Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Márciusi ének


Aranyosi Ervin: Márciusi ének

Élj boldogan magyar
szép magyar hazádban,
hagyd hinni lelkedet,
a magad igazában!

Nyisd meg a szívedet,
engedd jól szeretni!
Akarj világodban,
végre rendet tenni!

Sosem vagy egyedül,
ne légy hát megosztva,
a szabadságodtól,
ne legyél megfosztva!

Együtt nemzeteddel,
szebb jövőbe léphetsz,
rajtad áll a holnap,
higgy benne, és szép lesz!

Segíts hát magadon,
s megsegít az Isten,
hagyd, hogy fénylő Napod
jó kedvre derítsen!

Meríts végre erőt
ősök igazából,
legyen boldog ország
gazdag, szép hazádból!

Ébredned kéne már
csodaszép nemzetem,
tégy szabadságodért,
lépj jó útra velem!

Vedd kezedbe sorsod,
teremts szebb világot,
legyen magyar hazánk
általunk megáldott!

Aranyosi Ervin © 2021-03-11..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Simon Treadwell festménye

Aranyosi Ervin: Karácsonykor

Karácsonykor, mikor legtöbbször
a szeretetet emlegetjük,
Karácsonykor, egy pillanatra,
lélekben legyünk újra együtt!
Karácsonykor, érezzük végre
hazánk, népünk szeretetét,
ne legyenek a magyar szívek
a nagyvilágban szerte-szét!

Karácsonykor, ha gyújtunk gyertyát,
szívekben is gyújtsunk tüzet,
érezzük át a lelkünk mélyén,
a kisded nekünk mit is üzent!
Karácsonykor szülessen újra
szívünk mélyén a szeretet,
Karácsonykor az ember tanulja,
hogy vajon mit is jelenthetett?

Karácsonykor, bár összegyűlnénk
egy égig érő fa alatt!
Karácsonykor szeretni kéne,
s ha majd lelkünkben ez marad,
hiszem, ez lesz a megváltásunk,
s értelmet nyer az életünk!
Karácsonykor, ha együtt érzel,
tanulj szeretni mivelünk!

Karácsonykor csak az a fontos,
őrizzük együtt a csodát,
a szeretet meglelje bennünk
a boldogító szép honát.
Karácsonykor ébredj valódra,
mit is hozott – lám – el neked?
S legyen örök teremtő vágyunk,
a boldogító SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2020-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére


Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Ne várj igazságot a hatalmasoktól,
te csak néző lehetsz, távoli sarokból.
Elhitetik veled, van beleszólásod,
de ha megszólalnál, saját sírod ásod!
Senki vagy, semmi vagy a történelemben,
s bár néha a függöny szemedről lelebben,
mégsem láthatod át gazok cselszövését,
akik eltervezték szép nemzetünk végét.

Nem voltunk okai a gaz háborúknak,
amik gazdasági érdekekért dúltak,
csak belecsöppentünk a lángoló világba,
mint egy monarchia eluralt országa.
Vitték fiainkat, golyófogó kellett,
és mi kitartottunk a vesztesek mellett.
Az árulók pedig, akik épp átálltak,
országrészek felett hiénákká váltak.

Széttépték hazánkat gyilkos farkashordák,
a nagyobbik felét kirablóknak szórták,
szanaszét szaggatva egy nagy, s érző népet,
mert a magyaroktól ezer éve féltek.
Aranyunk, ezüstünk, sónk, mind odaveszett,
vitték gyárainkat, a magyar földeket,
tenger-kikötőnket, az összes hajóval,
csodás tájainkért, ma is száll a sóhaj.

Ilyen csúfos rablást nem látott a világ,
azóta is nyögjük a súlyos rabigát.
Németek, szovjetek, s Európa krémje,
rajtunk élősködik, a nyakunkra lépve.
Kisemmizett földünk, drága magyar honunk,
koldusokká válunk, aztán elpatkolunk.
A megosztott nép már nem tud összefogni,
csak magukban tudnak csendesen nyafogni.

Eltelt száz esztendő, semmi sem változott,
a magyar szív csendes, végleg elkárhozott.
Akik kiraboltak, mind utálnak minket,
s büszkén mutogatják fel értékeinket.
Nincsen már hatalmunk, az erőnk is fogytán,
és a magyar nemzet holnapra elfogy tán.
Kiürül az ország teljes éléstára,
s a Dunáig kúszik tolvaj nép határa.

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (Feszty-körkép), részlet

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Egyszer voltam, hol nem voltam,
azt hiszem, hogy lehettem.
Éldegéltem egy mesében,
tiszta szívből szerettem.
Adtam, kaptam, csudaszép volt,
s hittek bennem oly sokan,
mindaz, amit megálmodok
a jövőben megfogan.

Teremteni tanítottam
ősz szakállút, kisdedet.
Magyaráztam, s megmutattam
szebben élni is lehet!
Hittétek is, s persze nem is,
de a remény bennem élt,
aztán jöttek más mesélők,
akiktől a lélek félt.

refrén:
Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

Egyszer voltam, talán leszek,
talán lesz még holnapom!
Magyar szívem a keblemben,
tán még büszkén hordhatom!
Talán sok szív együtt dobban,
talán boldogok leszünk,
talán végre észhez térünk,
s feltámasztjuk nemzetünk!

Nem számít majd, vén vagy ifjú,
városban, vagy falun él,
egyforma lesz a világban,
az ki magyarul beszél!
Kinek szíve hazájáért
dobban, s érte élni mer!
S nem érzi majd soha többé,
hogy magyarként félni kell!

refrén:

Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

refrén2:

Álmodjunk egy szebb világot,
fogjuk meg egymás kezét,
s ezt a drága magyar népet
ne szakítsa senki szét!
Higgyünk egyként Istenünkben,
s áldjunk meg minden napot!
Mutassuk meg a világnak,
mi vagyunk a MAGYAROK!

Aranyosi Ervin © 2020-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!

Festmény: Munkácsy Mihály. Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!
(dalszöveg)

Hej magyarok, magyarok,
szemetek mért nem ragyog,
mért nem látok örömet,
nincs hála, nincs köszönet.

Hej magyarok, magyarok,
lomhán lógnak a karok,
kiürült a lelketek,
hol van Isten bennetek?

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Ébredezni kéne már,
cél nélkül a lét sivár,
ébredjetek, éljetek,
senkitől se féljetek!

Ez az ország a hazánk,
őseink bízták reánk,
csodás népünk szétesett,
idegen szól ékeset.

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Hej magyarok, magyarok,
szebb országot akarok!
Összefogót, fényeset,
szebb világra éheset!

Hej magyarok, magyarok,
közületek egy vagyok,
eggyé válnék veletek,
erős néppé legyetek!

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Aranyosi Ervin © 2020-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Új évre ébredve


Aranyosi Ervin: Új évre ébredve

Ragyogó napfénnyel köszönt ránk az újév!
Jó lenne, ha én is ünneplőbe bújnék?
Én is feldíszítem szépen a lelkemet,
áradjon belőle dicsfény és szeretet!
Idén koncentráljunk mindig csak a jóra,
gondtalanul teljen minden perc és óra!
Legyen kedves szavunk, figyeljünk egymásra,
hisz egy szebb világhoz szükségünk van társra,
és nem csak néhányra, az egész népünkre,
legyen magyar hazánk a mennyország tükre!
Ne a sérelmeken járjon csak az eszünk,
álmodjunk jólétet, s hogy boldogok leszünk!
Legyen hát érdemes szép hazánkban élni!
Sebeinket kéne célokra cserélni!
Adjunk egészséges okot nemzetünknek,
hogy a mindennap is lehet folyton ünnep!
Ha magunknak élünk, együtt, összefogva,
egymással törődve, összemosolyogva.
Egymáson segítve tesszük mind a dolgunk,
akkor sikerül majd végre boldogulnunk.
Legyen a mai nap lépés új jövőbe,
amibe a nemzet álmát beleszőtte!
Hol vidáman élünk, hol a lelkünk nevet,
hol boldog a szívünk, s végre elégedett!
Ezt kívánom nekem, s ezt kívánom néked,
csodaszép esztendőt, s boldogabb új népet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…


Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni!
Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva