Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Morfondírozás

Aranyosi Ervin: Morfondírozás

Olvashatnék, írhatnék, vagy tehetném a dolgom,
tehetném a földemen, a Földön, vagy a Holdon.
Ábrándozva teremthetném saját kis világom,
átélhetném, átírhatnám minden egyes álmom.

Szerethetnék, nevethetnék, élhetnék, tehetnék,
mostaninál boldogabb és jobb ember lehetnék.
Megélhetném álmaimat, s formálhatnám őket,
s kitalálnék alternatív, változó jövőket.

Hagyhatnám, hogy önmaguktól menjenek a dolgok,
mások formálják a napom, s attól legyek boldog.
Harcolhatnék mások ellen, legyen vonzóbb minden,
lehetnék egy porszem csupán, vagy akár az Isten.

Hagyhatnám, hogy más írja meg naponta a sorsom,
életemet egy sablonba be kéne sorolnom?
Alkothatnék új dolgokat, ami sose volt még,
vagy keresném, egy régi kor, tán mitől is volt szép?

Lehet, hogy bárhogy csinálnám, ide lyukadnék ki,
és ha nézne a Teremtőm, tetszene az néki?
Vagy át kéne írnom végre ezt a történelmet,
és egy élhetőbb világ is kaphatna értelmet!

Mit tehetnék végül is, mi elvárható tőlem?
Hogy válhatna Isten fia, Teremtő belőlem?
Nap mint nap, az utam járom, s álmodom új álmom,
tudok-e még változtatni ezen a világon?

Aranyosi Ervin © 2025-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mért nem élünk?

Aranyosi Ervin: Miért nem élünk?

Miért nem élünk tudatosan,
tiszta szívvel és okosan?
Másokban a szépet látva,
csak jót hozva a világra?

Miért nem élünk emberségben,
egészségben, teljességeben?
Miért törekszünk gazdagságra,
közömbösen a világra?

Miért nem élünk, és teremtünk,
hová lett az Isten bennünk?
Miért is állunk be a sorba,
létünk veszélybe sodorva?

Miért nem élünk szeretettel,
miért magányos annyi ember?
Miért butíthat a hatalom,
és ha ural, azt miért hagyom?

Miért nem élünk egy nemzetként,
mintha jó testvérek lennénk?
Miért hagyjuk, hogy megosszanak,
ígérgető, hazug szavak?

Miért nem élünk, mint őseink,
a szeretet törvény szerint,
együtt élve természettel,
hol jó gazda volt az ember!

Miért nem élünk, miért haldoklunk,
miért nem tudjuk, mi a dolgunk?
Míg a választ mástól várjuk,
a lét értelmét nem találjuk!

Aranyosi Ervin © 2025-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

Aranyosi Ervin: Szeretettel áldva

A pokoltól rettegsz,
s mennybe akarsz jutni?
Félelmeid elől
el szeretnél futni?
Nem mersz szembenézni
fájó igazsággal,
nem tudsz megbékülni
ezzel a világgal!

Szeretetről papolsz,
de szívedben nincsen,
mert akit te imádsz,
egy kitalált Isten!
Elhiszed, bűnös vagy,
s ő majd ítélkezik?
A saját hitedet
mások eléd teszik.

Benned él az Isten,
s nincsen helytartója,
mindennapi útját
veled együtt rója!
Belsődben keresd hát,
és ha megtalálod,
örök életed lesz,
sosem lesz halálod!

Szeretni születtünk,
élni, felfedezni,
mindent a világon
megkérdőjelezni!
Keresni a választ,
egy jó útra lépve,
magunkat, s világunk,
egyként, jobbá téve!

Két oldal létezik,
mi melyikre állunk?
És a rossz segíthet
jó emberré válnunk!
Ha beleragadunk,
a napi posványba,
elvakul a lelkünk,
szebb életre vágyva.

Fel kell szabadulnunk
rossz hiteink alól,
hiszen jóságunkra,
várnak már valahol!
Várják szeretetünk,
szeretetlen lelkek,
kik poklukat élik,
bűnben vezekelnek.

Tedd le félelmeid,
nincs rájuk szükséged,
azok csak rabláncok,
s visszafognak téged!
Szeretni születtél,
tiszta szívből adni,
csak, míg meg nem éled,
addig kell maradni!

Hiszen fényből jöttünk,
s egyszer visszatérünk,
feladatot kaptunk,
feladatot kértünk!
Jobbítani jöttünk
egy zűrös világot,
mely csak tőlünk lehet
szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2025-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesterséges világban

Aranyosi Ervin: Mesterséges világban

Tudod, hogy az ember isten akar lenni?
Nem hagyja világát saját útján menni!
Beleavatkozik  Istennek dolgába,
nyomorúságot visz a saját sorsába!

Hogyan is kell élni? Régen elfeledte!
Tudatlanságot szór létébe helyette!
Technika világa, már nem őt szolgálja,
lassan ő lesz a gép, s a senkik szolgája.

A valódi tudás elvész, elenyészik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik,
elbutul, pénzt hajszol, lop, csal és harácsol,
önmagát pusztító, szép bitófát ácsol.

A gép okosodik, tanul az embertől,
az ember meg hiszi, szebb világ lesz ettől,
de a lét értelmét lophatják el tőle,
és előbb-utóbb agyhalott lesz belőle.

Eltűnnek a szakmák, mindent robot készít,
az emberi lélek lassan elenyészik.
Alkotás örömét csak a gépek „érzik”,
ez az elképzelés már több sebből vérzik.

Túl nagy állatkertet teremtett tán Isten,
és a Föld urának jövője már nincsen?
Csak gépek maradnak, s gyíkok, élősködők,
ők mondanak átkot az emberi faj fölött?

Lehet, hogy holnaptól gép írja a verset,
s géppé válnak, akik gépet ünnepelnek?
Az érzés, a lélek, tán holnapra kihal,
s megfojt minket a sors, robotkarjaival.

Aranyosi Ervin © 2025-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadnak születtem!

Aranyosi Ervin: Szabadnak születtem!

Vágtass a széllel, vágtass velem!
Szabadnak születtem, s nem szégyellem!
Enyém a végtelen, s határtalan,
élek és jól érzem magam!

Refrén:
Szabadnak születtem,
nem leszek rab soha!
Nem baj, ha életem
most bármily mostoha!
Felülemelkedem a napi gondokon,
magyar az anyanyelvem,
hát gondolkodom!

Nem gátol törvény, önző szabály,
érdekből írt szó, pártos viszály.
Szabadnak születtem, magyar vagyok,
meghunyászkodni nem fogok!

Refrén:
Szabadnak születtem,
nem leszek rab soha!
Nem baj, ha életem
most bármily mostoha!
Felülemelkedem a napi gondokon,
magyar az anyanyelvem,
hát gondolkodom!

Jöjj, szállj a széllel, vágtass velem!
Velem van Isten, ki ellenem,
enyém az ország, édes hazám,
rabláncot nem tesz senki rám!

Aranyosi Ervin © 2024-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógynövények


Aranyosi Ervin: Gyógynövények

Tudod, az Isten patikája,
sok gyógynövénnyel van tele.
Ki szívvel él, az megtalálja,
és vegyszert sohasem rak bele.
A „porból” nő, amiből lettél,
testeddel egy helyről való.
Azzá leszel, amit megettél,
s a lelked tudja, mi a jó!

Aranyosi Ervin © 2013-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életünk körforgása


Aranyosi Ervin: Életünk körforgása

Leszületés előtt is tudtuk,
hogy együtt boldogok leszünk!
Kerestük hát a lélekpárunk,
nyugodni nem hagyott szívünk!

Mint egy kirakós, összerakva,
lelkünk jobbik felére lelt,
a szívünk hiányzó darabja,
szívdobbanásával felelt.

Mikor végre egymásra leltünk,
reánk talált a szerelem,
s nem is volt többé kérdés bennünk,
hogy boldog leszel te, velem!

S hogy nekem is a boldogságot,
dobogja folyton a szíved,
s megkapja mind, amire vágyott,
hisz jó érzés érinti meg!

Egymásnak teremtett az Isten,
véletlen nem volt semmi sem.
Talán, hogy jókedvre derítsen,
s nem hagyta csupán ennyiben.

Közös az út, amelyen járunk,
s közben fogjuk egymás kezét,
muszáj volt, hogy egy párrá váljunk,
s ez volt ebben a meseszép!

Ha elmegyünk, egymást bevárjuk,
odaát is együtt leszünk,
s majd újabb születésre várunk,
közös életet tervezünk!

Aranyosi Ervin © 2024.04.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életiskola


Aranyosi Ervin: Életiskola

Világodban minden,
azért történik véled,
hogy tovább lépj, hogy fejlődj,
hogy szebbüljön az élet.

Ellenfélről, barátról,
tudd, hogy az Isten adta.
Minden az ég-világon
okkal kerül utadba.

Tanítód minden ember,
minden növény és állat.
Nyílt szívvel, szeretettel,
járd végig iskoládat!

Aranyosi Ervin © 2024-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vágyálom


Aranyosi Ervin: Vágyálom

Egy erdő legmélyén, messze a világtól,
egy kis patak partján, minden rossztól távol,
ott szeretnék élni, meglelve nyugalmam,
s érezni, lelkemben mindennap egy dal van!

Összehangolódni fával, vadvirággal,
feltölteni lelkem az élet illatával.
Nevető Nap fényét, lelkembe engedni,
szeretnék a csodás természetben lenni!

Csendben éldegélni, szeretetben, szépen,
örömökre lelni az élet vizében.
Madarak dalára ébredve, felkelni,
a rügypattanásra értően figyelni.

Harmatcsepp vizében látni a világot,
közelről csodálni a nyíló virágot.
A rét zöld asztalán lelni eleséget,
fák ölelésében, erőt, melegséget!

Egy kis házra vágyom, erdő közepében,
élhető világra, Isten tenyerében!
Békére, csodákra, egyszerű napokra,
csörgedező patak által oltott szomjra.

A békére vágyom, csodás földi mennyre,
ahol nyugalom van, elfogadás, egyre.
Ahol napi séta színezi világom,
ahol azt naponta, szívvel, élni látom.

Ahol megcsodálom, mit Isten teremtett,
s élvezem a csodát, az isteni rendet,
ahol világommal végre eggyé válok,
ahol vágyaimra választ is találok!

Aranyosi Ervin © 2024-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva