Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog


Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
rájuk csodálkozni és örömöt lelni.
Lesni szárnyalásuk, figyelni, hogy élnek,
szárnyas kis barátok, csepp angyali lények.

Csendben megcsodálni színes tollruhájuk,
élő dalnokokként tekinteni rájuk,
tudni, hogy fontos kis részei a Földnek,
akik néha fáznak, néha tündökölnek.

Ha lelkeddel nézed, szádra mosolyt csalnak,
névtelen tanúi ők a pillanatnak,
csak teszik a dolguk, nem törődnek mással,
sem a tegnapokkal, sem az elmúlással.

Isten madarai és így az enyémek,
nem birtoklom őket, csodájukban élek.
Tanítanak élni egyszerűen, szépen,
nyűgtől szabadulni az élet vízében!

Mert, ha a fény árad, gondtalan dalolnak,
nem béklyózza őket, mit hozhat a holnap.
Nem rettegve élnek, rémítve haláltól,
daluk bentről fakad, lelkük odújából.

Lám, nekem is könnyebb, csak rájuk figyelni,
kedves kis dalukban örömömet lelni,
napi gondjaimat így dobni csak félre,
s elképzelni lelkem, mi lenne, ha élne.

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
benne elmerülve, új világra lelni,
nyugalom tengerén, vezetni hajómat,
hagyni eláradni, s megélni valómat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Fotó: Balog Lajos – Kékbegy

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Az ablakom alatt a madarak dalolnak,
apró kis torkokból víg dallamok szólnak.
Büszkén magasztalják az élő világot,
mely a csodát adja, s általuk is áldott.
A pici szívükben ott él a Jó Isten,
bennük szeretet van, semmi gonosz nincsen.
Könnyedek, vidámak, egyszerűek, szépek,
hajnalban vigadó, röpke szárnyas népek.

Néha úgy szeretnék én is madár lenni,
a földi gondokon felülemelkedni.
Élvezni a létet, s nem törődni mással,
se a tegnapokkal, sem az elmúlással.
Könnyed szárnyalással élni szabadságom,
csupán fészkem lenne, sose lenne másom.
Ám ha párt találnék, úgy lenne értelme,
hiszen minden napom szeretetben telne.

Hej, ha madár volnék, nem törődnék mással,
beélném ennyivel, élni akarással!
Csak a mának élnék, egyre csak dalolnék,
világomnak boldog teremtője volnék.
Fütyülném dalomat a szép szerelemről,
Isten jóságáról, igaz kegyelemről.
Hálás szívem folyton igazat dalolna,
dalomból szeretet, és szabadság szólna.

Mindenem meglenne, eledelem, fészkem,
mában megteremtett, holnapi reményem.
Sosem őrizgetnék haragot szívemben,
csupa csodás álom ébredhetne bennem.
Tisztelném a világ többi teremtményét,
erre építhetném holnapom reményét.
Minden nap dicsérném az élő világot,
mely az én dalomtól lenne szebb és áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj fel!


Aranyosi Ervin: Ébredj fel!

Ébredj fel álmodból,
szállj ki az ágyadból,
van már ki rád gondol,
ettől szép a lét!

Élvezd az életet,
szépnek ha képzeled,
segít a képzelet,
és lelket önt beléd!

Refrén:

Meg lehet mindened,
ha létedet élvezed,
holnapod szép lehet,
csak álmodni ne félj!
Mindened meglehet,
kapsz hozzá ihletet,
megsegít Istened,
csupán nyílt szívvel élj!

Teremt a gondolat,
megoldhat gondokat,
álmodd az álmodat,
álmodj tiszta célt!

Tenned mást nem is kell,
várni hogy jöjjön el,
mindig te döntöd el,
mit teszel mindezért!

Refrén:

Meg lehet mindened,
ha létedet élvezed,
holnapod szép lehet,
csak álmodni ne félj!
Mindened meglehet,
kapsz hozzá ihletet,
megsegít Istened,
csupán nyílt szívvel élj!

Aranyosi Ervin © 2020-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (Feszty-körkép), részlet

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Egyszer voltam, hol nem voltam,
azt hiszem, hogy lehettem.
Éldegéltem egy mesében,
tiszta szívből szerettem.
Adtam, kaptam, csudaszép volt,
s hittek bennem oly sokan,
mindaz, amit megálmodok
a jövőben megfogan.

Teremteni tanítottam
ősz szakállút, kisdedet.
Magyaráztam, s megmutattam
szebben élni is lehet!
Hittétek is, s persze nem is,
de a remény bennem élt,
aztán jöttek más mesélők,
akiktől a lélek félt.

refrén:
Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

Egyszer voltam, talán leszek,
talán lesz még holnapom!
Magyar szívem a keblemben,
tán még büszkén hordhatom!
Talán sok szív együtt dobban,
talán boldogok leszünk,
talán végre észhez térünk,
s feltámasztjuk nemzetünk!

Nem számít majd, vén vagy ifjú,
városban, vagy falun él,
egyforma lesz a világban,
az ki magyarul beszél!
Kinek szíve hazájáért
dobban, s érte élni mer!
S nem érzi majd soha többé,
hogy magyarként félni kell!

refrén:

Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

refrén2:

Álmodjunk egy szebb világot,
fogjuk meg egymás kezét,
s ezt a drága magyar népet
ne szakítsa senki szét!
Higgyünk egyként Istenünkben,
s áldjunk meg minden napot!
Mutassuk meg a világnak,
mi vagyunk a MAGYAROK!

Aranyosi Ervin © 2020-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére


Aranyosi Ervin: Nagypéntek ünnepére

Nagypéntek van, ünnep.
Meg kell ünnepelni,
hagyták a Megváltót
keresztre emelni,
mártírhalált halni,
hogy bűn alól feloldjon…
Ám az ember mégis
bűnös lelket hordjon.
Mert akikért hozta
ezt az áldozatot,
továbbra is élik
az örök kárhozatot.

Hagyták, hogy lelküket
tovább nyomorítsák,
bűnnel felruházva
sarokba szorítsák.
A belső tanú sem
kongatott kolompot:
– Értsd meg, amit neked
Messiásod mondott!
Élj a világoddal
boldog szeretetben,
találd meg az Istent
itt, a földi mennyben!

Hiszen gyermeke vagy,
úgy, mint a Megváltó!
Légy hát gondos gazda,
ne másoknak ártó!
Szereteted áraszd
élő világodra,
ne sodorhasson el,
a pénzvilág sodra!
Becsüld meg az élőt,
mit atyád teremtett!
Szeretettel téve
a világban rendet!

Fenn vagy a kereszten,
kínok közt és látod,
lassan lerombolják
csodaszép világod.
Mondd csak, képes leszel
te is feltámadni?
Másoknak a hitét
vissza tudod adni?
Vagy legalább hiszed,
lehetne bűn nélkül?
Kaphatnánk egy esélyt
végső menedékül?

Nagypéntek van, ünnep.
Mi vajon mit érzünk,
míg a keresztfánkon
halált várva vérzünk?
Hiszünk-e csodában,
a feltámadásban?
Az élő Istenben,
hiszünk-e egymásban?
Hiszünk e magunkban?
Feltámad a lélek?
Múlhat a félelem?
Szeretetben élek!

Aranyosi Ervin © 2020-04-10..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újjászületés

Aranyosi Ervin: Újjászületés

Kívülről üzentek, hogy maradjak itthon,
kint a nagyvilágban túl sok a veszély!
Örömmel fogadtam e tanácsot titkon,
s befelé fordultam. – Kell, hogy szebben élj!

Szeretettel nézem a zajló világot,
úgy döntöttem mától megértőbb leszek!
Nem tépek le többé élő kis virágot,
megölt állatokból többé nem eszek!

Tisztelem a világ többi élőlényét,
nem taposok széjjel hangyát, bogarat!
Lelkembe fogadom a Nap tiszta fényét,
s minél többet adok, annál több marad!

Megbecsülöm mától szép szülőhazámat,
az Alföld mezőit és a hegyeket.
Már csak dicsérő szó hagyja el a számat,
s elnézően nézem az embereket.

Egy anyagból gyúrtak, azonosból minket,
s mindőnk szíve mélyén ott él a csoda,
értelmeznünk kéne az emlékeinket,
minden történésnek megvolt az oka.

Mit látok a lelkem legmélyében járva,
mit takar előlem el a külvilág?
Az anyagban élek, arra koncentrálva,
és anyagnak gondol mindaz, aki lát.

Születésem után vakságra ítéltek,
hiedelem rácsok vesznek még körül,
azok tanítottak, kik maguk is féltek,
és a sötétoldal ma ennek örül.

Ha magamba lépek, kiérek a fényre,
hiszen szívem mélyén ott a szeretet.
S megértően nézek minden élő lényre,
és így Istenemmel eggyé lehetek.

Mikor eggyé válunk, nincsen mitől félnem,
a szemem kitisztul, s végre látok én!
A belső utamon csak párat kell lépnem,
s belső valóságom elindul felém.

Fordulj hát magadba, találkozhass vélem,
szeretet fakasszon mosoly-patakot!
Minél többen leszünk – hiszem és remélem –
Istenünk bennünk ölt élő alakot.

Együtt, eggyé válva, egy hangon rezegve,
földi mennyországunk magába fogad,
hisz ezért születtünk, világot teremtve,
véghez tudjunk vinni nemes dolgokat.

Aranyosi Ervin © 2020-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Most, itt van az idő, el kell csendesedni,
befelé figyelve önmagunkra lelni!
Megérteni végre, hogy mi végből jöttünk,
nem lehet hatalma a gonosznak fölöttünk!
Nem lökdöshet minket egy ártó rossz szellem,
élni világunkat már nem lehetetlen,
csak feljebb kell lépnünk, felülemelkedni,
ami fontos nekünk jobbá kell szeretni!
Hagyni, hogy a lelkünk útjára találjon,
egy csodásabb világ, valósággá váljon!
Csupán megálmodni kell egy szebb világot,
s valósággá tenni, amit lelkünk látott!

Ne adj energiát rossznak és gonosznak,
azok életedbe borzalmakat hoznak.
Kreatív elmédet inkább használd másra,
holnap teremtésre, lelki tanulásra!
Merülj el a létben, a szívedre hallgass,
mikor súgnak fentről, minden szót meghallhass!
Teremts szép vágyaddal, lelked erejével,
ami csodálatos varázslattal ér fel.
Mert, amikor látod, amit úgy szeretnél,
akkor létrehívtál, élőn teremtettél,
s csak, hogy elhiszed-e, lehet akadálya!
Ha nincs, mi gátolná, kiépül a pálya,
eljön, s kézhez kapod, de az nagyon fontos,
hogy az elképzelés legyen nagyon pontos!

Csendesülj, meditálj, tisztítsd meg a lelked!
Önmagadon belül kell új útra lelned,
s hiszem, ha jól figyelsz, megkapod a választ,
hogy bontsd le azt, ami jövődtől elválaszt!
Elméd fecsegését lassítsd le, kapcsold ki,
hiszen az üzenet lelkedből fog szólni,
szíveden ereszd át, s figyeld, hogy mit érzel,
akkor találsz reá, ha szeretet vezérel!
Le kell lassítanod mormoló elmédet,
tűnjön a gondolat, megtanult elmélet,
helyét a hitednek, Istenednek add át,
találj ki egy imát, mennybe vivő mantrát.
Amikor így eljutsz belső szellemedhez,
hatalmassá válhatsz, s holnapot teremthetsz!

Aranyosi Ervin © 2020-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esély a holnapra


Aranyosi Ervin: Esély a holnapra

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,
s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!
Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,
jobbító szándékunk váljon sikeressé!
A mai helyzetben vegyük végre észre,
most van a nagy szükség elcsendesedésre!
Önmagunkba szállva keressük utunkat,
ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!

Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,
emelkedjen lelkünk a hála ízétől!
Építsünk hidakat szép lelkeink közé,
szívünk szeretettel holnapunkat szövé!
Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,
öröm ragyogástól szabadokká váljunk!
Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,
aranykapun lépünk boldog holnapokba!

Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,
tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását
képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,
aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!
Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,
dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!
Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,
higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!

Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,
hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!
Kell, hogy a világunk virágba boruljon,
a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!
Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,
s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,
megértő szemekkel nézni világunkra,
és büszkének lenni teremtő magunkra!

Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,
Istent megtalálni élőben, vagy kőben!
Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,
nem büntet, s mindenét az élőknek adja!
Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,
s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.
Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,
hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?

Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,
és minden lakója szebb jövőt reméljen!
Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,
az ember szemete ne tengerbe hulljon!
Vissza kéne fogni a termelő zabálást,
el kéne kezdeni az emberré válást,
az élet értelmét meg kéne találnunk,
s nem rettegve várni eljövő halálunk!

Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,
s amíg van éhező és amíg van gazdag,
addig rossz irányba tart az emberiség,
öncélú és önző még az emberi lét.
Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,
ne kelljen senkinek a holnaptól félni!
El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,
környező világunk saját tükörképünk!
Aranyosi Ervin © 2020-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért is vagyunk itt?


Aranyosi Ervin: Miért is vagyunk itt?

Úgy szeretném elmondani azt, amit tanultam,
szeretném, ha értelmessé válna már a múltam.
Leszűrhetném mind belőle, hogy mi, miért történt?
Egy szebb jövő érdekében változhatnék önként!
Úgy szeretném elmondani, hogy értse meg más is,
a kimondott szó – szeretet – nem csak üres frázis!
Úgy szeretnék az emberek fényszórója lenni,
megmutatni a jó utat, s jó irányba menni!

Úgy szeretném megtalálni értelmét a létnek,
hiszen sokan hiszik azt, hogy csupán egyszer élnek,
s ezt az egyet sem élvezik, leélik szenvedve,
keserűen, szomorúan, haláltól rettegve.
Az életünk jó iskola és tanulni jöttünk,
leszülettünk, s jó Atyánkkal szerződést kötöttünk,
megtanulunk jó lelkekké, jó emberré válni,
becsülettel, tisztességgel mind egymást szolgálni!

Nem a jó jegyért tanulunk, nem is holmi pénzért!
Örömökért, boldogságért, megelégedésért!
Ha elhisszük – egyek vagyunk – egy anyagból gyúrva,
nem bántjuk a többi embert, múltunkból tanulva!
Új jövőnket építgetjük szívvel, szeretettel,
saját sorsát igazgatja végre majd az ember.
Amit ad, azt kapja vissza, s rájön, jót kell adni,
megpróbálni nehézség közt embernek maradni.

Megbecsüljük világunkat, mást is hagyva élni,
sose kelljen, egy lénynek sem pusztulástól félni!
A Földünkre, mint szülőnkre, nézzünk szeretettel,
felelősen éljünk együtt a szép természettel!
Ne gyilkoljunk önző céllal, az élőt becsüljük,
tetteinkkel tehetünk, hogy véget elkerüljünk!
Gyermekeink élettere ma még ránk van bízva,
ne a vagyonnal törődjünk, gazdagra meghízva!

Természeti törvényeket kéne megismerni,
megérteni, mi, miért van, igaz útra lelni!
Visszaadni a világnak, mit elvettünk tőle,
és ha visszatér az élet, kapunk majd belőle.
Hiszen annyi szép vesz körül, miért is nem látjuk?
Miért is nem gyönyörködünk, miért nem csodáljuk?
Figyelmünket csak a gondra, fájóra tereljük,
nem is csoda, hogy nyomában erőnket sem leljük!

Tudod, hogyha hálás lennél, mindig többet kapnál?
Ha másokat megbecsülnél, s jószívűen adnál,
te is kapnál – s ez nem üzlet – lásd másképp világod!
A lelkednek erejével érhetnéd el álmod.
Néha-néha szállj magadba, keresd a miért-et,
lelked mélyén ott a válasz, egyszer majd megérted.
Ha megérted hogy működik, szeretet gyúl benned,
belső fényed megmutatja, merre is kell menned!

Aranyosi Ervin © 2020-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Hej, ha megértenéd, nem rettegnél tőle,
csak okát keresnéd, s tanulnál belőle!
Magadtól gyógyulnál, természetes módon,
s nem csak annak hinnél, ki “keres a bolton”.
Nem pusztítanád el tested vegyszerekkel,
hanem gondolkodnál, mint értelmes ember.
Hinnél Teremtődben, javadat akarja,
ha hagyod, felemel szeretőn a karja.
Ő sosem bántaná azt, akit teremtett,
csak ismerned kéne az isteni rendet,
amit úgy alkotott, hogy javadra váljon,
s benne a lelked is megnyugvást találjon!

Mindennek alapja természeti törvény,
s nem húzhat a mélybe tudományos örvény.
Csak érzelmi sokkok okozhatnak rákot,
meg kéne értened végre a világot!
Minden elváltozás a javadra válik,
nem úgy, mint a léted fenyegető pánik!
Mert az ijedtségtől kimerül a lélek,
s vele hal a test is, úgy hat, mint a méreg!
Hiszem, ha értenéd, sokkal tovább élnél,
többet gondolkodnál, s kevesebbszer félnél,
s nem hinnél el mindent, amit reád mérnek,
ha tudnád, a tanok már nem sokat érnek.

Sokszor voltál rákos, csak nem tudtál róla,
nem törődtél vele, s kimásztál alóla,
s mert nem látott orvos, nem olvasták reád,
meggyógyított téged, ki a lelkedbe lát.
Ha Isten kezéből nem vennéd ki sorsod,
hiszen gyermeke vagy, az ő lelkét hordod,
bíznod kéne benne, éppen jobbá válni,
saját életedért lelkesen kiállni!
Keresni a választ, mi van a háttérben?
– Mily lelki trauma ért, amit átéltem?
Csak egy segítő kell, aki végig hallgat,
aki nem követel lenéző hatalmat.

Ki kell hát mondanod, ami nyomja lelked,
a kimondott szóban válaszra kell lelned!
Mert, ha eltitkolod, elrejted magadban,
mérgezed a lelked megnövő adagban.
S mi a lelked bántja, testedre is kihat,
ha lelked szomjazik, a tested sem ihat!
Ha az energia nem áramlik benned,
ez a blokk földhöz köt, szárnyalni nem enged.
Mondd ki sérelmeid, könnyíts a lelkeden,
ne lógjon mázsás súly folyton életeden!
Ha lelked megtisztul, s végre újra szabad,
meggyógyul tested is, és jól érzed magad!

Aranyosi Ervin © 2020-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva