Aranyosi Ervin: Miattad írtam

Aranyosi Ervin: Miattad írtam
Miattad írtam minden versemet,
bár boldoggá tett néha engemet,
miattad írtam! Érted sírtam,
s talán a szíved általam szeret!
Miattad szóltam, hangom felemelve,
vagy suttogtam, hogy más ne hallja meg!
Kérleltelek, a jóért esdekelve,
vagy hisztiztem, mint értetlen gyerek!
Miattad gyűltek szép soraim egybe,
szívedbe oltva újuló reményt!
Elmédbe szálltam, szellemként lebegve,
s mutattam én: – Követni kell a fényt!
Miattad volt, mindaz, amit csináltam,
teérted tettem napi dolgomat,
s hiszem, vele a holnapot szolgáltam,
hogy, aki olvas, legyen boldogabb!
Miattad kellett könnyet letörölnöm,
máskor arcodra mosolyt ragasztanom,
s megmutattam, a test csupán a börtön,
de a képzeleten nincsen hatalom!
Miattad írtam minden dalomat
és vágytam rá, majd szívedhez elér,
a szeretet pengette lantomat,
mely szép szívedben lüktet, mint a vér.
Lelkedhez szóltam verssorokon át,
próbáltam fénylő lángot gyújtani,
hogy tőlünk legyen még szebb a világ,
s ne kelljen többé szégyent vallani!
Aranyosi Ervin © 2022-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!
Legutóbbi hozzászólások