Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mért nem élünk?

Aranyosi Ervin: Miért nem élünk?

Miért nem élünk tudatosan,
tiszta szívvel és okosan?
Másokban a szépet látva,
csak jót hozva a világra?

Miért nem élünk emberségben,
egészségben, teljességeben?
Miért törekszünk gazdagságra,
közömbösen a világra?

Miért nem élünk, és teremtünk,
hová lett az Isten bennünk?
Miért is állunk be a sorba,
létünk veszélybe sodorva?

Miért nem élünk szeretettel,
miért magányos annyi ember?
Miért butíthat a hatalom,
és ha ural, azt miért hagyom?

Miért nem élünk egy nemzetként,
mintha jó testvérek lennénk?
Miért hagyjuk, hogy megosszanak,
ígérgető, hazug szavak?

Miért nem élünk, mint őseink,
a szeretet törvény szerint,
együtt élve természettel,
hol jó gazda volt az ember!

Miért nem élünk, miért haldoklunk,
miért nem tudjuk, mi a dolgunk?
Míg a választ mástól várjuk,
a lét értelmét nem találjuk!

Aranyosi Ervin © 2025-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?


Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?

Nézem, nézem a világot,
hová tűnt az értelem?
A butaság mért packázik,
s ha packázik, mért velem?
Józan paraszti eszemmel,
miérteket keresek,
értelmetlen döntéseknek
hátterébe belesek!

Furcsállom, hogy csak én látom,
mást a rontás nem zavar,
mért nem képes felébredni,
s végre tenni a magyar?
Mért nem tud sarkára állni
és kiállni magáért?
Hazafiként tenni végre
a megkínzott hazáért?

Előttünk van a szakadék,
s az ország előre megy,
hogy ennek mi lesz a vége,
könnyű, mint az egyszeregy!
A sötétség a fejekben
napról napra egyre nő,
s zuhanunk a süllyesztőbe,
mint az arrébb rúgott kő!

Megosztottság, értetlenség
butítja a nemzetet,
odújában retteg a nép,
és már senkit sem szeret!
Az értelem elparázslik,
reánk borul a sötét,
szeretetlen szívek sorát
a hatalom töri szét.

Történelmünk elhazudták,
gyilkos árny a jelenünk,
ma is gyarmat ez az ország,
s nem tudjuk, mi lesz velünk!
Haldoklik bennünk a lélek,
testünk megfáradt, beteg!
Tűrjük, mit reánk kimértek.
A jövőt, ki menti meg?

Aranyosi Ervin © 2022.01.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva