Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretet kell!

Aranyosi Ervin: Szeretet kell!

Szeretet kell a nagyvilágnak,
anélkül a szív is kihűl!
Ha majd mások szeretni látnak,
úgy megváltozik ott, kívül!
Viselj mosolyt és kedvességet,
adj jó szót, ami emberi,
amiben majd sok embertársad,
a jó érzését megleli!

Álmodj velem egy szebb világot,
amelyben értelmet találsz,
milyet egykor Teremtőd látott,
s képzeld el utad, amin jársz!
Tedd boldoggá, kik veled vannak,
s mutasd a lét szerethető,
ne a kényszert, s rohanást válaszd,
hegycsúcs így is elérhető!

Mert szeretet kell a világnak,
nélküle más sem létezik,
s akik csupán sikerre vágynak,
azoknak szíve éhezik!
Hát csepegtess másba mosollyal,
adjál reményt, jó szót, hitet!
Hiszem, a lélek így telik jóval,
s ettől lesz boldogabb szíved!

Vidámnak kellene maradnunk,
legyen bármily zord is a tél!
Melegítő mosolyt kell adnunk,
ne fázzon, ki már nem remél!
Kell, hogy a szívünk melegítsen,
s a holnap végre jobb legyen,
hogy elesetteken segítsen,
és mást is boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2025-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazafidal

A kép a http://www.flags.hu/magyarzaszlok/Himzett-Bizalmam-az-Osi-Erenyben-zaszlo.jpg oldalról való

Aranyosi Ervin: Hazafidal

Nem hajlok meg kényszer alatt,
nincsen olyan hatalom,
megélni az álmaimat,
szabad szívvel akarom!
Hiába tép zúgó, bősz szél,
van erőm és van hitem,
beragadó sorskerekem,
újból tovább lendítem.

Nem nyomhatnak le a terhek,
mint pálmának, nőni kell,
ha kell, szárnyakat növesztek,
kéklő égbe szállni fel.
Onnan nézni a világot,
hisz a lelkem még szabad!
Nem ülhet a szép szívemre,
egy idegen akarat!

Rég nem akarok túlélni,
az tengődés, s hasztalan!
Emberként akarok élni,
kinek célja, álma van!
Világomat én teremtem,
nem hagyom, hogy más tegye,
jogomat a birtokomhoz,
tollvonással elvegye!

Közösen a természettel,
új világot alkotok,
ahol élők a törvények,
s isteniek a jogok!
Hol gonosznak nincs hatalma,
elfogy pénze, ereje,
hol az álnok árulóknak,
porba hullik a feje!

Nem hagyom, hogy elorozzák,
szép hazám földjét, vízét!
Nem hordhatják mától kezdve
vagyonunkat szerte szét!
Nem volt hiába valóság,
annyi ősi küzdelem,
a magyarban ott a jóság,
építs új hazát velem!

Visszaveszem, mi sajátom,
rajta én rendelkezem,
hazámat és nemzetemet
újra élővé teszem!
Felébresztem álmaiból,
ki még szunnyad, és nem lát,
mától írok a magyarnak,
egy új, dicső krónikát!

Egy vagyok az őszi széllel,
ha kell, leszek a vihar!
Aki világot teremthet,
megélt, szép álmaival!
Mondd csak, pajtás, te vállalnád
velem ezt az életet,
elképzelnéd, tennél érte?
Elhinnéd, hogy szép lehet?

Mutathatnál utódodnak
példát, ami élhető,
ahogyan a friss fű sarjad,
melyben éled az erő!
Csupán hit kell a szívekbe,
jót akaró akarat,
cél, mellyel világod mented,
s megtalálod magadat!

Kényszer alatt sem hajolnánk,
álmainkért kiállnánk,
a világból újra élőt,
és emberit csinálnánk!
Döntenünk kell, hogyan tovább,
ha behódolunk, eltűnünk.
Ha kiállunk győzedelmes,
s igazságos lesz ügyünk!

Ha hiszünk az Istenünkben,
akkor Isten megsegít!
Rajtunk múlik, a magyarok
szép hazája lesz-e itt?
Vagy idegen tapos rája,
s anyaföldje elnyeli.
Vagy kihal, vagy szabadságát
mindörökre elnyeri!

Aranyosi Ervin © 2022-10-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!