Aranyosi Ervin: Újra rónunk kéne!

Aranyosi Ervin: Újra rónunk kéne!

Hej, ha újra rónánk édesanyanyelvünk,
sikerülne régi-új világra lelnünk!
Ősök bölcsességét, jó útját követnénk,
az élet kódjára könnyedén rálelnénk.
Nyelvünk utat mutat, benne ott a titok,
igaz útra lelni, ez az igazi ok!

Nem véletlen vagyunk mi mind a MAG népe,
saját jelrendszerünk megérteni kéne!
Valódi tudással lennénk felvértezve,
Gondolattol lenne elménk megélezve!

Hiszen a mag tervrajz, s fa lehet belőle,
jövőnk kicsírázhat, s növekedhet tőle.
Róhatnánk utunkat, holnapunk teremtve,
múló világunkat jószívvel megmentve.
Újra érték lenne köztünk az igazság,
hogy mások jövőnket kapzsin ne írhassák!

Szívünk megtelhetne újra szeretettel,
s tudatosan élne minden magyar ember!
Szép hazánk mitőlünk újra virágozna,
s az Aranykor végre boldog jövőt hozna!

Újra kell tanulnunk magyar nyelven róni,
nem hagyni kincsünket elveszni, halódni!
Életet lehelnénk újra fűbe-fába,
s nem nyomasztana a kultúránk halála!
Őriznénk nyelvünket, az égig emelnénk,
őseinknek útján, Mágusok lehetnénk!

Aranyosi Ervin © 2026-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva