Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Legyen boldog a karácsony!


Aranyosi Ervin: Legyen boldog a karácsony!

Legyen boldog a karácsony,
legyen szebb a holnap!
Amikor a közös percek
szeretetről szólnak!
A Szeretet jó angyala
szálljon fel az égre,
legyen a világon mától,
mindörökre béke!

Legyen boldog a karácsony,
szeretetről szóljon!
Hogy az ember egymás ellen,
többé ne harcoljon!
Adjon reményt elesettnek,
hitet, segítséget,
minden háború a Földön
rögtön érjen véget!

Legyen boldog a karácsony,
s adjon hitet nékünk,
mindannyian egyek vagyunk,
s örüljünk, hogy élünk!
Ünnepeljük a szeretet
fénylő születését,
s emeljük fel planétánknak
a szegényebb részét!

Legyen boldog a karácsony,
teljen szeretettel,
azt kívánom, legyen boldog
itt lent minden ember!
Szórjuk fénylő mosolyunkat,
jusson bőven másnak,
nagy szüksége van reá
a szomorú világnak!

Legyen boldog a karácsony,
együtt ünnepeljünk,
s egész évben őrizzük meg,
boldogságra leljünk!
Legyen bennünk mások iránt
éltető jó szándék,
hiszen ez a világban
a legnagyobb ajándék!

Aranyosi Ervin © 2023-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hulló csillag


Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!

Aranyosi Ervin © 2023-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Január

Aranyosi Ervin: Január

Ebben az évben is ez az első hónap,
sosem áll a sorban, a legutolsónak.
Új év születése a születésnapja,
mindig ő az első, s ez hidegen hagyja!
Harmincegy napot él rövid életében,
ám újra születik minden egyes évben.
Nevét a kapukról, átjárókról kapta,
ünnepléssel indul el az Istenadta!
Lassan alakulgat ilyenkor az élet,
tőle várunk mindig jól kezdődő évet.
Ő a leghidegebb hónapunk az évben,
ilyenkor bízhatunk egy kis hóesésben.
Újévkor reményt ad, s új kapukat kitár,
reménnyel kecsegtet minket a Január!

Aranyosi Ervin © 2020-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok


Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok

Jászolban született, nem pénztől volt gazdag.
Tanítani készült szegénynek, igaznak.
Új utat mutatni az emberiségnek,
világot láttatni élőnek és szépnek.
Mint az újszülötté, tiszta volt a lelke,
az élete célját a jóságban lelte.
Tudta, a szeretet szebb világot épít,
csak le kéne zárni végre már a régit.

Ember fia volt ő, s Istené is egyben,
s mi mind részesültünk, ebben a nagy kegyben!
Csak nem tudunk róla, bár jó lenne tudni,
így tudnánk a létben mennyországba jutni!
Jászolban született, s mutatta az utat,
amit a tudomány nem igazán kutat.
Ma is a hatalom, a pénz uralkodik,
az emberi szívben nem is hajnalodik.

Eltelt kétezer év, de ma is ott tartunk,
kilépni a körből soha nem akartunk,
nyomába eredni az ősi tudásnak,
amit eltitkolnak, előlünk elásnak?
Sajnos a megváltás neki sem sikerült,
minden tanítása messzi ködbe merült,
s kinek a tanítás volna csak a dolga,
az is hatalomtól megvezetett szolga.

A szeretet útját kellene meglelnünk,
azon elindulva Őt megünnepelnünk,
zarándokká válni egy szebb világ felé,
hol a lét értelmét az ember meglelé.
Jó lenne, ha bennünk újra megszületne,
és az életének értelme lehetne,
ha képesek lennénk mi is feltámadni,
és a földi létnek új értelmet adni!

Aranyosi Ervin © 2019-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Kiss Rita: Olvasó lány – textilszobor

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Megszűnik a külvilág,
amint a hölgy belép a könyvbe.
A lélek most örülni vágy’,
s kiül az arcra tündökölve.

Mind, ami fáj, kívül marad,
s a könyvbe írt kedves sorok,
reptetnek szabad madarat,
s felélednek letűnt korok.

Új élet indul, születéssel,
kalandra fel barátaim!
Kérlek, olvasni sose késs el,
ébredj új létre lapjain!

A történet, ha véget érne,
kezdj bele újra, éltetőn!
Szebbítsd meg itt is a világot,
segíts a ma még szenvedőn!

Mert ott a sorok közt elbújva,
varázserőd is megleled,
valóságod, könyvből tanulva,
szebbíti majd a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2019-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha testet cserélnénk


Aranyosi Ervin: Ha testet cserélnénk

De csuda jó lenne, ha emberként élnénk,
néha a gazdánkkal csak testet cserélnénk,
aztán megmutatnánk, hogy kell velünk bánni,
hogyan tudna mindig jó gazdává válni!
Nem zárnánk börtönbe, avagy kalitkába,
szabadon repülne, vagy futkosna lába,
megtapasztalhatná a szép szabadságot,
amire a lelke születéskor vágyott.
Persze, a bőrünkbe aztán visszabújnánk,
tudva ezután majd a jósága hull ránk,
s talán attól kezdve úgy lennénk barátok,
hogy együtt élveznénk a csodás világot!

Aranyosi Ervin © 2019-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világon örökké karácsony!


Aranyosi Ervin:
Legyen a világon örökké karácsony!

Minden évben várjuk, hogy újra megszülessen,
aztán megint várunk, hogy közöttünk lehessen!
Pedig egész évben köztünk van a helye,
csak szívünket töltsük szeretettel tele!

Ne csak sajátunkat, de mindenki másét,
őrizzük a csodát, az élő Messiásét!
Kövessük példáját, tanuljunk belőle,
szeretet csodáját örököltük tőle!

Lépjünk hát nyomába, hisz kétezer éve,
az esthajnal csillag felkúszott az égre,
s azóta hirdeti, hogy ő megszületett,
miért hűl ki bennünk mégis a szeretet?

Várjuk születését, meghalni m’ért hagyjuk,
sok, szép tanítását gyakran megtagadjuk.
Magunk tesszük rabbá, s lesünk ki a rácson,
hátha megszabadít minket a karácsony!

Pedig, ha szívünkben tanítása élne,
szeretete rosszat, mind jóra cserélne,
s megtalálnánk végre földi létünk célját,
s követnénk a békét, a szeretet-példát!

Gyújtsunk meg egy gyertyát, hadd lobbanjon lángra,
hadd hozzon igaz fényt az egész világra!
Szeretet költözzön minden élő szívbe,
legyen bennünk bőség-asztal megterítve!

Ne éhezzen tovább lélek itt a Földön,
lelkünk öröklétre élőn készülődjön!
Hadd szülessen újjá, s maradjon itt végleg,
hisz az ember tudja, a szeretet a lényeg.

Díszítsük fel lelkünk újjászületésre,
szeretet igéit mind, mind belevésve,
nyissuk fel szemünket, hogy mindenki lásson,
legyen a világon örökké karácsony!

Aranyosi Ervin © 2018-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hová tűnik a szerelem?


Aranyosi Ervin: Hová tűnik a szerelem?

Felizzik a szép szerelmünk,
boldogokká válunk,
összekötjük életünket,
fenn az égben szállunk.
Gyermekünknek születése
emeli a tétet,
elhisszük, hogy ennél szebb
már nem lehet az élet!

Hétköznapok súlya alatt
nehezebb szeretni!
Felelősség terhe miatt,
kell mindent temetni?
Békésen, mond, mért nem tudunk,
külön utat járni?
Mért kell minden szerelemnek
háborúvá válni?

Refrén:
Hova tűnik a szerelem,
ha kialszik parázsa,
hová tűnik a szívünkből
a boldogság varázsa?
Mért nem tudjuk a másikat
csendben elengedni,
miért kell a szép dolgokat,
végleg tönkretenni?

Mért használod gyermekedet,
hogy a társad bántsad?
Mit adsz neki örökségül,
milyen példát láthat?
Mért szakad meg a kapcsolat,
mért nincsen bocsánat?
Ha kihűlt a szép szerelem,
mért ural a bánat?

Miért lesz a szerelemből
gyűlölködés, bántás?
Mért nem kéred más tanácsát,
hogy milyennek lát más?
Mért nem lehet emelt fővel,
békében elválni,
mért nem lehet tisztelettel,
külön úton járni?

Refrén:
Hova tűnik a szerelem,
ha kialszik parázsa,
hová tűnik a szívünkből
a boldogság varázsa?
Mért nem tudjuk a másikat
csendben elengedni,
miért kell a szép dolgokat,
végképp eltemetni?

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vadgesztenye


Aranyosi Ervin: Vadgesztenye

Barna vadgesztenye kibújt a burkából,
így vett tudomást a környező világról.
Ősszel született meg, lassú vajúdással,
megtelt kicsiny lelke tápláló tudással.
Szülő fája kincsét hordozza magában,
gyökeret ereszthet termő föld gyomrában,
apró fává nőhet ha a lét akarja,
hosszú pici törzsből kinőhet a karja.
Ágakat növeszthet, leveleket bonthat,
aztán mikor felnő szép virágot onthat.
Anyja lehet később barna gesztenyéknek,
akik ága között kisgyermekként élnek…

Aranyosi Ervin © 2017-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz


Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva