Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Valamit már írni kéne,
olyan üres ez a lap!
Szótlanság a költő réme,
ha nem jön a gondolat…
Ám nem szabad erőltetni,
ne legyen csak fecsegés!
Ne legyen csak fránya szólam,
miben a szellem kevés.

Csak azért meg minek írni,
hogy megteljen a papír,
minek a múzsához sírni,
hátha épp most dalra bír!
Kényszerből nem jön az ihlet,
a jó rím is elmarad,
repülésre bírni itt lent,
az elpusztult madarat.

Egyszerűbb hát firkálgatni,
rajzzal teljen az a lap,
fáradt elmét megnyugtatni,
a világ, így is halad.
Hogy írhatnék olykor csendet,
békéset és figyelőt,
a lelkemben téve rendet,
valami szép mű előtt!

Amikor nincs okom írni,
jobb, ha inkább pihenek,
s hagyom játszani az elmém,
legyen szabad, kisgyerek.
Aztán, mikor úgy alakul,
megtelik a papiros,
színes szavak sorjáznak majd,
lesz kék, sárga, meg piros…

Aranyosi Ervin © 2024.06.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Apró üveggolyó, a világnak tükre,
a megmérhetetlent cseppbe összegyűjtve.
Benne lehet minden, ami csak létezik,
amik a végtelent, láthatóvá teszik.
Pontos másolata a nagyobb egésznek,
mit láthatsz gonosznak, vagy csodásnak, szépnek.

Apró üveggolyó, a világnak mása,
benne lüktet szívünk összes dobbanása.
Benne minden érzés, alkotó gondolat,
s benne, a rettegés okoz csak gondokat.
Milyen jó is lenne hát átválogatni,
a bántót, a sértőt, mind-mind tűzre rakni!

Apró üveggolyó, pont ilyen a lelkünk,
ezért kéne reá még jobban figyelnünk!
Hiszen, mi benne van, kívül tükröződik,
az áramlik felénk a végső időkig!
Az üveggolyónkban rendet kéne tenni,
így tudna világunk, tőlünk jobbá lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívcsakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Szívcsakra

Aranyosi Ervin: Szívcsakra

A levegő eleméhez kapcsolódik e csakra,
három színű, zöld, rózsaszín és változik aranyra.
A száma a tizenkettő, hét közt középső elem,
összekötő szerepe van, amikor megfigyelem.
Fizikai és szellemi aspektus közt ez a híd,
az érzelmek lényegére, egészségünkkel tanít.
A csecsemőmirigyünk is e csakrához tartozik,
immunrendszerért felelős, s egészséget óvhat így!
A szeretet központja, az érzelmeink alapja,
szerelem, az önzetlenség, odaadás belakja.
Megbocsátás és nyitottság, elfogadásnak helye,
mások iránt, s magunk iránt érzett érzés fér bele.

Aranyosi Ervin © 2024-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin Teremtő képzelet

Aranyosi Ervin Teremtő képzelet

Ne kergesd az időt, ha kell, úgyis eljön,
lógasd csak a lábad, az elképzelt felhőn.
Mért gyorsítanád fel életed kerekét?
Amit joggal elvársz, azt leteszik eléd.

Persze, teremtéskor az is nagyon fontos,
hogy legyen a vágyunk jól körülírt, pontos!
Néha a teremtő megvicceli lelkünk,
nem pont azt adja meg, amit elképzeltünk.

Merj nagyot álmodni, lásd a részleteket,
tegye valósággá színes képzeleted!
Ha látod, ha érzed kézzel foghatóan,
akkor a Jóisten adja: – Nesze, jól van!

Vágyj olyanra, ami igazán boldogít,
ami örömöt ad, és nem csak gazdagít!
Hiszen kincseinket mind a Földön hagyjuk,
lelkünkhöz, a megélt élményeket adjuk.

Aranyosi Ervin © 2024-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Békét akarunk!

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egymás fényében


Aranyosi Ervin: Egymás fényében

Amikor másra vetül a fényed,
a személye megváltozik.
Olyannak látod, olyannak érzed,
melyről a szíved álmodik!
Valójában nincsenek benne,
amit te látni úgy akarsz,
te öltözteted új ruhába,
tőled lesz kedvesebb az arc.

Te látod úgy, ahogy szeretnéd,
te csínosítod jellemét,
s nem tanul ő meg olyan leckét,
ami nincsen meg benne rég.
Mindaddig míg csillogni látod,
szívedben lángol szerelem,
amíg nem győz a megszokásod,
amíg fénylő az érzelem!

Lehet, hogy később tükröt tart majd,
s meglátod benne önmagad,
s bosszankodsz rajta, s megutálod,
s az egód egyre csak tagad!
Próbálod hát őt változtatni,
amire, persze, képtelen,
nem tudsz sehogy lelkére hatni,
s a küzdelmed eredménytelen.

Önmagad kéne megismerned,
miért fáj az, amit csinál,
s hol van e jellemvonás benned?
Ha másban látod azt, mi fáj?
Mikor nem ragyog már rá fényed,
lehullik róla az a máz,
mit szerelemmel te tettél fel.
Csupasz valója mért aláz?

Ő az marad, ki volt előtte,
míg rá nem dobtad fényedet,
te faragtál szobrot belőle,
olyat, mi neked szép lehet!
Ha mind a két szív elsötétül,
kihűl az érzés, szeretet,
a boldogság sután elévül,
s nem hagy ragyogni szemeket!

Ha képes vagy mégis elfogadni,
azt, mit az árnyék eltakart,
ha meglátod, mit tud mutatni,
mi okoz lelkedben zavart,
ha képes is vagy változtatni,
javítva saját jellemed,
akkor nem kell mindent feladni,
s a szépre esélyed lehet.

Tanulnunk kell egymást szeretni,
hiszen, ha szép fényünk ragyog,
akkor tud mást is jobbá tenni,
ha szívemből adok, s kapok!
Változni kell, nem adhatod fel,
a társad szép tükröt mutat,
ha akarod, az élet szebb lesz,
s megtalálod a jó utat!

Aranyosi Ervin © 2024-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dal a békéért – előadás (videó)

Aranyosi Ervin: Dal a békéért

Sóhaj száll az égre,
a földre vér csorog.
A szívünkbe marnak
háborús műsorok.

Ukrán anyák sírnak
a koporsók felett.
Orosz anyák jussa
a gyilkos döbbenet!

Refrén 1.:
Egy meggyötört világot
emeljünk végre fel,
Hol milliárdnyi ember,
békéjére lel!
Egymással háborúzzon
csak a gazdag világ,
hagyják ki belőle
Isten összes fiát!

Nem kell a világnak
egy harmadik háború,
szemünkről múljon hályog,
tűnjön el a ború!

Isteni szép világunk
árassza el a fény!
Költözzön szívünkbe,
az éltető remény!

Refrén2.:
Hisz mind békére vágyunk,
holnapról álmodunk,
boldog lesz fiunk, lányunk,
közös lesz szép utunk!
Eltűnik minden fegyver,
élünk, ahogy lehet,
s boldog lesz minden ember,
ha a béke elérkezett!

A Tévén ontott képek,
átmossák az agyad,
megfélemlítve nézed
és meghúzod magad!

Tudom, békére vágynál,
miként a nagyvilág,
hírek markolják szíved,
akarnak hatni rád!

Refrén 3.:
Mi mind békére vágyunk,
az életben hiszünk,
emberi tisztasággal
töltsük érző szívünk!
Emeljük fel a hangunk,
mert nekünk béke kell,
embernek kell maradnunk,
s egy szebb jövő jön el!

Aranyosi Ervin © 2024-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Napfonat csakra

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

Tűz elemhez kapcsolódom, sárga e csakra színe,
tíz a száma, köldök felett két ujjnyira van helye.
Önmagunkról szól e csakra: önbecsülés, öntudat,
önvédelem, önismeret, ami befelé mutat.
Egy amolyan belső központ, mely adhat stabilitást,
ennek egyensúlya adja, hogy közelítsünk meg mást.
Saját helyünk a világban, másokkal a kapcsolat,
hatalomvágy nem ural, mert megbecsülünk másokat.
Egészséges öntudattal bátrak, nyitottak vagyunk,
tenni tudunk a világért, kreatívan alkotunk!
Légy hát jóban önmagaddal, nevess, tanulj, légy magad!
félelmeid dobd a tűzre, s léted legyen feladat!

Aranyosi Ervin © 2024.06.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kígyó és a fűrész

Aranyosi Ervin: A kígyó és a fűrész

A kígyó átbújt a szellős kerítésen,
aztán meg átcsúszott egy kézifűrészen.
A fűrész fogai a kígyóba martak,
anélkül, hogy bármi rosszat is akartak.
A kígyó mérges lett – bár nem volt mérges kígyó,
úgy gondolta, ez már támadás, s ez így jó!
Szép, erős testével a fűrész körbe fonta,
s préselte, ahogy az áldozatát szokta!

Minden szorításnál több fájdalmat érzett,
és az sem zavarta, hogy több sebből vérzett.
Nem hagyhatta azt, hogy a fűrész legyőzze,
hogy a fájdalmait végképp betetőzze!
Harag, düh dúlt benne, ahogy szorította,
satuját, ha fájt is, meg mégsem nyitotta.
Bosszú vezérelte, s életét vesztette,
a reá mért idő így eljárt felette!
A csökönyös kígyó végül belepusztult,
így lett a halála, a fájdalmon túl rút.
Végtelen dühében az életét adta,
mígnem bele is halt a nagy feladatba.

Persze, van ennek is méltó tanulsága,
ha nem háborúzol, azért nem vagy gyáva!
Mérlegelj, mielőtt dühös harcba kezdesz,
van-e hasznod abból, ha levet eresztesz!
Nem mindegyik csatát érdemes megvívnod,
tudnod kell, elég-e önmagadban bíznod!
Az elengedésnek is lehet nagy haszna,
sokszor jobb, ha harcod, el lehet halasztva!
Uralkodj dühödön, tanulj tovább lépni,
elvakultan nem tudsz boldogulni, élni!
Gondolkodj el inkább, vajon miért kaptad,
mit tanít ez neked, s talán pont miattad
jött ez az akadály, hogy dühöd kezeljed!
Lépj tovább, s a létben örömödet leljed!

Aranyosi Ervin © 2024.06.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva