Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Akarom én!


Aranyosi Ervin: Akarom én!

Akarom én, hogy úgy legyen?
Hogy minden áldott ünnepen,
versem a kezedben legyen,
és téged boldoggá tegyen?
Akarom én, hogy rátalálj,
hogy minden reggel arra várj,
jön-e feléd új gondolat,
mely elűzi a gondodat?

Ha nem akarnám, nem írnék,
saját bajaimon sírnék,
lehúználak, hogy fájj velem,
ott, minden csúfos reggelen!
De én komédiás vagyok,
új terheket rád nem rakok,
inkább csak véled kacagok,
ne fájdítson meg vacak ok!

Akarom én, hogy jobb legyen,
s ne ülj naponta gondhegyen,
ne fájdítsam a szép szíved,
adjak reményt, adjak hitet!
És adjam azt, még akkor is,
amikor padlón vagyok is!
Csak legyen neked örömed!
Hogy járhasson a köszönet!

Aranyosi Ervin © 2024.05.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az álmodozás, maga a szabadság


Aranyosi Ervin: Az álmodozás, maga a szabadság

Álmodozás, az maga a szabadság,
a lélek szinte súlytalan lebeg.
Szelíd a lét, nincs benne semmi vadság,
ezt éli át egy gondtalan gyerek.
Engedd el néha a kívül zord világot,
szívedre szálljon béke, szeretet!
Legyen a Föld általad is megáldott,
engedd merengni szép képzeleted!

Álmodozás, nélküle nincs szebb élet,
csupán a megszokott az elérhető!
A vágy erejével felemelhet téged,
csak így formálódhat ennél szebb jövő!
S ha valóra váltod, minden kedves álmod,
ha a változásra teszed léted fel,
akkor lehet teljes, értékes világod,
a valóra válás, téged ünnepel!

Álmodozás! Hát sose mondj le róla!
Megfagy a lét, a mozgásban megáll!
Nem lesz a világnak több jóakarója,
onnantól az élő csupán vegetál!
Ám, ameddig benned élnek még az álmok,
amíg jó motorként dobog a szíved,
amíg a jövődet színes filmként látod,
addig igazán élsz, éltet a hited!

Aranyosi Ervin © 2024.04.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A teljesség felé


Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Az éteren át,
pár méteren át,
s pár életen át,
már együtt haladtunk,
és miközben adtunk,
forgott a Föld alattunk,
s kinyílt az ég felettünk,
és végre igazán együtt lehettünk,
mert szerettünk!

Miénk volt a Föld, s az Ég,
és nyújtottam kezem feléd,
elértelek, és szép veled,
s megértheted,
együtt maradni így lehet,
mert ebből már sosem elég!
A lelkem költözött beléd…

És átölelt,
örömre lelt,
csak adott és nem követelt!
Azt adta pont, mi tőle telt!
Lélekként földre jövetelt!
A megélést, a nagy csodát,
amit nem érzett odaát!

De itt, az is megadatott,
kaptuk a lét feladatot,
amit közös lelkünk adott,
amit előre megszabott!

Amit gyermekként vettek el,
mert lelkem félelemre lel,
a rút haláltól rettegés,
az nem kevés,
és nem mesés!

A lélek közben megvakult,
az élet másképp alakult,
rányomta bélyegét a múlt,
de lelkem közben is tanult.

Leszületve egy testbe zártan,
eltévedtem a nagyvilágban,
hozott tudásom elveszett,
és kaptam rút félelmeket,
s egy öröklődő, rossz hitet.

A lelkem, mondd, ki menti meg?

Kerestem hát, mit kéne tenni,
más lelkeket megmentegetni,
szívvel, jó szóval megetetni,
s félelmeiket eltemetni!

Nincsen halál, csak átmenet,
ahol a lélek átmehet
oda, hol fény van, s szeretet!

Tanulni jöttem, tapasztalni,
tudatos verseket szavalni,
s hozni a kor üzenetét,
lehet a lét
még meseszép!

Csak felgyorsult a mindenségem,
az idő nem úgy száll, mint régen,
s rossz az irány, amerre nézünk,
elvész teremtő képességünk,
hisz lelkünk rosszul fókuszál!
Amikor bántják, bosszút áll!

Egymást bántjuk, s vele magunkat,
s a gödörből, a fény kijuthat?
Miközben egyre lejjebb ásunk,
aztán meg nem lesz maradásunk!
Rossz az irány, kivülre nézünk,
s ki sem vetül szellemünk, fényünk!

Be kéne fordulnunk hát újra,
rálépni már a belső útra,
fényünkkel látva, és teremtve,
hatni az éhes emberekre,
kik a tudást is éhezik,
mert létezik,
csak épp elébünk nem teszik!

Javítsuk hát a világunkat,
lássuk a felfénylő utat,
amit lelkünk buzgón kutat,
s amit belső fényünk megmutat!
Mit beragyog a szeretet,
melyen, ha veled lehetek,
élhetek teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dal a bohócnak


Aranyosi Ervin: Dal a bohócnak

A bohócnak is fáj a szíve olykor,
és nem látszik rajta a fájdalom!
Nem látszik, a megrajzolt mosolytól,
nem tudják, hogy szíve fáj nagyon!

Eltitkolja, sohasem mutatja,
a mások lelke fontos őneki,
a vidámságot más szíveknek adja,
mert ez telik érzőn tőle ki!

Refrén:
Hadd gyógyítsam meg a szíved,
hadd ragyogjon őszintén,
legyen holnap miben hinned,
bánatodat elvinném,
s ha boldog lennél, elhinném!

Vidám bohóc kéne a világnak,
ki jókedvűen, őszintén nevet,
kit tiszta szívvel mosolyogni látnak,
akitől boldogok a fáradt emberek!

Refrén:
Hadd gyógyítsam meg a szíved,
hadd ragyogjon őszintén,
legyen holnap miben hinned,
bánatodat elvinném,
s ha boldog lennél, elhinném!

Aranyosi Ervin © 2023-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adventi üzenet


Aranyosi Ervin: Adventi üzenet

Hit, remény, öröm, szeretet!
E négy gyertya üzen neked!
Adventkor, ha meggyulladnak,
a világnak reményt adnak!
De ne várj a Messiásra,
figyelmedet tereld másra,
a négy szó életre keljen,
s minden kérdésre feleljen!

Hisz világod meg kell váltsad,
ha utadat megtaláltad,
örülj, s végre tedd a dolgod,
legyen ez a világ boldog!
Teljen hittel, és reménnyel,
mindennapi friss kenyérrel,
örömmel és teremtéssel,
hát szeretni sose késs el!

Szálljon világunkra áldás,
nem kell áldozat, megváltás,
csupán szív és szeretet kell,
s értse végre minden ember!
Hinnünk kéne önmagunkban,
mikor az első fel lobban,
reményt kapni, reményt adni,
s mind a fény felé haladni!

Örömre kell végre lelnünk,
ha szeretet él mibennünk,
megváltozik ez a világ,
s velünk örül mind, aki lát!
Lépjünk végre ki a fényre,
egy jobbító, szép ösvényre,
ahol egymást felemelve,
járunk örömökre lelve!

Ha akarjuk, Isten segít,
felemeli gyermekeit!
Engedjük el a keresztet,
amely élni nem eresztett!
Vegyük le a mirtuszt végre,
szemünk emeljük az égre,
s engedjük a fényt szívünkbe,
legyünk a Teremtőnk tükre!

Aranyosi Ervin © 2023-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bűnök nélkül születtél


Aranyosi Ervin: Bűnök nélkül születtél

Adnék egy álmot,
adnék egy álmot,
és hinnék benne,
végigcsinálod!

Adnék egy álmot,
mit szíved vágyott,
szebbé tehetnéd,
borús világod!

Refrén:
Bűnök nélkül születtél,
hittel formált lény lettél,
hited, álmod benned él,
szerettek, s te szerettél!
Bűnök nélkül az ember jó,
a képzelet boldog hajó,
szállj fel, s érezd, hogyha jó,
az álom embernek való!

Dalolnék pár szót,
füledbe mászót,
szívedhez érőt,
színekben játszót!

Dalolnék benned,
dal volnék benned,
szeretni vágyón,
kell hát szeretned!

Refrén:
Bűnök nélkül születtél,
hittel formált lény lettél,
hited, álmod benned él,
szerettek, s te szerettél!
Bűnök nélkül az ember jó,
a képzelet boldog hajó,
szállj fel, s érezd, hogyha jó,
az álom embernek való!

Aranyosi Ervin © 2023-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…


Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…

Ha nem leszel jó, majd nem fognak szeretni,
és sohasem fogsz úgy, majd a mennybe menni!
Elhitted ezt önként, s megküzdöttél érte,
és úgy tettél, ahogy a sok tanítód kérte.
A szeretet-éhség volt a te rabláncod,
így életed végig, a kijárt úton járod.
Bezárták lelkedet a hitek börtönébe,
s nem szabadulsz onnan ki már talán élve!
De, vajon ez így most a te saját léted,
vagy a mások által neked írtat éled?
Mert az ember mindig szeretetre vágyna,
s azért mindent tenne, bármit megcsinálna!
Bár valójában csak jól szeretni kéne,
s akkor szeretetet kaphatnál cserébe!

Elvárások szegélyezték eddig is a sorsod,
bár a tiszta fényed, a lelked mélyén hordod,
mégis mások által elvárt szerep vár rád,
minthogy saját pályád, lelked útját járnád!
Van még azért esély, gondolkozz csak róla,
hiszen nincs lelkednek vesztenivalója?
Hogyan tudnád saját sorsodat átírni,
hogy élvezni is tudd, és ne csak kibírni!
Mit jelenthet az, hogy jónak kéne lenned?
Hiszen ott van minden  élő csoda benned,
csak fel kéne végre szépen szabadulnod,
s végre szeretettel élni kell tanulnod!

Légy oly jó, és kezdd el önmagad szeretni,
s szeretettel élve, boldogabbá tenni!
Aztán szórd a  szíved szeretetét széjjel,
töltsd meg a világod érző, tiszta fénnyel!
Ha majd fényed végre másokra kiárad,
nem lesz majd gazdagabb, boldogabb tenálad!
Szereteted folyton visszatér majd hozzád,
s ráébredsz, hogy itt van, a földi mennyország!
Szeress és meglátod, téged is szeretnek,
s mikor tudod, tanítsd ezt az embereknek!
Így mutass utadon a társaidnak példát,
és az örömöknek minden percét éld át!

Aranyosi Ervin © 2023-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Szív hangjai


Aranyosi Ervin: A Szív hangjai

Egy ölelés, mely életet ment.
– a szív gyógyítja a szívet.
Mikor érzed, hogy szeretnek,
az a lelked menti meg.
Ne tétovázz az öleléssel,
adj hitet, kedvet, új esélyt!
Ne latolgass a puszta ésszel,
hogy érintésed mennyit ért!
Életet ad és megvigasztal,
mikor már minden elveszett,
sárba döngöltet felmagasztal,
ha valakit egy szív szeret!

Aranyosi Ervin © 2023-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!


Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Adjon az Isten szebb világot,
szebb világot, boldogságot!
Adjon az Isten békességet,
háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget,
méltóságot, tisztességet!
Szeretetet, egyetértést,
szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot,
tisztán lássuk a világot,
jövőképet, egészséget,
összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt,
ami elég, ami kitart,
a munkának becsületet,
jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk,
mások hitét visszaadjuk!
Reménykedjünk, s adjunk hálát,
fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet,
s adjuk tovább, mikor lehet!
Emeljük fel a világot,
ha Isten ad, te is látod!

Aranyosi Ervin © 2023-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek


Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek

Rángatja a szél a fákat,
reszketnek a levelek.
Egy kis megnyugvásra várnak.
Félve élni nem lehet!
Mondd, a szelet ki uralja,
ki ad erőt és jogot,
amikor még szellőcske volt,
vajon, kihez nyafogott?

Ki küldte, hogy rendet rakjon?
Szabad létű fák között,
hogy parancsot osztogasson?
Por gúnyába öltözött,
s megmarkolta békés fáknak,
imádkozó ágait,
s eltitkolta rossz urának,
a gonosz szándékait!

Vajon, emberi lény küldte,
meghasonlott és hamis?
Lehet, hogy az ördög szülte
és gonosz lett maga is?
Száraz ágak porrá törnek,
de az ifjú, fiatal,
zöld levelek tündökölnek,
mert még mind élni akar!

Lám, dacolnak ők a széllel,
még remélnek holnapot,
s nem bír a sok friss levéllel,
mikben az élet ragyog!
Száraz törzsek mind feladják,
de együtt a sok levél,
ágaikat megragadják,
mert a hit még mindben él!

Ha a zsoldos szél tovább fut,
róluk a por lepereg,
kinyújtózva sóhajtoznak
a túlélő levelek.
Külön-külön gyenge jószág,
együtt közös az erő,
a szél randalírozása,
csak együtt túlélhető!

Aranyosi Ervin © 2023-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!