Aranyosi Ervin: Hogy újra éljen…
Aranyosi Ervin: Hogy újra éljen…
Az első lépést, csupán azt kell megtenned,
és eléd fekszik, hívón a hosszú út!
A magnak ott kell kicsírázni benned,
s nem kell megvívnod kétes háborút!
Mi lenne, ha… Csupán a létnek élnénk,
ha egymással csak jó érzést cserélnénk,
s nem uralnánk sem embert, sem hazát,
s nem tipornánk el mások igazát!
Csak hagynánk mást is jól kibontakozni,
s mutatnánk azt, szeretni hogyan kell!
mernénk olykor, más szívekben lakozni,
beszélgetésben, érzőn merülve el!
Nem kéne tán, mások fölébe állni!
Aki lop, csal, az úgyis kevesebb!
Nem ártana, jó emberekké válni,
ettől a lélek, végre nemesebb!
Emlékszel még, mért születtél e Földre,
mit hozott lelked, mi volt rá az ok?
Mikor válthat a jelzőlámpád zöldre,
s érzed, hogy igaz, jóember vagyok!
Szolgálni jó, ha mást, és önként szolgálsz,
szolgává válni mégsem ugyanaz!
Ha minden percben gazdagodva jól jársz,
de mégis mások árnyékában maradsz!
Az első lépés, tán a szabadsághoz,
ha adni tudsz, s másokat felemelsz,
ha megváltod nap mint nap a világot,
s ehhez egy élő, boldogabb útra lelsz!
Egyek vagyunk, de elkülönült lelkek,
kik nem találják haza az utat,
kik életüknek csapdájába estek,
győzött felettük az emberi tudat!
Jó lenne végre vissza is találnunk,
a lét értelmét meglelni, hogy lehet?
Talán már nem is kéne tovább várnunk,
hogy újra éljen bennünk a szeretet!
Aranyosi Ervin © 2024-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások