Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Advent előtt


Aranyosi Ervin: Advent előtt

Nem is tudom, milyen világ ez,
mibe csöppentünk emberek?
Szeretnék szívvel közeledni,
de megtiltják, hát nem merek!
Adnék jó szót, kis melegséget,
de tőled távol tartanak!
Nincs ölelés, nincs egyetértés,
csak rettegést adó szavak!

Hát tényleg, ez lett a világunk?
Nem él már bennünk Istenünk?
Csupán csak mind túlélni vágyunk,
és szegényebb a Föld velünk?
Halálos méreg terjed széjjel,
és testet-lelket oltanak,
s hazudnak kínzón, szenvedéllyel,
s pusztítanak hazug szavak?

A szó ma már egy gyilkos fegyver,
hazugsággal kiélezett,
a testünk idegen anyagtól,
lelkünk szavaktól mérgezett!
Érzéseink csendben kihűlnek,
egymást bántjuk a rossz helyett.
S a hatalom dörzsöli mancsát,
mert velünk bármit megtehet.

Nem együtt, s nem egymásért élünk,
megosztott, szétszórt rész vagyunk,
lassan már jól szeretni félünk,
s megvezetetté lesz agyunk.
Én nem hiszem, hogy ezért jöttünk,
áthaldokolni életet!
Jó szó és ölelés hiányzik,
hová tűnt el a szeretet?

Talán újra tanulni kéne,
elfordítani a fejünk,
és inkább egymásra figyelni,
hogy újra testvérek legyünk!
Talán még nincs késő szeretni,
talán még akad egy esély,
próbáljunk hát egymásért tenni:
– Azért vagyok, hogy szebben élj!

Advent jön, s kell hogy megszülessen
szívünk mélyén a szeretet,
nélküle éhen hal világunk,
ha nincs jó szó, mi megetet!
Ölelés kell, mosoly az arcra,
rémület űző szép szavak!
Adjunk a szívnek melegséget,
s jó szót, mik élőn tartanak!

Ne legyen üres és kietlen,
ünneptelen várakozás,
szeretet nélkül lehetetlen,
kell hát az összetartozás!
Öleljük együtt át a Földet,
fogjuk meg most egymás kezét,
gondoljunk minden elesettre,
hitünk erejét szórva szét!

Merüljünk el a szeretetben,
mikor adunk, rögtön kapunk,
s nem is lehetne ennél szebben,
hogy felragyoghasson Napunk!
Költözzön lelkeinkbe béke,
olvadjon eggyé minden szív,
hadd éljen lelkünk összeérve!
Testvér, a szív szeretni hív!

Aranyosi Ervin © 2021.11.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: 100 évnyi Trianon

Aranyosi Ervin: 100 évnyi Trianon

Száz éve már, hogy széjjel tépték,
drága hazám szép testedet.
Acsarkodva és meggyalázva,
martak az áruló ebek.

A gyáva népek fogtak össze,
nehogy újra nagyok legyünk,
hagyták, hogy földünk vér fürössze,
– csak Európa volt ellenünk!

Népünket vitték háborúba,
mihez nem is volt sok közünk,
s döntötték lelkünk szörnyű búba,
mert rossz szövetséget kötünk.

Hiénák közt, elárvult nemzet,
megtűrtként éli életét.
Gyalázat szülte nekünk eztet,
egy hazug kor ítéletét.

Turulmadár kitépett szárnnyal,
nem képes szállni szabadon,
édes hazám szétszakítottak,
s folyton a kés van nyakadon.

Száz éves már e hazug rablás,
s a gyáva tolvaj ünnepel.
A szív fájdalma – nem marad más –
elégtételt népünk se lel.

A világ képes bűnben élni,
mely testvéreket szétszakít,
és nem tudunk sorsot cserélni,
mert igaz jog nem létezik!

Az árulókat megbűnhődtük,
s az igazak ma is rabok,
és elnyomás van ősi földön,
és fogynak csak a magyarok.

Mint elhagyott szép, büszke várat,
amit repkény, bozót benő,
úgy ül nyakunkon a gyalázat,
s kifut lelkünkből az erő!

Száz éves gyászban, feketében,
lehajtott fejjel lépkedünk.
Ébredni kéne drága népem,
hősök voltunk, mi lett velünk?

Másokra szállt az ősi jussunk,
rabok vagyunk, nem szabadok!
Ha akarják, hogy szertefussunk,
én akkor is itt maradok!

Őrzöm hazám még élő részét,
vigyázom, az még meglegyen,
az emberiség alja többé
velünk ilyet nehogy tegyen!

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a szó


Aranyosi Ervin: Elszáll a szó

Ha imádkozol, magadban beszélsz,
saját lelkedben Istenedhez érsz.
Hidd el, a válasz, majd tőle érkezik,
– e kapcsolat örökké létezik.

Ha jó szíved másoknak adni kész,
szeretettel sok szép érzést cserélsz,
nem idegennek, saját magadnak adsz,
Isten szép útján, a fény felé haladsz.

Mind az mit adsz, hálává alakul,
áldásként egyszer fejedre visszahull.
Mind, amit elvetsz, egyszer learatod,
elkerül tőled, de sosem marad ott.

Ha jót teszel, fejedre visszaszáll,
ám ugyanúgy a rossz is megtalál,
s te döntöd el, hogy jövőd hogy legyen,
boldoggá válsz, vagy ülsz a gondhegyen?

Tárd ki szíved, szeretve jobb neked,
jobb ha éled, és sorsod élvezed.
Bárkinek adsz, azt magadnak adod,
mert egy napon mindezt visszakapod.

Ha bajban vagy, mormolj el egy imát!
Segít majd rajtad – hidd el – aki lát!
Ki átkísér az egész életen,
s ha veled van, oszlik a félelem.

De ott van veled mindig, benned él,
s ha nem figyelsz rá, akkor is kísér.
És mindenkiben ott él, legbelül,
hát nem maradhatsz sosem egyedül.

Mert mindannyian testvérek vagyunk,
egymás lelkében nyomokat hagyunk.
Keresett utunk az élő szeretet,
mely a világban a fény felé vezet.

Hát imádkozz és magadban beszélj,
a lelkedben a teremtődhöz érj,
s mindegy, hogy kérsz, vagy hálát mondsz neki,
mert benned él, s a lelked ismeri.

Ha lélekben is eggyé válsz vele,
a napjaid jóval rakod tele.
A saját fényed szórod szerteszét,
és meghallod a szeretet neszét.

Elszáll a szó, és vissza is talál,
nincsen gonosz, nincsen bűn, nincs halál!
Mi létezünk, s bennünk az Istenünk,
s ha szeretünk, hát boldogok leszünk.

Aranyosi Ervin © 2019-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva