Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az Ikertornyok emlékére


Aranyosi Ervin: Az Ikertornyok emlékére

Huszonkét évvel ezelőtt
terrorizmus született,
s akik akkor kitalálták,
nem tartanak szünetet…
Rémülten nézte a világ,
hogy két torony összedőlt,
s háromezer dolgos embert,
egy délelőttön megölt.

De nem az volt, minek látszott,
mert hamis volt az egész,
– s bár a fél világ már tudja –
bűnösöknek nyoma vész.
Biztosítási csalás volt?
Háborúknak jó oka?
Amerika talán így lett
a terrornak bajnoka!

Összeesküvés elmélet?
Ám erről is kiderült,
ahogy történt, lehetetlen…
De elhitetni sikerült!
Két gépmadár csapódott be,
s felrobbant a kerozin…
És egy világ csapódott be
a média képein.

Földig égő acélvázak
robbantak le akkor ott.
Igaz előbb a pincében
pár robbantó alkotott.
Alapjaiban rengett meg
mind a három épület,
s a világon végigfutott
a megbénító rémület!

Két toronyba repülő szállt,
s leomlott egy harmadik…
A Pentagont is megtámadták
– terjedt el a balga hit.
Milliónyi bizonyíték,
sokan mégis azt hiszik,
hogy az véd meg a terrortól,
aki közben vért iszik.

Huszonkét év és a világ
nem is keres felelőst.
Mért keresne, hiszen tudja,
ki játszotta az erőst.
Ki uralja a világot,
gerjeszt folyton félelmet,
ki ír nekünk napról napra,
egy hazug történelmet!

Aranyosi Ervin © 2023-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Már nem!


Aranyosi Ervin: Már nem!

Már nem, már nem,
már nem játszom tovább,
már nem cipelek a hátamon zongorát,
már nem futok én árkon-bokron át,
már nem keresem a létben a sok csodát!

Már nem, már nem,
letenném terheim,
már nem élek hazug szabályok szerint,
már nem félek, a lelkem is rendre int,
már nem és nem! Szabad leszek megint!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Már nem, már nem,
nem fáj a tegnapom,
már nem hordom, ha kell reád hagyom,
már nem szállok szembe, nem üthetnek agyon,
és, ha néha sírok, csak azért, mert fáj nagyon!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!


Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!

Szeretettel, vidámsággal,
búcsúztasd a régit el,
jó érzés szálljon szívünkre,
legyen ez egy égi jel!
Nevessünk, mint rossz poénon,
s tegyük félre, ami bánt.
emeljük fel a világot,
a hazug korszak lejárt!

Hadd győzzön már az igazság,
ezt kívánom teneked,
tegye szebbé a világot
végre béke, s szeretet!
A szeretet felszabadít,
érzésekkel gazdagít,
ezzel kéne megtöltenünk
életünk szép napjait!

Okkal születtünk e Földre,
keressük hát az okot!
„Fényből jöttem, fénnyé váltam,
sötétből kiragyogok!”
Ezt kellene megértenünk,
s együtt tenni dolgunkat,
a holnapunk rajtunk múlik,
írjuk szebbre sorsunkat!

Ne a félelem vezessen,
ne hallgasd, ki riogat,
rég rossz, hogyha sorsot nékünk
idegen kéz írogat!
A hatalom, rossz kezekben,
nem szolgálja népedet,
ez a világ gazdaságtól
és a pénztől rég beteg!

Te is, Isten gyermekeként
teremthetsz egy szebb jövőt,
nem kell rettegéssel várnunk
mételyező szemfödőt!
Átírhatod a világot,
hol ma még a PÉNZ az úr,
a sötétség fellegvára,
ha akarod, szertehull!

Ám, ezt együtt kell akarnunk,
felnyitva a szemeket,
együtt, békés eszközökkel,
s vezessen a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ébredj velem!

Munkácsy Mihály – Honfoglalás (részlet)

Aranyosi Ervin: Ébredj velem!

Mind itt vagyunk,
ide születtünk,
teremtőnk által
magyarok lettünk.
Miénk e föld,
ez a hazánk,
itt van szükség
valóban ránk!

Ide köt rég,
őseink vére,
mert minden magyar
egymás testvére!
Bármi jöhet,
hisz egy a sorsunk,
egymáshoz mind
egy nyelven szólunk!

Refrén:
Ébredj velem,
szép nemzetem,
a hazug szót nem kedvelem!
Ébredj velem,
éld meg velem,
hazánkban újra rend legyen!

Ébredj velem,
dobd le a láncot,
leld meg velem a szabadságot!
Ébredj velem,
légy szabad végre,
egy szebb jövőt véssünk az égre!

Mind itt vagyunk,
és bármi jön,
a szabadság
majd ránk köszön!
Miénk e föld.
miénk a lét,
egy szebb jövőt,
tennék eléd!

Refrén 2:
Ébredj velem,
szép nemzetem,
béke legyen a földeden!
Ébredj velem,
míg mag terem,
míg van miért, ébredj velem!

Ébredj velem,
szép nemzetem,
hazánkat veszni nem engedem!
Isten velünk,
Isten velem,
ahogy szeretnénk úgy legyen!

Aranyosi Ervin © 2022-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó utáni vágy


Aranyosi Ervin: Jó utáni vágy

De jó lenne, ha olvasnánk a világ könyvében,
s észrevennénk a fájdalmat, a mások lelkében!
Nem csak a borítót látnánk, ami szépen csillog,
olvasnánk a sorok között, megfejtve a titkot!

Nem a gyarló mutatná meg, hogyan kéne élni,
hazug létet egy igazra kellene cserélni!
Nem az lenne a legelső, kit érdek vezérel,
hanem, aki adni képes mind a két kezével!

Jó lenne, ha végre látnánk valós igazságot,
s a szeretet emelhetné mennybe a világot!
De jó lenne világunkat újra széppé tenni,
szép szavakkal, jóérzéssel, földi mennybe menni!

Aranyosi Ervin © 2022-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok


Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
hallani vélem a régi zenét.
Többe kerülnek a napi sirámok,
küldi az ősz hűvös üzenetét.
Álmodozó ködbe bújik a holnap,
a tegnapok árnyain lépked tovább.
Megfejtjük álmaink? Ma miről szólnak,
elmúlást hoznak, vagy végre csodát?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
és ébred a lélek az álmok felett,
széthullnak vajon a reményszilánkok,
lehet, az út vége elérkezett?
Kihűl a világunk szeretet nélkül,
más pedig bennünket nem melegít,
győzhet a sötétség felettünk végül,
lehet e sarca az emberi hit?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
súgja-e bárki, hogy ébredni kell?
Átgázol rajtunk a hazug, az álnok,
s az életünk céljait így nyeli el?
Télbe befagynak a tétova lelkek,
maguk sem értik, miért lehet így!
Kattogó óráink lassan kitelnek,
ha már a szeretet sem melegít.

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
csak bezárt lelkekben ragyog a Nap.
A külső lehűl, elizzó zsarátnok,
csalókán, nevetve küld fény-nyilat…

Fűteni kéne a szív erejével,
lángokat gyújtani szemünk tüzével,
szeretet oltárán áldozni újra,
míg tőlünk a bágyadt Nap újra tanulja!

Aranyosi Ervin © 2022-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől


Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől

Kivágják az erdőt,
kivágják a fákat,
kiszárad a világ,
kihal minden állat!
Elfogy a vizünk is,
és az oxigénünk,
agyrémek okozzák,
embertelen végünk!

Tereink nagy részét,
már sírkő burkolja,
pénzéhes, a szegényt,
melegért okolja.
Az ész elmenekült,
együttérzés nincsen,
szánakozva néz ránk
a teremtő Isten!

Meg kéne tanulnunk
őszintén szeretni,
világunkat újra
élhetővé tenni!
Együtt, közös céllal
s a szép természettel,
helyre állítani,
mit letarolt az ember!

Fát kell hát ültetni,
természetet óvni,
rengeteg szemetet
nem szanaszét szórni!
Éltetni a Földet,
vagy csak hagyni élni,
nélküle nem tudunk
holnapot remélni!

Sok az elszáradt fa,
de ki, nem azt vágják,
az élőt, az erdőt,
gazdagok „zabálják”!
Ássák a sírunkat,
meg a sajátjukat,
a pénz-láncra kötve,
hamis kutya ugat.

Sötétség vezeti
az emberiséget,
mint a birkanyájat,
mely egyfélén béget.
Hazug politika
okoz lét vakságot,
az ember feléli
az élő világot!

Pedig ezt a bolygót
mi csak kölcsön kaptuk
az utódainktól,
s lám kihal alattunk!
Halott földjeinkből
az élet kiszárad,
a folyók medrében
fáradt sóhaj árad.

Ébrednünk kell végre,
nincs már sok esélyünk,
egy-két év és eljön
szégyenletes végünk!
Ha csupán nézői
vagyunk a műsornak,
értelmetlen lények
veszélybe sodornak!

Kivágják a fákat,
pusztítják az erdőt,
nyomort hoznak reánk,
éhezést és fertőt.
Kifosztják a pénzért
gyönyörű világunk,
míg mi odafentről
fényes csodát várunk!

Temető lesz földünk,
sok milliárd halottal,
s a bűnösök nyomát
verhetik majd bottal.
Újabb kört futottunk,
írva történelmet,
amit az emberrel
együtt eltemetnek.

Aranyosi Ervin © 2022-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján


Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján

A szabad sajtó napja van ma,
ami nem is létezik!
Bár az ember igazságra,
s jó hírekre éhezik!
Az igazság szabaddá tesz,
a hazugság megvezet,
hiányzik a hatalomból
az emberi szeretet!

Médiában nem találod
az igazság magvakat,
így az emberek nagy része,
sohasem lehet szabad!
Botorkál a sűrű ködben,
valóságát sem leli,
hazug hír a lelki étke,
s útvesztőkkel van teli!

Hazugság az aranyborjú,
s te hiszed, imádni kell?
A hatalom a népekkel,
ilyen módon bánik el!
Bárcsak nyitná minden ember
igazságra a szemét,
bárcsak tudná még használni
józan paraszti eszét.

Nem tudnának megetetni
hír-moslékkal sohasem,
nem tudnának megosztani,
végre egy lennél velem!
Végre nemzet is lehetnénk,
s nem nyögnénk a rabigát,
végre emberré nevelné,
minden ember a fiát!

Nem az idegent szolgálnánk,
élnénk emberségesen,
felemelve szép hazánkat,
újra szép és nagy legyen!
A sajtó meg igazságot,
és jóságot hirdetne,
valós lenne a média,
s igazi a hír benne!

Aranyosi Ervin © 2022-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról


Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról

Kínoznak bántva, szüntelen,
a hazug szó lelkembe mar,
csak annak fáj, ki bűntelen,
aki felébredni akar.
Mért erről szól az életünk,
én nem pont ezt terveztem el,
mondd mért packáznak még velünk,
ki az, ki szembeszállni mer?

Nem írhatják át holnapom,
nem ölhetik meg a reményt,
üvöltöm, ki kell mondanom,
hogy nem hagyom a röpke fényt
kialudni, nem engedem,
s a szenvedés is véget ér.
Legyen a lét most több velem,
megharcolok az életért!

Meg kell kapnom, mindazt mi jár,
azért születtem le ide,
atyám a mennybe visszavár,
de mit vihetnék elibe?
Mondjam, hogy jaj, elbuktam én,
legyőzött önző hatalom,
hogy kihűlt bennem a remény,
s a jussomat mind feladom?

Hadd sírjon ősök szelleme,
hogy az utód ilyen silány,
nincs tartása, se jelleme,
s becsapta néhány rút zsivány.
Lelke, ha lázad legbelül,
csak önmagának árt vele,
az ősi láng lassan kihűl.
A büszkeségem hal bele?

Ugyan barátom, mely világ
hozza e rút törvényeket,
élősködő foga, mi rág,
s nem találsz itt észérveket!
Érdek mentén hoznak jogot,
s közben egy nemzet süllyed el,
az áruló, képzel nagyot,
s a léttel szembeszállni mer.

Vállunkon állva megtapos,
gyűjti közben a kincseit,
csendben vagyunk, pofánk lapos,
s hordjuk a bűn bilincseit.
Mi ez a játék emberek,
mi csak gyenge bábuk vagyunk?
S fél ujjal hanyatt döntenek,
mind eldőlünk, majd meghalunk.

Végignézzük csak csendesen,
hogy ez a sors vár itt reánk?
Nem akarjuk, hogy rend legyen,
s elégettük a glóriánk!
Isten maga is elveszett,
s veszni hagyná sok gyermekét?
Kiszállunk, s majd ő elvezet,
nem illik ránk a földi lét?

De akkor mért kellett nekünk,
mire volt jó ez az egész,
mit ért megkínzott életünk,
ha csúfos süllyesztőbe vész?
Ébredeznünk nem ártana,
az élet így nem múlhat el,
egy egész nemzet álma ma,
posvány mocsárban süllyed el.

Naponta várjuk a csodát,
az ég alján az új jelet,
hogy gondolnak ránk odaát,
s a holnap mégis jobb lehet?
Vagy újra várunk messiást,
ki helyettünk, s értünk kiáll,
s addig folytatjuk a sírást?
Emberré kéne érni már!

Támasszuk fel az ősöket,
lelkünkben itt lehessenek!
A szeretet erős szövet,
mutassuk, hadd kövessenek!
Istentől kapott értelem,
emeljen a helyünkre fel,
hogy jövőnk újra szép legyen,
mit minden magyar ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2022-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!


Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!

A háborút nem népek vívják,
nem gyűlölködő nemzetek.
A férfiakat harcba hívják,
rút élősködő érdekek.
Az embernek nincs választása,
hisz hazug minden hatalom,
de kellene, hogy végre lássa
a „vágóhidat a barom”!

Nincsen dolgunk idegen honban,
az ott sosem honvédelem!
Idegent ölni csak halomra,
ki nem tett rosszat énvelem?
Mi a közünk a háborúhoz,
vívják meg, akik akarják,
s ne szítsák hazug szavaikkal,
a nép fiának haragját.

A háborút nem népek vívják,
mi nem ártanánk senkinek!
A szeretetet nem tanítják,
s az embert csak az menti meg!
Mondd kinek állhat érdekében,
a gyűlölködés, gyilkolás?
S kinek van fegyver a kezében,
kié a halál és a gyász?

Ne higgy tehát a médiának,
hazugsággal mérgez ma meg!
Nem létező valótlansággal
fertőzi tiszta lelkedet!
A háborút csak az hazudja,
kinek majd haszna származik,
ki magát biztonságban tudja
és nagy haszonról álmodik!

A háborút nem népek vívják,
kollektív bűn nem létezik!
Messzi háttérből irányítják,
s a nép nem érti, mért teszik!
Te megvédenéd a hazádat,
de tőled többet várnak el!
A lelked oly hiába lázad,
ez fent senkit nem érdekel!

Miért gyilkolnál hasonszőrűt,
aki szintén élni akar?
Mért követnél el olyan főbűnt,
amit hatalom kicsikar?
Te nem ölnél meg másik embert,
mert lelked ezt nem engedi,
pokolfajzat, ki ilyet rendelt,
s a terv többnyire ördögi!

A háborút nem népek vívják,
csak hétköznapi emberek.
Mi lenne, hogy ha égre írnád,
hogy nem teszem, én nem megyek!
Hiszen a Földre élni jöttünk,
szeretni szívből másokat.
Nem állhat a sátán fölöttünk,
ki millió sírt ásogat!

Mért nem mennek a sereg élén,
kik melleiket döngetik?
Ők kényelemben, biztonságban
az idejüket tölthetik!
Az életeken nyerészkednek,
terepasztal csak a világ,
s odadobják az enyészetnek
a nemzet dolgos, jó fiát.

A háborút nem népek vívják,
bankok, tankok és fegyverek,
a fájdalmakat szaporítják,
mit gyógyítani nem lehet!
A túlélés ára rémálom
és letaposott nép, s haza,
és a választ nem találom,
kinek is volt igaza?

A szenvedés oly értelmetlen,
s nyerészkednek a gazdagok!
Én ide egykor élni jöttem,
én testbe zárt lélek vagyok.
Lélek és egy a mindenséggel,
hát mást bántani nincs okom,
s mert egy vagyok a tiszta fénnyel,
békében élni van jogom!

Aranyosi Ervin © 2022.02.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva