Aranyosi Ervin: Tanárnak lenni

Aranyosi Ervin: Tanárnak lenni

Tanárnak lenni úgy hiszem,
ma nehéz feladat,
mert nem elég az oktatás,
adnod kell magadat!
Tanítani csak úgy lehet
a sok kisgyereket,
ha figyelmed, szereteted,
rájuk csepegteted.

És ismerned kell hátterét,
honnan jött, mit hozott,
mitől lett olyan, amilyen,
milyen álmot kapott!
Milyen terhet rakott reá,
még otthon a család,
megismerni, s felismerni,
e munka vár reád!

Tudást átadni úgy lehet,
ha élő az anyag,
változatos és érdekes,
s ki adja sem hanyag.
Ha tudod azt, a gyermeket
elérni hogy lehet,
hogy mitől válik nyitottá,
az alvó képzelet!

Meg kell ismerd, hogy lelkében
milyen álom lakik!
Hogy hogyan képes látni ő
az élet dolgait!
S tudom, tanterv, portfólió,
s ezer gond vár reád,
s te inkább azt a gyermeket,
szívvel tanítanád!

Mert biztos szunnyad tehetség,
készség is benne sok,
de milyen földbe ülteted
el a tudás-magot.
Tantárgyad, fontos őneki?
Vagy tán felesleges?
A kreatív, az renitens,
s nem mindenért repes.

Ha bántod őt, a lelkében
elhalhat a csoda,
s a zseni is benne marad,
ha nem figyelsz oda!
Tanárnak lenni, úgy hiszem,
ma igen nagy teher,
s aki mégis szívvel teszi,
az hálát érdemel!

Aranyosi Ervin © 2024-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva