Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mi is a szó


Aranyosi Ervin: Mi is a szó

Gondolatainknak apró alkatrésze,
amelyből összeáll a mondat egésze!
Kis építőkocka és ha összerakjuk,
minden szándékunkat mással tudathatjuk.

Leírhatunk vele érzést, gondolatot,
vagy szép emlékeket, mely lelkünkben lakott.
Önmagunkat tudjuk vele kifejezni,
magunk világunkba méltón behelyezni.

Képeket festhetünk a mások lelkébe,
érzések sorával színezhetjük szépre.
Mosolyt, vagy könnyeket csalhatunk szemekre,
hatással lehetünk vele emberekre.

Jó lenne már végre érteni a szóból,
tudni más mit érez, vajon mire gondol?
De túl gyakran van, hogy csak mellébeszélünk,
s nem a saját lelkünk útján járunk, élünk.

Talán, ha szeretnénk, érthetővé válna,
s valóság lehetne a sok ember álma,
csak hazug szavakra nem kéne figyelni,
szívekhez az utat meg kellene lelni!

Az igaz szó lehet a jövőnk záloga,
ahol minden ember egyforma, s van joga!
Igaz szavak mögött, a valóság fénylik,
és az ember végre új világot épít.

Tanulnunk kell tehát őszintén beszélni,
teremtőnkhöz méltón, tiszta szívvel élni,
mert az igaz szónak erős az alapja,
lelkünk az erejét e szavakból kapja.

Ha a gondolatunk valósággá válik,
ha a szívekről a hazugság lemállik,
szavunk visszanyeri eredeti súlyát,
alapnak használja dicsőséges múltját.

Mikor szavunk nem bánt, inkább lelket épít,
mikor dicsérni kész, emberséget szépít,
amikor a szóval megbékél az ember,
megtelik a szíve hálás szeretettel.

A szó, mint víztükör, lelkünket mutatja,
egymáshoz a hidat, az utat kutatja,
mikor felmelegít, s érzéssel megetet,
akkor a szívünkben ott él a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2020-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…


Aranyosi Ervin: Csak szeretve lehet…

Lehet túl zűrös a világ,
de érdemes volt megszületnem!
Isten-szikra gyulladt bennem,
mert hagynak szívből szeretnem,
s vannak, kik szeretnek engem!
Van oka a létezésnek,
van célja a puszta létnek,
s ha a helyes utat járom,
mások lábnyomomba lépnek.
De tán nem is ez a lényeg,
hogy szert tegyek követőkre,
csak, hogy színt vigyek a fénybe,
s feloldódjak mindörökre.

Letegyem a lélek terhét,
mit a test nem bír cipelni,
szebb az élet, mint a nemlét,
meg kellett a módot lelni,
hogyan kéne ciripelni,
tücsökhangon énekelni.
S olykor őrizni a csendet,
ellazulva, elernyedve,
figyelve, hogy hogy tesz rendet,
a lelkembe szenderedve…
Minden a helyére kerül,
értelmet nyer, okot talál,
rendezetté válik belül,
s nem rémíthet a zord halál.

Nem tudok már félni tőle,
nem ijeszthet, nem nyom össze,
élőn lépek ki belőle,
hogy a szívem, hadd fürössze
tiszta napfény ragyogása,
a Teremtő mosolygása,
hiszen láthatja, megértem!
Gondolatait megértem,
s immár én is felragyogva,
értőn nézek csillagokba.
Ma már közösen teremtünk
és a mánk holnappá válik,
s a bűn a földről lemállik.
Megtanuljuk: – Nem is volt itt!
Képzelegtünk, s ez volt minden.
Utat lelünk, a valódit,
s éljük létünk égi szinten!

Rálelünk a szeretetre,
s hagyjuk lelkünk végre élni,
minden gonoszt lecserélni
fájó szíveket etetve.
Félelmeink kipukkadnak,
mint a szappan buborékok,
s nevettetnek, kacagtatnak,
megértjük az egész cécót,
hogy az egész mire ment ki,
rabokból szabaddá válunk,
s nem várjuk a rút halálunk,
hiszen tudjuk, megtanultuk,
ezért jöttünk, erre vártunk,
nem bántanak, s mi sem bántunk.
Csak így lehet, ez a módja,
s ez az ember küldetése,
s amíg nincs szívébe vésve,
addig más ruháját hordja,
más lemondó létét éli,
s bár a bűnt, azt elítéli,
nem képes kiteljesedni,
földi síkon mennybe menni.

Teremtsünk hát új világot,
váljon igazzá az ember,
keltsük életre az álmot,
tiszta szívvel szeretettel!
Mutassuk meg, lehetséges,
itt, e földön boldogulni,
hisz a világ sosem véges,
nem fog a pokolba hullni!
De szükség van tanításra,
harmadik szem felnyitásra,
hogy az ember végre lássa,
hová vezet árulása!
Amíg önző, s szeretetlen,
boldogulni lehetetlen,
élő holt lesz, s temetetlen.
Ám ha egyszer fénnyé válik,
ledobja földi ruháit,
s bele olvad a csodába,
az örökkévalóságba!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat erejével…


Aranyosi Ervin: A gondolat erejével…

Ami ma csak egy gondolat,
holnap valóság lehet!
Fedezzük fel, hogy mire jó
a szárnyaló képzelet.
Életre kelt a szeretet
és az elmés gondolat,
valóra válthat vágyakat,
vagy megoldhat gondokat!

Figyelnem kell érzéseim,
hogy milyen rezgés vezet,
mert csodásat teremteni,
az maga is élvezet!
De jól vigyázz, ne félelem
legyen a hajtóerőd,
teremthetsz bűnt, bajt, gondokat,
ha rossz érzésed egyre nőtt!

Álmaidnak, vágyaidnak
adj erőt, energiát!
Mindaz, amit most kiküldesz,
visszafog majd hatni rád!
Tedd a jót, varázsolj szépet,
teremts egy szebb holnapot,
s képzelj csodás jövőképet,
s higgy benne, és megkapod!

Dobd sutba a félelmeid,
és ne engedd hatni rád,
változz te is napról-napra,
s megváltozik a világ!
Akarj szebb világban élni,
mit a képzelet teremt,
múltat jövőre cserélve,
élni az élő jelent!

El ne hidd a hazugságot,
sőt keresd az igazat,
szebbé tenni a világot,
ez ma a fő feladat!
Irányítsd a gondolatod,
a jón járjon az eszed!
Így lesz jobbá a világod,
így lesz szebb az életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanásban


Aranyosi Ervin: Rohanásban

Nagy rohanás az életünk,
mert megkívánja azt a rend,
Elindulunk, megérkezünk,
az elkésés rosszat jelent!
Hisz megtörténhet nélkülünk,
– elképzelni, rossz gondolat –
hogy egy napon majd kiderül:
– Nem is vagyunk mi fontosak!

Hogy nélkülünk is megy tovább,
a Föld magától is forog,
ha nem keressük az okát,
hogy éhes gyomrunk mért korog?
Miért dolgozunk szüntelen,
elhagyva békés otthonunk?
Hogy elég élelmünk legyen,
arról mi így gondoskodunk?

Lakhelyünk is legyen nekünk,
hová aludni járhatunk,
és utazás, hogy eljussunk,
ahol munkába állhatunk?
Pörgünk-forgunk, rohanni kell,
nélkülünk megáll a világ!
Bajok elől rohanni el,
hadd irigykedjen, aki lát.

Le kéne már nyugodni rég,
az élet mellett elfutunk.
Bennünk az élet lángja ég,
amíg végéig eljutunk.
Legyen már végre ránk időnk,
saját magunkra szánva azt,
nem siettet a szemfedőnk,
s nem baj, ha itt tovább maradsz!

Ha elsuhan a földi lét,
s értelmét még meg sem leled,
ha nem tárul, mint könyv eléd,
hiába élted életed.
Tanulni jöttünk le ide,
nem megszakadni kincsekért,
hogy azt az ördög elvigye,
rohanni hát ok sincs ezért!

Egy rohanás az életed?
Félsz, ha leállsz, akkor megáll?
Szerinted az majd szép lehet,
ha a dicsőség fejedre száll?
Egymásért jöttünk és vagyunk,
létet szépítsünk boldogan!
A fontos: mit adunk, s kapunk,
s nem az idő, mely elrohan!

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva


Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva

Szavaimat gyűjtöm versbe, kis csokorba,
aztán elrendezem, érthetően, sorba.
Szépen gyülekeznek a gondolat szárnyán,
apró lámpást gyújtva a tegnapok árnyán.

Eljutnak-e ahhoz, akinek én szánom,
akinek én írom, akinek kívánom,
kinek a holnapját jobbá tudná tenni,
s vajon, ha olvassa, komolyan fog venni?

Vajon a médiák mennyi helyet hagynak?
Van befogadása a leterhelt agynak?
És a lelki szemek, látnak-e a mában?
Vagy mind-mind őrlődik szellemi magányban?

Keresik az utat, a fényt mely világít,
amit megélhetnénk, azt az evilágit,
amit születéstől mindnyájan kerestünk,
ami híján gyengék, s szegényebbek lettünk.

Igazi életcélt, ami nem öncélú,
ami mást is emel, ami jó szándékú,
melyet megtalálva, méltón szolgálhatunk,
mert tudjuk lelkünkből, tiszta szívből adunk.

Ha majd szép szavaim lelkeket emelnek,
elmés gondolatok megértőkre lelnek,
akkor – hiszek benne – változik a világ,
s örömmel fogad majd mindenki, aki lát!

Ha csak egy lépéssel léphetünk előre,
az utat mutatva, fel a hegytetőre,
hogy onnan nézz körül, ott lesz rálátásod,
mikor megszabadulsz, s nem sírodat ásod.

Sok az útkereső, s nem tudhatunk mindent,
de valami mégis hajt és késztet itt bent,
hogy amiről hiszem, hogy jó lehet neked,
érthetővé tegyem azt az üzenetet.

Eljuttassam hozzád, megértessem véled,
akkor leszel szabad, ha saját léted éled,
s nem másokat másolsz, s nem állsz be a sorba,
s nem hiszel már többé, más által írt sorsban.

Hanem te is végre sajátodat írod,
akad hozzá tintád, hófehér papírod,
s ha lelkedbe néznél, ha lelkedbe látnál,
bizony önmagadat, s másokat szolgálnál.

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Írom a versemet…
Lám, milyen érdekes!
Benne az olvasó csak megnyugvást keres.
Mintha magok közül
csak úgy válogatna,
mintha rá az egész nem is igen hatna.

Valahogy megleli
azt a gondolatot,
mit versbe szőtt szavam, csakis neki adott!
A többit otthagyja,
nem veszi magára,
a befogadásnak megvan a határa.

Ki is emelhetném,
mi lenne a lényeg,
de látom, az nem kell, úgysem értené meg!
Én még reménykedem,
tán az is fog hatni,
egyszer azt a részt is el fogja fogadni!

Megpróbálom ezért
másképp is leírni,
másképp fogalmazva, belátásra bírni,
hogy a teljes tudást
adhassam át neki,
hátha felismeri, s talán hasznát veszi.

Hiszem, mégis jó így,
ez a feladatom,
megszerzett tudásom, sokféleképp adom.
Mikor verset írok,
jó szándék vezérel,
teremtőm vezeti tollam a kezével.

Aranyosi Ervin © 2020-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem politizálok


Aranyosi Ervin: Nem politizálok

Nem politizálok, nem bírja a gyomrom!
Ami lelkem nyomja, szó szerint kimondom.
Nem is bántok senkit, se hölgyet, se férfit,
szavaimat mégis gyakran félre értik.
Mi lehet az oka a félreértésnek,
mely nyomán lelkembe szitok szókat vésnek?
Pedig szavaimban nincsen bántó szándék.
minden gondolatom teremtő ajándék.

Nem politizálok, nem bírja a lelkem,
az életem során olyan útra leltem,
mit helyesnek vélek, amin jó haladni,
s amivel másoknak álmot tudok adni.
Persze, nem mindenkit vonzanak az álmok,
sokaknak nem tetszik, amit én csinálok.
Nem baj! Nem is fontos, vannak más utak is…
Nem politizálok, mert az az út hamis.

Nem politizálok, én inkább teremtek,
hiszem, része vagyok az isteni rendnek.
Hiszem, ha mindenki csak ennyit csinálna,
akkor kicsi hazánk újra naggyá válna.
Hiszen a gondolat teremteni képes,
s annak szép gyümölcse igazán az édes!
Amire figyelek, azt erősítem meg,
így mutatva utat igaz embereknek!

Aranyosi Ervin © 2019-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felhők mögé bújt a Nap

Aranyosi Ervin: Felhők mögé bújt a Nap (dalszöveg)

Felhők mögé bújt a Nap,
te is rejted arcodat.
Szomorú vagy nem nevetsz,
félsz, hogy boldog nem lehetsz.

Emeld fel a szép fejed,
tedd szebbé az életed!
Fesd arcodra a Napot,
álmodj egy szebb holnapot!

Refrén:
Gondolattal teremted a mindennapjaid.
Ha jó kedvű vagy, s élvezed, az mindennap javít.
Hálás szívvel könnyebben kapsz ajándékokat,
amiket a holnap neked,
csak neked tartogat!

Felhő mögé bújt a Nap.
Sugarai látszanak.
Csald hát elő, ha lehet,
jobb ha ő is rád nevet.

Adj másoknak is Napot,
amit küldesz, azt kapod,
éld a létet, légy vidám,
könnyebb lesz így élni ám!

Refrén:
Gondolattal teremted a mindennapjaid.
Ha jó kedvű vagy, s élvezed, az mindennap javít.
Hálás szívvel könnyebben kapsz ajándékokat,
amiket a holnap neked,
csak neked tartogat!

Gondolattal teremtesz, ha hiszed megkapod,
Hálával és mosollyal kezdj el minden napot!
Fogadd el azt, mit az élet neked tartogat,
fogadd el a megteremtett ajándékokat!

Aranyosi Ervin © 2019-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj hátrébb!


Aranyosi Ervin: Lépj hátrébb!

Ne rágódj a problémákon,
az mérgezi lelkedet!
Ha figyelmed ráirányul,
tönkre teszi kedvedet.
Keress inkább jó megoldást,
változtass a dolgokon,
és ha akadályok jönnek,
ne vedd tőlük azt zokon.

Refrén:
Lépj hátrébb és nézd távolról,
figyeld meg a gondodat!
Nézz rá úgy, mint kívülálló,
segítsen a gondolat!
Figyeld meg az érzéseid,
legjobb, ha szíved vezet,
Lépj hátrébb és gondolkodj el,
mért történik ez veled?

Megbántottak, fáj a szíved,
nem érted a másikat.
Elvesztetted önbizalmad,
és a bánat átitat.
Találj végre önmagadra,
érezd többnek magadat,
ha a bánat bántja szíved,
lelked bilincsben marad!

Refrén:
Lépj hátrébb és nézd távolról,
figyeld meg a gondodat!
Nézz rá úgy, mint kívülálló,
segítsen a gondolat!
Figyeld meg az érzéseid,
legjobb, ha szíved vezet,
Lépj hátrébb és gondolkodj el,
mért történik ez veled?

Legyél kedves és mosolygós,
hisz az élet tükröt tart,
mások arcán viszont látva,
kedved, meglásd, jobb lesz majd!
Aki téged bánt, az ettől,
meghátrál és visszalép,
s meglátod, a sors az útra
rózsaszirmot hint eléd!

Refrén 2:
Lépj hátrébb és lásd világod
mától kezdve máshogyan!
Ha elveted jóság magvad,
más szívében megfogan.
Ha mindenki így változik
sokkal szebb lesz a világ,
enged, hogy e dal most tudjon,
mint varázslat, hatni rád.
Mint varázslat, hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2019-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…


Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Tudod, a természet Isten szerves része,
saját álmainak késszé teremtése.
Csodás gondolatnak anyaggá válása,
életre keltése, jóvá varázslása.

Minden apró csoda szívvel lett tervezve,
gondosan megáldva, érzéssel szervezve.
Minden illeszkedik egy mozaik képbe,
s egyre közelebb jutsz, egyre tovább lépve.

Ezt a misztikumot meg kéne értenünk,
nem egy külső erő szórakozik velünk!
A saját sorsunkat magunk irányítjuk,
félelemmel rontjuk, vágyakkal javítjuk.

Meg kéne figyelnünk, s értenünk jó lenne,
ne az ellenséget, sorsot lássunk benne.
Minden okkal készült, értelme is akad,
amikor megérted, jobban érzed magad.

A gondolat teremt, tettünk visszahat ránk,
mintha a sok bántást csak úgy visszakapnánk.
Természeti törvény: – mit adunk, azt kapunk,
kiküldött jeleink alkotják holnapunk.

Mindig a mában élj, ne pedig a mának!
Legyél a vándora az idő útjának!
Hiszen itt a mában tervezed jövődet,
teremted holnapod, jobbítod a Földet!

Aki csak mának él, arra holnap nem vár,
az csapdába esett, idő rabja lett már.
Saját árnyékából nem is tud kilépni,
itt a jelenében, holnaptól fog félni!

Te adsz energiát a jónak, s a rossznak,
napjaid is hidd el, e szerint változnak.
Ha csak ösztönösen reagálsz mindenre,
hitrendszered szerint jön a válasz egyre.

Ha a rosszról beszélsz, azt erősíted meg,
energiát adva – s lelked közben szenved.
Jó lenne, ha inkább jóra koncentrálnál,
hidd el nincs csodásabb erő a hálánál!

Ha Istenre figyelsz, ha a csodát nézed,
te is úgy változol, ahogy a természet,
mely a gonoszt, rosszat kilöki magából,
s képes meggyógyulni, folyton önmagától.

A saját testünk is ilyen áldott fajta,
jószándék, szeretet, öröm segít rajta.
A gond, a félelem, rossz hit betegíti,
meggyógyulni csak a szeretet segíti.

Isten a szeretet, s minden nap tanítgat,
a tudatosságunk, mint a virág, nyílhat.
Csak az értelmünket is használjuk végre,
tárjuk ki ablakunk a ránk váró fényre…

Aranyosi Ervin © 2019-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva