Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Fentről diktálsz, én hallgatom,
leírom, majd továbbadom.
Ettől lettem én a költő,
sorsom önmagamra öltő,
világító, lámpást hordó,
titkos kódokat megoldó,
kifejező, megmutató,
érzéseket továbbadó.

Amit kapok, másnak adom,
ez a nemes feladatom,
ha elvégzem, többé válok,
szép utamra rátalálok.
Teszem dolgom szeretettel,
szállok én a képzelettel,
együttérzek más szívekkel,
ez adja meg, mi nekem kell!

Ez adja a boldogságom,
ez javítja a világom,
ez visz fényt a holnapokba,
hadd lássak a csillagokba!
Írom hát, mit lelkem diktál,
s benne lelked, hiszem, itt jár!
Én csupán megörökítem,
létem vásznára vetítem.

Hadd láthassa végre más is,
az ösvényt, amely hozzád átvisz,
ami segít tisztán látni,
sokkal emberibbé válni!
Megérteni és követni,
a tudást is felfedezni,
mit őseink reánk hagytak,
s az igazak továbbadtak.

Aranyosi Ervin © 2024-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Valamit már írni kéne,
olyan üres ez a lap!
Szótlanság a költő réme,
ha nem jön a gondolat…
Ám nem szabad erőltetni,
ne legyen csak fecsegés!
Ne legyen csak fránya szólam,
miben a szellem kevés.

Csak azért meg minek írni,
hogy megteljen a papír,
minek a múzsához sírni,
hátha épp most dalra bír!
Kényszerből nem jön az ihlet,
a jó rím is elmarad,
repülésre bírni itt lent,
az elpusztult madarat.

Egyszerűbb hát firkálgatni,
rajzzal teljen az a lap,
fáradt elmét megnyugtatni,
a világ, így is halad.
Hogy írhatnék olykor csendet,
békéset és figyelőt,
a lelkemben téve rendet,
valami szép mű előtt!

Amikor nincs okom írni,
jobb, ha inkább pihenek,
s hagyom játszani az elmém,
legyen szabad, kisgyerek.
Aztán, mikor úgy alakul,
megtelik a papiros,
színes szavak sorjáznak majd,
lesz kék, sárga, meg piros…

Aranyosi Ervin © 2024.06.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meghívó a pápai író-olvasó találkozóra


Aranyosi Ervin: Meghívó a pápai író-olvasó találkozóra

Egy új esemény jön napjaim sorába,
utazom a héten Pápa városába.
Ott találkozom majd, a kedves olvasókkal,
talán nem kevéssel, sőt, remélem, sokkal!

Verseimből tartok egy kis bemutatót,
ne kérj orvosodtól, ehhez beutalót!
Gyógyszerre nincs szükség az én verseimhez,
recept nélkül juthatsz, néhány kedves rímhez!

Ha arra felé laksz, gyere, légy vendégem,
dolgom, a lelkeket megetetve, végzem.
Egy közös délutánt, jókedvűn eltöltünk,
egymásra figyelve, arcra, mosolyt öltünk!

Szeretettel meghívunk minden versbarátot, a pápai Jókai Mór
könyvtárba, Aranyosi Ervin költő író-olvasó találkozójára.
Időpont: 2024.március 13. 16 óra
Cím: Jókai Mór Városi Könyvtár
8500 Pápa, Fapiac tér 14.
A helyszínen a költő verseskötetei megvásárolhatók, amit ő örömmel dedikál.

Aranyosi Ervin © 2024-03-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólunk szólnak


Aranyosi Ervin: Rólunk szólnak

Nézd csak, ezek rólunk szólnak,
kedves verseskötetek.
Vannak versek, szívhez szólók,
s viccesek, min nevetek!
Csupa kedves kutyás képhez
verseket írt valaki,
a szeretett kutyusokról
itt csak jót fogsz hallani!
Nekünk írták? Gazdáinknak?
Kicsiknek, vagy nagyoknak?
Á, nem hiszem, hogy ezekhez
kellett lenni nagy oknak!
Valószínűbb, hogy a költő
szereti a kutyákat,
s úgy gondolta, pár kutyás vers,
az senkinek sem árthat.
Ezért aztán, kedvességből,
megírta a könyveit,
és mind minket szórakoztat,
vidám, jókedvre derít!

Az 1 kép 1 vers kötetek megrendelhetők az alábbi linken:
https://shop.aranyosiervin.com/1-kep-1-vers

Aranyosi Ervin © 2023-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából


Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely  a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.

De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!

Aranyosi Ervin © 2023-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Irodalmi étterem


Aranyosi Ervin: Irodalmi étterem

– Pincér! Hozzon nekem egy verset,
ám költő legyen a szakács!
De nem fogyasztok élőt, nyerset,
sem megrágandó alkotást!
Olyan kell, ami lágyan omlós,
amit hallgatni élvezet!
Egy őszi vers a természetről,
számomra az is szép lehet!

Fűszerezze ritmussal, rímmel,
fülembe másszon dallama,
vagy töltse meg szép tetteimmel,
nagyságom írja dalba ma!
Na jó, szólhat a szerelemről,
az legyen második fogás!
Csaljon ki könnyet a szememből,
s akkor nem lesz majd kifogás!

Desszertnek viccest, humort kérek,
lehet maró is, vagy fanyar!
Nem vágyom búsra, abban élek,
nem kell oly vers, mi felkavar!
Előételnek könnyűt várnék,
jöhet capriccio, vagy szonett,
ne ülhessen lelkemre árnyék,
s nem marad el a köszönet!

Italnak jó lesz majd egy bordal,
mely vidámsággal részegít,
a kedvem száll a dallamokkal,
s ne féljen, nem lesz részeg itt!
Jókedvemmel fizetek érte,
ha már a pénz nem boldogít,
s a költő tudja, már megérte,
miatta volt jó dolgom itt!

Aranyosi Ervin © 2023-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?


Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?

Talán másképpen kellene megélnem,
s nem folyton szebb napot remélnem,
s azt adni másnak, mint egy kincset.
Csörgetni fájón a bilincset,
búskomorságba űzni annyi lelket,
s fájó nyomorról írni verset.

Talán másképpen kellene megélnem,
mert jót mutatni másoknak nem érdem,
szenvedni, félni, együtt haldokolni,
bizony, ma ez a kívánatos holmi,
kiszúrni látó szemeket,
kiket a fény még vezetett.

Talán másképpen kellene megélnem,
s bolond világom újra elmesélnem,
hogy te is értsd, hogy együtt fájok veled,
s halott világ a szabad képzelet!
Halott világ, melyben nem lelem dolgom,
és semmi másért, csak ezért morgolódom.

Talán másképpen kellene megélnem,
saját magamnak kellene zenélnem,
s magamról írva vérző sorokat,
hogy tudd, az én szívem is fáj sokat,
s ha téged is a mélybe lenyomnálak,
költője lennék a megvezetett mának.

Hiszem, hogy pont úgy kell a mát megélnem,
nem hagyva lábam, hogy utamról letérjen,
mert dolgom van, hiszen okkal születtem,
s akad, ki a jó magját meglátja bennem,
melyben a holnap még talán egy álom,
de én ma is, csak a reményt szolgálom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…


Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…

Kihűlt a lelkem és sivár?
Nincs kedvem verset írni már?
Nem is tudom, már rég, mi vár?
Nincs kedvem verset írni már!

Azt mondtam tegnap ne borongj,
s bennem kondult a vészharang,
belém sajdult egy égi hang:
– Hagyd a világot, ne szorongj!

Ne láss, ne mutass égi fényt,
úgysem akarják látni azt,
kinek adhatnál még vigaszt,
ha elvesztették a reményt?

A lélek csak zokogni jár,
nincs kedvem verset írni már!
Mi veszett, visszahozni kár!
Nincs kedvem verset írni már!

Legyen hát ez egy búcsúdal?
Mint egy utolsó lehelet,
itt éltem én is veletek,
csak élni épp nem lehetett!

Na jó, ne vedd ezt komolyan,
a költő olykor hitet veszít,
s lelke előtted vérez itt,
mikor pár álma elrohan.

Ám, nem rontásnak jöttem én,
inkább emelném lelkedet,
s ne tiltakozz, hogy nem lehet,
neked is szól e költemény.

Vannak néha rosszabb napok,
mikor megőrül a világ,
belevakul mind, aki lát,
de nem lehetünk mind vakok!

Hát nyitnom kell a szemeket,
fényt gyújtok, tűnjön a sötét,
reményt és hitet szórva szét:
– Hogy győzni fog a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2021-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Villon utolsó villongása

Kép: François Villon – Wikipédia

Aranyosi Ervin: Villon utolsó villongása

Tudom, neked ez fájni fog!
A hosszú haldoklásom.
De ez csupán, mit adhatok,
mert sohasem volt másom!
Na jó, életnek hívtam én,
viseltem nagy vidáman,
s ebbe már más is belehalt,
korábban a világban!

S ha csak a költő halna meg,
s nem írna többé verset?
Látod, a lét nem babra megy,
fröcsögjek bús keservet?
Hazudjak egy szebb holnapot,
olyat, amelyre vágyom?
Inkább a lábam lógatom,
nyűgös, halálos ágyon.

Kiélvezem fájdalmaim,
nem muszáj, hogy leírjam!
Volt kor, mikor volt valamim,
kell, hogy azt visszasírjam?
Gazdagság, kincs nem érdekelt,
nem tettem szert vagyonra,
csak arra vágytam, arra telt:
-Bár lelkem gazdagodna!

Nem loptam én, nem volt kitől
– a gazdagoktól féltem –
a mások szegénységiből
semmit se lopni, érdem!
Miközben álmodtam vakon,
ellopták a világot.
Élveztem szép gyümölcseit,
min féreg foga rágott.

Villongok hát, mert ez maradt,
tán lopott kincs az élet,
s nézem a vándormadarat,
de fenn szárnyalni félek!
Tudom, nyakamon a kötél,
bár bűnömet leróttam,
s fejfámra írni ösztökél:
– Éltem, míg meg nem hóttam!

Aranyosi Ervin © 2020-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Balatonszárszói VERS UTCA


Aranyosi Ervin: Balatonszárszói VERS UTCA

Balatonszárszón már van egy VERS UTCA,
ott ki lett állítva sok-sok költő „cucca”,
vagyis sok-sok verse, nemes irománya,
amit elolvashat az ember fia-lánya.
Nyolc kis állomáson az olvasót várják,
versekkel teleírt, kedvcsináló táblák.
Csak végig kell járni, el lehet olvasni,
vagy épp hangszóró szól – valami olyasmi…

A vers vagy betűkkel, vagy hangokkal árad,
s hiszem művelődik, aki erre fárad.
Sokféle vers között bóklászhat az ember,
olvashatja őket, nyitott, értő szemmel.
Van három hangszóró, miből sok vers szólhat,
amire a lélek csendben válaszolhat.
Ajánlom, ha ott jársz, járd az utcát végig,
s onnan majd a versek lelkedet kísérik.

Ebben az utcában, nekem is van versem,
az utat bejárva háromra is leltem.
Nagyok, híresek közt, s kortársak körében
akadt egy-egy versem kinyomtatva szépen,
vagy úgy, ahogy Török Tünde elszavalta,
szerencsére ő sem jött ettől zavarba.
Járd végig barátom, te is a vers utcát,
s majd a versek között szebb jövőbe jutsz át!

Aranyosi Ervin © 2020-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva