránk halála!
Őriznénk nyelvünket, az égig emelnénk,
őseinknek útján, Mágusok lehetnénk!

Aranyosi Ervin © 2026-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha majd tisztán látunk

Aranyosi Ervin: Ha majd tisztán látunk

Sötét, nehéz fátyol takarja szemünket,
szenvedés, hazugság bántja a lelkünket.
Meg nem értés, közöny, uralja a magyart,
ki már rég nem tudja, hogy útja merre tart.
Vezetik mint birkát, kiválasztott barmok,
fizetett bérencek, sok selejt akarnok.
Idegen hatalom ül szegény fejünkön,
és csak azt érezzük, nem vagyunk helyünkön.

Vajon ez a fátyol, mikor fog felszállni,
mikor fog a magyar újra tisztán látni?
Mikor fog majd össze, és ír történelmet?
Mikor fogja már fel, hogy mitől is szenved?
Mikor veszi észre társai szemében,
az ősi tisztaságot, mely ragyog szívében?
Magyar testvéreit tudja még szeretni,
édes, szép hazáját függetlenné tenni?

Felismeri vajon, ősei mint éltek,
hogyan formált a nyelv, amikor beszéltek?
Mi volt az az érték, miért büszkén haltak,
mit adott a nyelve, az igaz magyarnak?
Mint a bolhás kutya, olyan most a nemzet,
élősködőt tart el, kit nem magyar nemzett,
vagy ha az nemzette, eladta a lelkét,
s átírta a magyar nemzet történelmét.

Meg kell hát tanítsad magyar gyermekednek,
hogy szavaink olyan forrásból erednek,
amely a hazánknak földjét átitatta,
élő, szép világát áldva, élni hagyta.
Alkotó, teremtő, különleges nyelv ez,
– méltó őseinkhez – mely világot rendez!
Nem használni vétek, hazudni csalárdság,
az erőnket benne, meg kell végre lássák!

Ismerjük meg múltunk – ne ahogy átírták –
amivel a sólyom szárnytollát lenyírták!
Hisz ez a teremtés, s a szeretet nyelve,
benne az emberség, és a jóság elve.
Lásd meg a magyarban, az igaz testvéred,
hogy ne legyen néped, hazádban kísértet!
Közösen élhessen, együtt gondolkozzon,
s erre a hazára fényes jövőt hozzon!

Aranyosi Ervin © 2026-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mért nem élünk?

Aranyosi Ervin: Miért nem élünk?

Miért nem élünk tudatosan,
tiszta szívvel és okosan?
Másokban a szépet látva,
csak jót hozva a világra?

Miért nem élünk emberségben,
egészségben, teljességeben?
Miért törekszünk gazdagságra,
közömbösen a világra?

Miért nem élünk, és teremtünk,
hová lett az Isten bennünk?
Miért is állunk be a sorba,
létünk veszélybe sodorva?

Miért nem élünk szeretettel,
miért magányos annyi ember?
Miért butíthat a hatalom,
és ha ural, azt miért hagyom?

Miért nem élünk egy nemzetként,
mintha jó testvérek lennénk?
Miért hagyjuk, hogy megosszanak,
ígérgető, hazug szavak?

Miért nem élünk, mint őseink,
a szeretet törvény szerint,
együtt élve természettel,
hol jó gazda volt az ember!

Miért nem élünk, miért haldoklunk,
miért nem tudjuk, mi a dolgunk?
Míg a választ mástól várjuk,
a lét értelmét nem találjuk!

Aranyosi Ervin © 2025-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elállítjuk óráinkat

Aranyosi Ervin: Elállítjuk óráinkat

Átállítjuk óráinkat.
Milyen buta lény az ember!
Szembe megy a természettel,
hagyománnyal, értelemmel.

Még a Teremtőnk sem érti.
A Nap úgy jár fenn az égen,
ahogy őseink is látták,
s olvasták az időt régen!

De most jól összezavarjuk,
levágunk a takarónkból,
túloldalhoz hozzávarrjuk,
így lehet több csak a jóból.

Energiát nem spórolunk,
ki ésszel él, az mind tudja,
a Nap másképp száll felettünk?
Megváltozik talán útja?

Ballagunk a csorda után,
Európa így csinálja.
Holnap talán kútba ugrik,
s nyomában az összes nyája.

Nehogy már mi gondolkodjunk,
követni kell a hülyéket!
Így az óra-elállítás,
nem is érhet soha véget!

Aranyosi Ervin © 2025-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Fentről diktálsz, én hallgatom,
leírom, majd továbbadom.
Ettől lettem én a költő,
sorsom önmagamra öltő,
világító, lámpást hordó,
titkos kódokat megoldó,
kifejező, megmutató,
érzéseket továbbadó.

Amit kapok, másnak adom,
ez a nemes feladatom,
ha elvégzem, többé válok,
szép utamra rátalálok.
Teszem dolgom szeretettel,
szállok én a képzelettel,
együttérzek más szívekkel,
ez adja meg, mi nekem kell!

Ez adja a boldogságom,
ez javítja a világom,
ez visz fényt a holnapokba,
hadd lássak a csillagokba!
Írom hát, mit lelkem diktál,
s benne lelked, hiszem, itt jár!
Én csupán megörökítem,
létem vásznára vetítem.

Hadd láthassa végre más is,
az ösvényt, amely hozzád átvisz,
ami segít tisztán látni,
sokkal emberibbé válni!
Megérteni és követni,
a tudást is felfedezni,
mit őseink reánk hagytak,
s az igazak továbbadtak.

Aranyosi Ervin © 2024-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Aranyosi Ervin: Vár-e még az ÉDEN?

Azt hiszem, hogy kár volt lejönni a fáról,
megfeledkezni egy élhető világról!
Hagytuk, hogy szép földünk rút pokollá váljon,
s kivágtuk a fát, hogy utunkba ne álljon!
Én úgy visszamásznék az égig érő fára,
hogy onnan nézek a pusztuló világra,
s aki még menthető, szívvel felemelném,
hogy a Mennyországban, hadd kerüljön mellém!

Persze, volt egy kígyó, ami megmérgezett,
tudatlanság mérgét itatta meg veled,
s velem is, hiszen mi mindig egyek voltunk,
s őseink fájától messze kóboroltunk.
Kiszáradt forrásunk, s nem tudjuk, hol eredt,
de nem is keressük már az eredetet.
Nincsen saját utunk, háttérből vezetnek
kígyóféle lények, s méreggel etetnek.

Temetjük földünket, ránk pénzcsizma tapos,
háttérben a kígyó, igencsak alapos.
Bábukat döntöget, terepasztalt játszik,
hazugság fegyverrel, igazra vadászik.
Médián át mérgez, élőt, s elmét rombol,
hogy menekülhetnénk ebből a pokolból?
Merre van őseink hatalmas tudása,
lesz-e még népünknek hajnal-hasadása?

Van-e még rá idő, fánkat megtalálni,
összekapaszkodva, tetejére mászni?
Vár-e még az ÉDEN, ott van-e az égben,
vagy maradjunk itt lent, talpig feketében?
Haldokolva élünk, és várjuk halálunk?
Világunkkal együtt örök porrá válunk,
mit a sátán keze gúnyosan elmorzsol?
Marad MAG utánunk, mely kikel a porból?

Aranyosi Ervin © 2024-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az óraátállítás dilemmája


Aranyosi Ervin: Az óraátállítás dilemmája

Átállítjuk az órákat,
így korábban kelhetünk,
korán elhagyjuk az ágyat,
jól kiszúrtak hát velünk!
Ellopnak egy órát tőlünk,
és értelme sose volt,
csak közömbös arcot öltünk,
s nem bántjuk, ki kirabolt.

Mától nem délben lesz ebéd,
egy órával korábban.
így hát rosszkor teszik eléd,
az új ember korában.
Nem is délben harangoznak,
ma a csorda sem delel,
időrablók elátkoznak,
a ritmusunk veszik el.

A nyári időszámítás
életciklust felborít,
biológiai óránk,
hozzá tán sosem szokik.
A népek majd megszavazzák
nyári, vagy a téli kell,
s ha a nyári fog majd győzni,
egy világot térít el!

Szerencsére a természet,
még józanul működik.
Csak neked lesz benne részed,
min a sátán ügyködik!
Az óraátállításból
hiányzik az értelem.
Amit Istent megteremtett,
öncélúan „szétverem”?

A napot, a Naphoz kéne
újra igazítani,
ahogyan több ezer éve,
s létünkön nem rontani.
Őseink, az égre nézve,
tudták mennyi az idő,
fontos volt a tudományuk,
most a káosz egyre nő!

Illene már helyrehozni,
rendbe tenni életünk,
hatalmasok kedve szerint
megtörve, nem élhetünk!
Ősszel állítsuk hát vissza,
úgy kéne maradnia,
az időnek, az életnek,
helyesen haladnia!

Aranyosi Ervin © 2023-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ébresszük a fényt!


Aranyosi Ervin: Ébresszük a fényt!

A sötétség ma volt tán a legerősebb,
naplemente után ébresszük a fényt!
Kapjon a szeretet új erőre tőled,
add vissza a tőlünk ellopott reményt!

Meg kell váltanunk ma nekünk a világot,
Jézus is e célból, fényből született,
a születésnapját későbbinek látod,
a sötét használja e pár nap szünetet!

De mi reménykedünk, fény jövetelében,
s őrtüzeket gyújtunk, ahogy őseink,
ősi hagyományról szól a dal az éjben,
s a szívünkben élnek drága hőseink.

A Turul madár is kiterjeszti szárnyát,
óvja nemzetségét, tőle szent e föld!
S hiszem, felrepíti égi Nap világát,
mi a magyarokra egykor tündökölt!

S talán tiszta fénytől megszépül világunk,
szívünk melegséggel újra megtelik,
őseinkhez lassan vissza kell találnunk,
s megmutatni büszkén, többre is telik!

Aranyosi Ervin © 2021.12.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza!


Aranyosi Ervin: Gyere haza!

Gyere haza és itt nyisd ki a szádat,
itthon legyél és támogasd hazádat,
ne kintről mondd meg, mi lenne jobb nékünk,
ne oktass ki, mert mi e honban élünk!
Te lehetsz jó, távolba szakadt gyermek,
kit odakint vastagon megfizetnek,
ki messziről, csak kapott hírből tudja,
hogy mi van itt, ahogy a média hazudja.

Gyere haza és lásd az igazságot,
érezd a terhet, a honi valóságot,
itt élve kell kimondani a fájót,
s megélni létet, magyar szívünkbe vájót!
Jó lenne végre szabad magyarnak lenni,
magyar hazát, szabadon ünnepelni,
s hétköznapokban menni, s tenni érte,
büszke legyen megáldott nemzetére!

Gyere haza, mi tárt karokkal várunk,
megosztjuk veled kivívott szabadságunk,
csak el ne vedd hitünket, ami éltet,
élj itt velünk, most haza hívunk téged!
Hej magyarok, most szükség van reátok,
rajtatok is múlik szabad hazátok,
ez az a Föld, mely gazdag, s adni képes,
csak elfogyunk, magyarságunk nem népes!

Gyere haza és fogjunk össze együtt,
mutassuk meg, hogy hazánkat szeretjük,
mutassuk meg, hogy él a magyar nemzet,
mely Istenével egy új jövőt teremthet.
Az tűnjön el, ki miatt messze mentél,
legyen velünk egy felemelő, szent cél,
mely követi az ősök régi útját,
s az utódok, azt a tudást tanulják!

Gyere haza és segíts tisztán élni,
a magyar nyelvet használva, beszélni!
Felvirágoztatni szép magyar hazánkat,
s magyarnak lenni, úgy, ahogy az ránk hat!
Nem kell a pénzed, más gazdagságra vágyunk,
mindent megad a szeretett országunk,
csak vissza kéne őseinkhez térnünk,
s a tudásukban, igaz magyarként élnünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva