Aranyosi Ervin: Hulló csillag
Aranyosi Ervin: Hulló csillag
Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.
És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!
Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!
Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!
Aranyosi Ervin © 2023-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!
Legutóbbi hozzászólások