Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretetté kéne válnunk

Aranyosi Ervin: Szeretetté kéne válnunk

Mind szeretni jöttünk ide,
mind szeretni tanulunk,
és bár egymást tanítgatjuk,
különböző az utunk.
Meg kéne tanulnunk adni
más szíveknek meleget,
felismerve, mikor adunk,
nem fogy el a szeretet!

Mindenki a jóra vágyik,
mégsem tudjuk, mi a jó!
Adni vágyunk, de a szívünk
olykor gyenge jeladó!
Nem el kéne vennünk mástól,
ne legyen cél a siker,
s nem elég csak jóra vágyni,
azért olykor tenni kell!

Letaposva, egymást bántva,
nem lesz boldog életünk,
megalázva, megvezetve,
szív nélkül, nem élhetünk!
Csak fösvénység a gazdagság,
ha nem szolgál célokat,
szeretetlen lelkek gyűjtik
a győztes babérokat.

Muszáj másnak megfelelni?
Erről szól csak életünk?
Mindig mások árnyékában,
a háttérben van helyünk?
Szabad akaratot kaptunk,
élnünk kéne hát vele,
nem uralhatnák a lelkünk,
így nem is halnánk bele!

Nem változik a világunk,
míg szeretni nem tudunk,
ha a szívünk önzőn dobban,
fénylőbb létbe nem jutunk!
Tanuljunk hát jól szeretni,
jobbá tenni életet,
hadd változzon a világunk,
s legyen teljessé veled!

Valójában egyek vagyunk,
az Egyetlen részei,
s az értelmét életünknek
meg kellene érteni!
Amikor a társad bántod,
vele rögtön magadat,
emberibbé kéne válnunk,
ez lenne a feladat!

Míg nem tudunk jól szeretni,
újra, s újra születünk,
s úgy érezzük, hogy a világ
jól kibabrált mivelünk.
Ne kívül keresd az okát,
vizsgáld inkább lelkedet,
mitől válnak szeretetté
körötted az emberek?

Jó szó, mosoly és kedvesség,
az bármikor adható,
kihűlt szív is felmelegszik,
attól elolvad a hó!
Megbocsájtás, lelki béke,
és megőrzött nyugalom
tehet jobbá kis világot,
s nem a világuralom.

Egyek vagyunk, ám megosztva,
ezt kellene csak meglásd,
szeretettel, jobbá válva
várni egy szebb folytatást!
Kicsiben kezd, szeresd jobbá
saját kis környezeted,
így formálod a világot,
így lehet jobb teveled!

Aranyosi Ervin © 2026-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő vagy

Aranyosi Ervin: Teremtő vagy

Teremtő vagy,
fénnyel megáldott,
aki formálja a világot!
Ha tudsz erről,
teremthetsz szépet,
vagy csak mások világát éled!

Van tudatod,
akaratod,
vagy tervezed,
vagy csak hagyod,
hogy sodorjon a Nagyvilág
hogy más akarjon hatni rád!

Lehetne jobb,
lehetne szebb,
megálmodhatnád életed,
használhatnád
a bölcs tudást,
s nem bánhatnának el veled!

Tudatosan,
és lelkesen,
teremts, hogy végre rend legyen!
Hogy megéld végre álmaid,
ami már lelkedben lakik!

Ne csak sodródj!
Akarj, evezz!
hogy tapasztalatot szerezz!
Építs váradhoz alapot,
melyre vágy-tégláid rakod!

De tudd,
világod egy veled,
te alkotod, s te élvezed!
Hát vigyél fényt,
hol a sötét,
kínoz sok Istenadta lényt!

Okkal vagy,
s van feladatod,
ne csüggedj, fel nem adhatod!
Ébressz alvót, legyél a Nap,
ki magot vet, és fényt arat!

Használd teremtő fényedet,
ne rángathassák lényedet,
ne légy bábú, tudatlanul,
ki tengődik, és nem tanul.

Teremtő vagy,
álmodj, szeress,
világodtól boldog lehess!
Tedd szebbé mások életét,
mert fényben élve szebb a lét!

Aranyosi Ervin © 2025-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet útján járva

Aranyosi Ervin: A szeretet útján járva

Szerető fény küldött erre a világra,
gyógyítsam a lelket, szóval, ha lehet!
Mosolyomat szórjam szívből egyre, másra,
érzőn, kedvességgel, csodákat tegyek!
Hiszem, a világunk mennyországgá válhat,
eltűnhet a Földről a bűn, a pokol,
és az ember végre jó útra találhat,
mikor boldogul, és nem csak robotol.

Meg kéne tanulni őszintén szeretni,
itt, e földi létben, ez a feladat,
boldog gyümölcsöket kellene teremni,
és jó érzést adni, mely bennünk fakad!
Költözzön szívünkbe a jóság, a béke,
hisz egy szebb világhoz minden adva van,
gyújtsunk szeretetfényt a mások szívében,
s éljük szép világunk mától boldogan!

Ragyogj hát, s mutasd meg, szereteted árad,
minden betegséget meggyógyít a szív,
hiszen szeretetbe nincs, ki belefárad,
érezd hát, világod szebb holnapba hív!
Dobd hát le rabláncod, oldd meg napi gondod,
boldoggá kell lenned, ez volna a cél,
ne is bámuld hát, a cirkuszi porondot,
légy csak érző lélek, ki boldogan él!

Felejtsd el a küzdést, a sikert, a harcot,
a gazdagodás csak tévútra vezet,
egy tud mosolygóssá tenni minden arcot,
a szívedből küldött, csodás szeretet!
Meglásd, a mosolyod vissza fog találni,
felragyog előtted az egész világ,
és ha már mindenki emberré tud válni,
visszatükrözi majd szíved mosolyát!

Ragyogd be a Földet szívvel, szeretettel,
földi mennyországba ez az út vezet,
lásd meg másban a jót, a másét ne vedd el,
hiszen, ami éltet, az a szeretet!
Egy a közös dolgunk, s mind-mind ezért jöttünk,
új álmokat látni, s úgy ébredni fel!
Egy járható út van mindig csak előttünk,
és a szeretetben, egyként, hinni kell!

Aranyosi Ervin © 2025-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

A pokoltól rettegsz,
s mennybe akarsz jutni?
Félelmeid elől
el szeretnél futni?
Nem mersz szembenézni
fájó igazsággal,
nem tudsz megbékülni
ezzel a világgal!

Szeretetről papolsz,
de szívedben nincsen,
mert akit te imádsz,
egy kitalált Isten!
Elhiszed, bűnös vagy,
s ő majd ítélkezik?
A saját hitedet
mások eléd teszik.

Benned él az Isten,
s nincsen helytartója,
mindennapi útját
veled együtt rója!
Belsődben keresd hát,
és ha megtalálod,
örök életed lesz,
sosem lesz halálod!

Szeretni születtünk,
élni, felfedezni,
mindent a világon
megkérdőjelezni!
Keresni a választ,
egy jó útra lépve,
magunkat, s világunk,
egyként, jobbá téve!

Két oldal létezik,
mi melyikre állunk?
És a rossz segíthet
jó emberré válnunk!
Ha beleragadunk,
a napi posványba,
elvakul a lelkünk,
szebb életre vágyva.

Fel kell szabadulnunk
rossz hiteink alól,
hiszen jóságunkra,
várnak már valahol!
Várják szeretetünk,
szeretetlen lelkek,
kik poklukat élik,
bűnben vezekelnek.

Tedd le félelmeid,
nincs rájuk szükséged,
azok csak rabláncok,
s visszafognak téged!
Szeretni születtél,
tiszta szívből adni,
csak, míg meg nem éled,
addig kell maradni!

Hiszen fényből jöttünk,
s egyszer visszatérünk,
feladatot kaptunk,
feladatot kértünk!
Jobbítani jöttünk
egy zűrös világot,
mely csak tőlünk lehet
szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2025-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Üzenem a túlvilágról,
nem haltam meg, most is élek!
Visszatérhettem a fénybe,
szeretet várt, már nem félek!
Elmúltak a földi gondok,
a világot most már értem,
nem múltam el, fénnyé váltam,
ne aggódj hát többé értem!

Bár az ember odalent is
megértené ezt a titkot,
megértésért jövünk mindig,
hogy az élet mit tanított!
Ide fönt már nem fáj semmi,
nincsen bántás, csupán béke,
s tudásként száll a lelkünkre,
megélt életünk emléke!

Azt, ki elment megtaláltam,
ő is itt él, s végre boldog,
ő sem halt meg, s benned is él,
ha még szíved mélyén hordod.
Álmaidon át üzenve,
megpróbálunk segíteni,
megértetni, hogyan kéne,
földi testben is   jól lenni!

Üzenem hát, keresd a jót,
vegyél észre minden szépet,
simogatva használd a szót,
nem a harcról szól az élet!
Egymást kéne felemelni,
az életet szebbé tenni,
meg kellene már tanulni,
őszintén, és jól szeretni!

Ne félj hát az elmúlástól,
inkább élvezd ki a létet,
szeresd jobbá a világot,
ezért küldtek oda téged!
Keress méltó feladatot,
fényt kell gyújtsál a sötétben,
emberré kell végre válnod,
szeretve, a földi létben!

Aranyosi Ervin © 2024-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Apró darabokból raktad össze lelked,
a sok mozaikban örömödet lelted,
hited kis kockái lassan összeálltak,
felépíthetted hát benne fellegvárad.

Ott bújtál meg aztán a bástyáid mögött,
úgy tűnt, hébe-hóba, igazán működött.
Ám olykor érkezett egy váratlan vihar,
s megsértett, megbántott bús villámaival.

Így hát kioltotta szép lelked vágyait,
és már nem segített többé az árva a hit.
S lám csak, mozaikod lassanként szétesett,
s hozott álmot búsat, fájót és rémeset.

Próbálj meg most újat álmodni világra,
teremts és támaszkodj lelked adta vágyra!
Vizsgáld csak meg hited! Vajon jól gondolod?
Vagy csak áltat téged, s nem is valós dolog?

Talán újra kéne építened magad,
önmagad ismerni, ez komoly feladat!
De, ha szembenézel végre önmagaddal,
akkor szembenézhetsz bármikor a Nappal!

Hiszen fényből jöttél, s holnapot teremthetsz,
és a tudatosság sok mindent elrendez.
Mozaikod végre téged fog szolgálni,
mostani világod, kerekké fog válni!

Aranyosi Ervin © 2024-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanárnak lenni

Aranyosi Ervin: Tanárnak lenni

Tanárnak lenni úgy hiszem,
ma nehéz feladat,
mert nem elég az oktatás,
adnod kell magadat!
Tanítani csak úgy lehet
a sok kisgyereket,
ha figyelmed, szereteted,
rájuk csepegteted.

És ismerned kell hátterét,
honnan jött, mit hozott,
mitől lett olyan, amilyen,
milyen álmot kapott!
Milyen terhet rakott reá,
még otthon a család,
megismerni, s felismerni,
e munka vár reád!

Tudást átadni úgy lehet,
ha élő az anyag,
változatos és érdekes,
s ki adja sem hanyag.
Ha tudod azt, a gyermeket
elérni hogy lehet,
hogy mitől válik nyitottá,
az alvó képzelet!

Meg kell ismerd, hogy lelkében
milyen álom lakik!
Hogy hogyan képes látni ő
az élet dolgait!
S tudom, tanterv, portfólió,
s ezer gond vár reád,
s te inkább azt a gyermeket,
szívvel tanítanád!

Mert biztos szunnyad tehetség,
készség is benne sok,
de milyen földbe ülteted
el a tudás-magot.
Tantárgyad, fontos őneki?
Vagy tán felesleges?
A kreatív, az renitens,
s nem mindenért repes.

Ha bántod őt, a lelkében
elhalhat a csoda,
s a zseni is benne marad,
ha nem figyelsz oda!
Tanárnak lenni, úgy hiszem,
ma igen nagy teher,
s aki mégis szívvel teszi,
az hálát érdemel!

Aranyosi Ervin © 2024-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Napfonat csakra

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

Tűz elemhez kapcsolódom, sárga e csakra színe,
tíz a száma, köldök felett két ujjnyira van helye.
Önmagunkról szól e csakra: önbecsülés, öntudat,
önvédelem, önismeret, ami befelé mutat.
Egy amolyan belső központ, mely adhat stabilitást,
ennek egyensúlya adja, hogy közelítsünk meg mást.
Saját helyünk a világban, másokkal a kapcsolat,
hatalomvágy nem ural, mert megbecsülünk másokat.
Egészséges öntudattal bátrak, nyitottak vagyunk,
tenni tudunk a világért, kreatívan alkotunk!
Légy hát jóban önmagaddal, nevess, tanulj, légy magad!
félelmeid dobd a tűzre, s léted legyen feladat!

Aranyosi Ervin © 2024.06.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hálapárna


Aranyosi Ervin: Hálapárna

Mi lenne, ha minden este
hálapárna várna?
Ha az álom pihentetőn,
mindig rád találna?
Segítene teremteni
sokkal szebb világot,
s elkerülnéd a nyomasztó,
megkínzó rémálmot!

Ha az élet kisimulna,
s párnád pihentetne,
mit szólnál, ha vágyaidat
felfedeznéd benne?
Ősi eszköz, búzapelyva
őrizné az álmod,
segítene a jó utat
végre megtalálnod!

Feltöltődnél éjszakánként,
kipihentté válnál,
a másnapi feladatra
frissen készen állnál!
Elárulom, lehet neked,
ilyen éji társad,
mostantól rád pihentető.
édes álmok várnak!

Elérhetőség:
Hálapárna.hu

Aranyosi Ervin © 2023-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Közös tánc az életünk


Aranyosi Ervin: Közös tánc az életünk

Rég kezdődött közös táncunk
keresztül az életen.
Összeköt száz apró ráncunk,
mégis nagyon élvezem!
Nevetésünk dallamára,
a szívünk is mosolyog.
Haragra és rosszallásra,
sosem akad komoly ok!

Ha rád nézek, mosolyodból
ma is árad a derű,
jókedvünket megőrizni,
ha akarjuk, egyszerű!
Elbújunk egy ölelésben,
ha kívül zord a világ,
szívem a szívedbe véstem,
s irigykedik, aki lát.

Pedig egymást jól szeretni
nem is nehéz feladat,
csak sétálni, kéz, a kézben,
míg a külvilág szalad.
Hagyni, szépen melegítse
szívünket a szeretet,
mosolyod akkor is látom,
ha behunyom szememet.

Folytassuk, hát ezt a táncot,
keresztül az életen.
Addig jó, míg velem járod,
hisz tetőled szép nekem!
Kacagjuk ki a világot,
hisz egymásnak itt vagyunk,
gyűjtögessünk öröm-ráncot,
mit arcunkon ott hagyunk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!