Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egymás fényében


Aranyosi Ervin: Egymás fényében

Amikor másra vetül a fényed,
a személye megváltozik.
Olyannak látod, olyannak érzed,
melyről a szíved álmodik!
Valójában nincsenek benne,
amit te látni úgy akarsz,
te öltözteted új ruhába,
tőled lesz kedvesebb az arc.

Te látod úgy, ahogy szeretnéd,
te csínosítod jellemét,
s nem tanul ő meg olyan leckét,
ami nincsen meg benne rég.
Mindaddig míg csillogni látod,
szívedben lángol szerelem,
amíg nem győz a megszokásod,
amíg fénylő az érzelem!

Lehet, hogy később tükröt tart majd,
s meglátod benne önmagad,
s bosszankodsz rajta, s megutálod,
s az egód egyre csak tagad!
Próbálod hát őt változtatni,
amire, persze, képtelen,
nem tudsz sehogy lelkére hatni,
s a küzdelmed eredménytelen.

Önmagad kéne megismerned,
miért fáj az, amit csinál,
s hol van e jellemvonás benned?
Ha másban látod azt, mi fáj?
Mikor nem ragyog már rá fényed,
lehullik róla az a máz,
mit szerelemmel te tettél fel.
Csupasz valója mért aláz?

Ő az marad, ki volt előtte,
míg rá nem dobtad fényedet,
te faragtál szobrot belőle,
olyat, mi neked szép lehet!
Ha mind a két szív elsötétül,
kihűl az érzés, szeretet,
a boldogság sután elévül,
s nem hagy ragyogni szemeket!

Ha képes vagy mégis elfogadni,
azt, mit az árnyék eltakart,
ha meglátod, mit tud mutatni,
mi okoz lelkedben zavart,
ha képes is vagy változtatni,
javítva saját jellemed,
akkor nem kell mindent feladni,
s a szépre esélyed lehet.

Tanulnunk kell egymást szeretni,
hiszen, ha szép fényünk ragyog,
akkor tud mást is jobbá tenni,
ha szívemből adok, s kapok!
Változni kell, nem adhatod fel,
a társad szép tükröt mutat,
ha akarod, az élet szebb lesz,
s megtalálod a jó utat!

Aranyosi Ervin © 2024-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dal a békéért – előadás (videó)

Aranyosi Ervin: Dal a békéért

Sóhaj száll az égre,
a földre vér csorog.
A szívünkbe marnak
háborús műsorok.

Ukrán anyák sírnak
a koporsók felett.
Orosz anyák jussa
a gyilkos döbbenet!

Refrén 1.:
Egy meggyötört világot
emeljünk végre fel,
Hol milliárdnyi ember,
békéjére lel!
Egymással háborúzzon
csak a gazdag világ,
hagyják ki belőle
Isten összes fiát!

Nem kell a világnak
egy harmadik háború,
szemünkről múljon hályog,
tűnjön el a ború!

Isteni szép világunk
árassza el a fény!
Költözzön szívünkbe,
az éltető remény!

Refrén2.:
Hisz mind békére vágyunk,
holnapról álmodunk,
boldog lesz fiunk, lányunk,
közös lesz szép utunk!
Eltűnik minden fegyver,
élünk, ahogy lehet,
s boldog lesz minden ember,
ha a béke elérkezett!

A Tévén ontott képek,
átmossák az agyad,
megfélemlítve nézed
és meghúzod magad!

Tudom, békére vágynál,
miként a nagyvilág,
hírek markolják szíved,
akarnak hatni rád!

Refrén 3.:
Mi mind békére vágyunk,
az életben hiszünk,
emberi tisztasággal
töltsük érző szívünk!
Emeljük fel a hangunk,
mert nekünk béke kell,
embernek kell maradnunk,
s egy szebb jövő jön el!

Aranyosi Ervin © 2024-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Napfonat csakra

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

Tűz elemhez kapcsolódom, sárga e csakra színe,
tíz a száma, köldök felett két ujjnyira van helye.
Önmagunkról szól e csakra: önbecsülés, öntudat,
önvédelem, önismeret, ami befelé mutat.
Egy amolyan belső központ, mely adhat stabilitást,
ennek egyensúlya adja, hogy közelítsünk meg mást.
Saját helyünk a világban, másokkal a kapcsolat,
hatalomvágy nem ural, mert megbecsülünk másokat.
Egészséges öntudattal bátrak, nyitottak vagyunk,
tenni tudunk a világért, kreatívan alkotunk!
Légy hát jóban önmagaddal, nevess, tanulj, légy magad!
félelmeid dobd a tűzre, s léted legyen feladat!

Aranyosi Ervin © 2024.06.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kígyó és a fűrész

Aranyosi Ervin: A kígyó és a fűrész

A kígyó átbújt a szellős kerítésen,
aztán meg átcsúszott egy kézifűrészen.
A fűrész fogai a kígyóba martak,
anélkül, hogy bármi rosszat is akartak.
A kígyó mérges lett – bár nem volt mérges kígyó,
úgy gondolta, ez már támadás, s ez így jó!
Szép, erős testével a fűrész körbe fonta,
s préselte, ahogy az áldozatát szokta!

Minden szorításnál több fájdalmat érzett,
és az sem zavarta, hogy több sebből vérzett.
Nem hagyhatta azt, hogy a fűrész legyőzze,
hogy a fájdalmait végképp betetőzze!
Harag, düh dúlt benne, ahogy szorította,
satuját, ha fájt is, meg mégsem nyitotta.
Bosszú vezérelte, s életét vesztette,
a reá mért idő így eljárt felette!
A csökönyös kígyó végül belepusztult,
így lett a halála, a fájdalmon túl rút.
Végtelen dühében az életét adta,
mígnem bele is halt a nagy feladatba.

Persze, van ennek is méltó tanulsága,
ha nem háborúzol, azért nem vagy gyáva!
Mérlegelj, mielőtt dühös harcba kezdesz,
van-e hasznod abból, ha levet eresztesz!
Nem mindegyik csatát érdemes megvívnod,
tudnod kell, elég-e önmagadban bíznod!
Az elengedésnek is lehet nagy haszna,
sokszor jobb, ha harcod, el lehet halasztva!
Uralkodj dühödön, tanulj tovább lépni,
elvakultan nem tudsz boldogulni, élni!
Gondolkodj el inkább, vajon miért kaptad,
mit tanít ez neked, s talán pont miattad
jött ez az akadály, hogy dühöd kezeljed!
Lépj tovább, s a létben örömödet leljed!

Aranyosi Ervin © 2024.06.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búbosbanka fióka

Fotó: Szabó Endre

Aranyosi Ervin: Búbosbanka fióka

– Beöltöztem indiánnak,
Búbosbanka a nevem!
Valaki bekopogtatott,
gondoltam, hogy meglesem!

Á, csupán a harkály járt itt,
nyűvet, férget keresett,
a kéreg, a ház faláról,
őmiatta leesett!

Ki fogja ezt helyrehozni,
be fog esni az eső!
A szüleim távol vannak,
két élelemet kereső!

Én meg csak egyedül várom,
hogy mi lesz ma az ebéd,
mikor jönnek megetetni,
a mindig éhes csemetét!

Aranyosi Ervin © 2024.06.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom a szeretetről

Aranyosi Ervin: Álom a szeretetről

Volt egy szép álmom,
álmodtam én,
szebbé varázsolt
mindent a fény!
Szeretet fénye
szállt énreám,
tükröznöm kéne,
biztatott anyám!

Volt egy szép álmom,
s átéltem én,
amit kiküldtem,
elindult felém!
Szeretet fénye
kezdett hatni ránk,
általunk jobb lett
az egész nagy világ!

Refrén:
Bár szeretne minden ember,
dacolva a félelemmel,
egymásnak szívébe látnánk,
mind-mind jó emberré válnánk!
Bár szeretne minden lélek,
s értené, amit beszélek,
a szeretetünk felemelne,
s az ember boldogságra lelne!

Volt egy szép álmom,
valóra vált,
szeretet-fényem,
mást megtalált!
Mind visszakaptam,
s adtam tovább,
s megéltem végre,
a földi szép csodát!

Refrén:
Bár szeretne minden ember,
dacolva a félelemmel,
egymásnak szívébe látnánk,
mind-mind jó emberré válnánk!
Bár szeretne minden lélek,
s értené, amit beszélek,
a szeretetünk felemelne,
s az ember boldogságra lelne!

Szeretet fénye
kezdj el hatni ránk,
általunk jobb lesz
az egész nagy világ!

Aranyosi Ervin © 2024.06.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A terített asztal meséje

Aranyosi Ervin: A terített asztal meséje

Egyszer volt, hol nem volt, mesém hogy is kezdjem,
hogy a szereplőkre ráismerhess menten!
Volt egyszer egy konyha, hol naponta főztek,
ott bizony edények, eszközök időztek.

Voltak ott serpenyők, lábasok, fazekak,
szekrény, mit egy asszony eszközzel telerak.
Fűszeres polc, hűtő, sütő, főzőlappal,
márvány mintás pult is, és tálaló asztal.

Evőeszközökkel telerakott fiók,
ami nem záródik, ha valami kilóg!
Konyhai holmik, mit nem nyelt el kanális,
és, hogy ne felejtsem, egy merőkanál is!

Ez a merőkanál, merő egy kanál volt,
amilyet nem kínál bármilyen kanálbolt!
Mert a merőkanál, mert levesből merni,
bármilyen fazékból, finom levet nyerni.

Volt egy boldog társa: szelíd, kezes lábas,
Lábatlanban készült, hogy utána járhass!
Igaz, lába nem volt, ám, volt két nagy füle,
azért, hogy jól halljon, de vajon kívül-e?

Persze, hogy a fülek a külsején voltak,
s pont annyit hallottak, amennyit a holtak.
Ám a főzőcskézők fülön tudták csípni,
így tudták tűzhelyhez, vagy asztalhoz vinni!

A lábas magától nem is tudott járni,
csak készülő ételt jól magába zárni.
Bár kalapja nem volt, volt egy szép fedője,
így az étel íze, nem szállt el belőle.

Jó kis csapat voltak a merőkanállal,
amely ételosztást és tálalást vállal!
A levesestál, pont ily társakra vágyott,
asztalon trónolva levessel lett áldott!

Körülötte pedig a tányérok várták,
hogy levest kapjanak. A melegét állták.
A tál, s a tányérok porcelánból lettek,
hát nemesek voltak és emelkedettek.

Igaz, ez okozott kis törékenységet,
magasból lehullva, könnyen értek véget!
De a többi holmit kényesen lenézték,
díszes festésükkel a múltat idézték.

A lábas, a fedő, bizony fémből készült,
merőkanál végén egy félgömbnyi rész ült.
Könnyen kitalálod, mi járt a fejében,
ha ott volt főzéskor a lábas közelében!

Lábasból a levest, bizony, csak ő merte,
annak finom ízét könnyen felismerte,
ő lapátolta át a levesestálba,
a fenséges tálat hűen, így szolgálta.

Pedig az lenézte a szorgalmas szolgát,
aki oly lelkesen végezte a dolgát!
Uralta az asztalt, mással nem törődött,
ám, egy nap leesett, s apróra törődött.

Hej, a háziasszony, igencsak siratta,
nem azért mert nagyon aggódott miatta,
csak ehhez a tálhoz, egy készlet tartozott,
magával sok féle, kényes tányért hozott.

Ugyanilyen tálat, hol fog majd szerezni,
mert az ősrégi volt, s nem lehet már venni!
A másik fajtától a sok tányér elüt,
rajtuk különleges festés volt mindenütt.

Az úri tál nélkül szegényes a készlet,
hát a háziasszony, e dologtól kész lett!
Kiborult, siratta, szinte toporzékolt,
bíz ez a jelenet, igencsak pocsék volt.

Mérgében a készlet többi szép tányérját,
vagdosta a földhöz, s róla vettek példát,
a fia, s a lánya, s élvezték a mókát,
ahogy a sok tányért törve, földre szórták.

Nahát így ért véget a porcelán készlet,
az evőkanál is munka után nézhet!
Á, dehogy ő marad, és vele a lábos,
a törékenység, a kényesre halálos!

Másnap már egy új tál uralta az asztalt,
nem volt bejáratott, még nem volt tapasztalt,
nem volt olyan máza, mint az elődjének,
de helyt tudott adni a szakácsnő főztjének.

Aranyosi Ervin © 2024.06.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pedagógusnapi könyvajánló

Aranyosi Ervin: Pedagógusnapi könyvajánló

Pedagógusnapra vettem én egy könyvet,
verssel kifejezni, a sok érzést könnyebb.
Valaki megírta sok szép gondolatom,
kedvenc tanárnőmnek ajándékba adom.
Amikor olvassa biztos rám gondol majd,
s hálám szép virága a verssorokból hajt.
Adom hát e könyvet örömöt szerezve,
szeretet verseket olvashat el benne.
Hadd lelje örömét benne jó tanárom,
s ha még nem olvastad, neked is ajánlom!

Ám itt sok jó könyvet, egyszerre találtam,
– melyiket válasszam? – meglepődve álltam.
Ezért azt gondoltam, hallgatok szívemre,
tanáromnak kedves, melyik is lehetne?
Elolvastam hát a köteteknek címét,
melyik dobogtatná neki meg a szívét?
Szeretet csodája, Szavakkal szeretni?
Fényes szavak szárnyán, vagy Boldognak lenni?
Varázsszavak, avagy Elgondolkodtató,
melyiket válasszam, melyik a befutó?

Van itt Szívből jövő, A napsugár varázsa,
és Szemed tükrében – versek ragyogása.
Hadd lássam a mosolyodat, na és Szeress szívből!
A Szívedbe írom, s persze, vehetsz mindből!
Bármelyikre esik szíved választása,
azt, ami neki szól, biztos megtalálja.
Így fejezheted ki versekkel a hálád,
mintha kedvenc versét rögtön megtalálnád!
Pedagógus napra, vegyél te is könyvet,
hálát kifejezni, hidd el, így lesz könnyebb!

A verseskötetek megrendelhetők a webáruházban:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2024.06.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva