Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mezei verebek


Aranyosi Ervin: Mezei verebek

Összegyűlik a rokonság,
együtt mindig vidámabb.
Amikor így együtt vagyunk,
minket kerül a bánat.
Nem vagyunk mi gazdag fajta,
inkább olyan mezei,
formáskának teremtettek
meg az Isten kezei.
Közös ebéd, társaságban,
s visszük a sok csemetét,
összébb bújva melegebb van,
az élet így meseszép!

Aranyosi Ervin © 2020-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot,
töröljünk el minden földi gonoszságot!
Másik szemüveggel nézzünk a világra,
a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni,
a gonoszságot is jóságra cserélni!
Vezessen utunkon Isten szeretete,
hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét,
tiszta természetét, hitét és reményét!
Hiszen az Isten csak jóságot teremtett,
s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette,
látszik a világán minden gonosz tette.
Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál!
Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet,
csak ez, ami éltet, mire éhes lelked!
Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná,
hited a világban – hiszem – visszaadná!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hatvankettő!


Aranyosi Ervin: Hatvankettő!

Hatvankét éves lettem hirtelen.
Az élet nem csak történik velem!
Hiszem, hogy én is írom röpke sorsom,
s az ihletet lelkem legmélyén hordom.
Én kell legyek a lét irányítója,
újabb ajtóknak, utaknak megnyitója,
hisz bennem él éppúgy az Istenem,
s ha figyelek rá, hát segít nekem!

Hatvankét éve jöttem én a Földre,
tudatlanul, semmivel sem törődve,
csodára várva, mesés észlelésre,
apró nyomot az út porába vésve.
Szerzett tudást másoknak tovább adva,
lelkem hitét feltárva, megmutatva.
Álmodva napról napra új holnapot,
mutatva azt, hogy élőn itt vagyok.

Hatvankét év egy röpke pillanat,
ha világodhoz méred önmagad,
de úgy hiszem, ez a zsák folyton tágul,
és egyre többet megmutat magából.
Ott, hol a fény enged végre látni,
a szépségét is meg tudom csodálni.
Próbálok én is nyitni szemeket,
s itt él bennem hozzá a szeretet.

Hatvankét év adhat tán bölcsességet?
Tán elhiszed, a lényeget már érted?
A tudást folyton takarja lenge fátyol,
amely saját csodánktól elhatárol,
de minden lépéssel közel jutunk,
erről szól létünk, erről szól utunk.
Hát próbálok felnyitni szemeket,
hogy egy az út, s úgy hívják: szeretet!

Hatvankét évem, ezért mit sem számít,
megéltem én minden percét, egy szálig,
s próbáltam én másnak adni belőle,
hogy hátha kér és nem fut el előle.
Szeretetem mások lelkébe árad,
ha olvasod, majd felragyog tenálad,
mert én hiszem, hogy fényforrás vagyok,
s ha elfogadsz, csodás kincset adok.

Hatvankét év! Ez most köszöntsön téged,
ki elkísér, kivel több itt az élet,
kinek lelkében minden nap ott lehet,
a megértő, a bízó szeretet!
Az Istenfény, mely csodával megáldott,
mely szebbé teszi egyszer a világot!
Légy üdvözölve, tiéd is itt e lét,
szeretetem küldöm folyton feléd!

Megünnepellek, itt élsz körülöttem,
ahol én már sok évem letöltöttem.
Ébresztelek, légy magad, jöjj velem,
egyek vagyunk, s miénk a végtelen!
Jó, hogy vagyunk, és tanítgatjuk egymást,
s ha hiszel benne, látni fogod! – Meglásd!
Szeretetünk szebbé teszi világunk,
a lelkünkben egy szebb jövőt találunk!

Születésnap? Ó, bárcsak megszületne,
az eggyé válás, mely boldoggá tenne!
Ha világunk jobbá tudnánk szeretni,
ha felnőnénk, s mernénk emberek lenni!
Ha megértenénk végre mit kell tennünk,
a rosszat is, hogy kell jobbá szeretnünk!
A hatvankettő végtelenné válna,
az útjára az ember rátalálna!

Aranyosi Ervin © 2020-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve


Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve

Szavaim úgy raknám sorba,
hogy lelket simogassanak,
és érzelemmel tölteném meg,
hogy szép szívekre hassanak!
Adnék hitet, reményt a mában,
s mutatnék hozzá szebb utat,
amit magadban megtalálhatsz,
amit a szem kívül kutat.

Szeretnék jó szóval etetni,
sok megfáradtat, éhezőt,
tanítani tisztán szeretni,
s meglátni a még létezőt,
mert van remény még a világban,
van még igaz szó, szenvedély,
felejtsd a rosszat, s higgy a jóban,
ha akarod, hogy szebben élj!

Szeretnék adni menedéket,
hol lelked végre megpihen,
nyugalmas, megértő világot,
és nem hagynám ezt ennyiben,
a szavaimmal vezetnélek,
hogy önmagadra rátalálj,
lennék fényszóró életedben,
hogy végre helyes úton járj.

Segítenék, hogy rend lehessen
lelkedben végre, legbelül,
hogy belső Napod felragyogjon,
s vele lelked is felderül.
Segítenék, hogy ott, magadban,
meglelhesd végre Istened,
hogy visszanyerd az önbizalmad,
mert Isten itt van, egy veled!

Imádkozol, s az égre nézel,
pedig Ő benned éppúgy él,
s ha néha lelkedre figyelnél,
hallhatnád azt, hozzád beszél!
Ha mind-mind önmagunkba néznénk,
s hinnénk, hogy jobbá válhatunk,
megváltozhatna a világunk,
s jobbá lehetne általunk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Győzni fog a szeretet


Aranyosi Ervin: Győzni fog a szeretet

Zsörtölődnek az angyalok:
– Nem mehet ez így tovább!
Mért játszanak az emberek,
lent a Földön ostobát?

Mért nem tudnak szépen élni,
mi hiányzik még nekik?
Hiszen tudjuk, hogy boldogok,
akik egymást szeretik!

Milyen jól esik a szívnek,
ha tehetünk másokért,
s milyen szép, ha mi is kapunk
egy mosolyt, a mosolyért!

Hogyan melegít a hála,
s jó érzés egy ölelés?
Vajon mért van napjainkban,
e csodákból oly kevés?

Az angyalok készülnek már,
hogy közénk lejöjjenek!
Legyen végre újra boldog
minden felnőtt és gyerek!

A jóságot elő kéne
venni, ami elveszett.
Ne hagyjátok magatokat,
ébredjetek emberek!

Tanítani kell hát őket,
mire jó a nevetés!
Buggyanjon ki minden szájból,
serkenjen, mint a vetés.

Öleljék meg egymást gyakran,
érezzék a melegét!
Dicsérjenek tiszta szóval,
mert az bizony meseszép!

Tegyék félre, ami bántó,
érző hely legyen a Föld,
érezzék, hogy szebb jön végre,
a világ szebb arcot ölt!

Csupán felemelni kéne
a rettegő lelkeket,
mert oda lent, lenn a porban,
szépen élni nem lehet!

Jöjjetek hát le a Földre,
s ébresszetek angyalok,
tudassátok itt a néppel,
hogy holnapjuk felragyog.

Csak vissza kell most találni,
meglelni az Istenünk,
önmagunkat megsegítve,
ő is segít majd nekünk!

Nem kell más, csupán szeretni,
megélni az életet,
feloldódni ölelésben,
s győzni fog a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Ha igazadat ki nem mondhatod,
ha beléd fojtják színigaz szavad,
ha összetépik leírt mondatod,
azért azt tudd, a gondolat szabad!

Ha rácsok közé lökik testedet,
és megkínoznak, s csak a kín marad,
akkor sem győzik le a lelkedet,
mert jól tudod, a gondolat szabad!

Ha elrabolják majd a tiszta fényt,
de képzeleted szárnya megmarad,
a szíved mélyén őrzöd a reményt,
s nem adod fel! A gondolat szabad!

Az igazságot is elföldelik,
s a hazugság a szűrőn fenn akad,
a kiutat a lelkek meglelik,
hisz van fogódzó, a gondolat szabad!

Míg szíved mélyén él a szeretet,
míg jó embernek érzed még magad,
míg fejedet büszkén felemeled,
mert különb vagy, s a gondolat szabad!

Ha kirabolnak, s elvész mindened,
ha összes kincsed a hited marad,
még mindig megsegíthet Istened,
hisz teremtő vagy, s a gondolat szabad!

Aranyosi Ervin © 2020-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás


Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás

Ott lenn a mélyben csend honol,
örök álom legyőzte tán?
A hét vezér még kóborol,
vonul ősei nyomdokán.
Mert visszavár az ősi rög,
és sok itt hagyott népcsoport,
de lelkük mégis nyögve nyög,
látják a népre váró kórt.

Nem gyilkos ellen győzi le,
nem veszít el döntő csatát,
csupán csak elfogy szép hite,
s hagyja veszni az őshazát.
Nem csak betegség tizedel,
mert erős itt a nép fia,
csak árulók közt vezekel,
s hazát kéne feladnia.

De tűr a nép! Tán tűrni kell!
Cipelni mázsás terheket,
s hiszi bűnéért vezekel,
s felállni többé nem lehet?
Miért volt hát megannyi kín,
miért nemzetnyi szenvedés?
Nyüvek rágnak ős csontjain,
és hős sincs már, vagy csak kevés?

Isten is más oldalra állt,
s az egykék népe most kihal,
míg mások jele zöldre vált,
csak integet karjaival.
Talán egy nemzet süllyed el,
vagy lent keresi őseit?
Nincs vezető ki útra lel,
s az Isten is máshol lakik?

És bandukol a hét vezér,
hazátlan már és néptelen,
a történet végére ér,
s a mélybe zuhan a jelen.
Csak néma csend, örök sötét,
hát ennyi volt, nincs már tovább?
Végig járta fájón körét,
s nem vár holnapot, új csodát!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Aranyosi Ervin: Ha majd az Istent megtalálod…

Miközben te a pénzed félted,
ellopják csendben lelkedet.
Hiába van a kulcs a zárban,
te csak az ajtót döngeted!
Mástól várod, hogy kiengedjen,
máshoz intézed szép szavad,
s ott ülsz az anyagba bezárva,
s nem érted, mért nem vagy szabad?

Elrabolták az istenséged,
egy hazug vallást adva rád.
Azt hiszed sorsod ural téged?
Lelked kéne, hogy megtaláld!
Ha benned ott lakik az Isten,
nem számít odakint mi van,
ki kívül keres, abban nincsen,
és nem találja naivan!

Hiszen teljességgel születtél,
s tiéd mindaz, amire vágysz,
mert magad is teremtő lettél,
ám míg magadra nem találsz,
nem is tudod, hogy mi az élet,
csak tengődsz értelmetlenül,
s rémít egy külső végítélet,
míg Isten vár rád legbelül.

Míg nem tudsz vele eggyé válni,
világod meg sem értheted,
nem tudsz lelkeddel égben szállni,
nem vagy igazán egy veled!
Hiszen lélekben szétszakadtál,
nem ismered saját magad,
amíg hazugnak hitet adtál,
nem lehetsz lélekben szabad!

Papolsz Istenről, Megváltóról,
de te hol vagy, te elveszett!
Mennyről, pokolról szól az írás,
s hiszed, Atyádhoz elvezet?
Sorok között tán megtalálnád,
a saját igazságodat,
a mennyt, a poklot végigjárnád,
és megkérdeznél másokat…

Halandókat, kik halni jöttek,
egész életen keresztül,
s nem tudnak lelkükre találni,
mert homlokukon kereszt ül.
Elzárták tőlük ősi jussuk,
lélekként eggyé váljanak,
s a félrevezetett világból,
mint járműből, kiszálljanak.

Jézus is tudta, megtagadják,
kikben kevés a szeretet,
de pár ébredő már megérte,
hogy felnyithatott szemeket.
Ha megmenthetett néhány lelket,
kik megtalálták az utat,
kik végre önmagukba szálltak,
szemük örök létet kutat.

Amíg az anyag börtönében,
szabad világod nem leled,
addig szenvedsz elkárhozottan,
s csak a lélekszám több veled.
Ha majd az Istent megtalálod,
ha majd a lelked megleled,
nem tud bántani külvilágod,
és minden egy lesz teveled!

Aranyosi Ervin © 2020-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog


Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
rájuk csodálkozni és örömöt lelni.
Lesni szárnyalásuk, figyelni, hogy élnek,
szárnyas kis barátok, csepp angyali lények.

Csendben megcsodálni színes tollruhájuk,
élő dalnokokként tekinteni rájuk,
tudni, hogy fontos kis részei a Földnek,
akik néha fáznak, néha tündökölnek.

Ha lelkeddel nézed, szádra mosolyt csalnak,
névtelen tanúi ők a pillanatnak,
csak teszik a dolguk, nem törődnek mással,
sem a tegnapokkal, sem az elmúlással.

Isten madarai és így az enyémek,
nem birtoklom őket, csodájukban élek.
Tanítanak élni egyszerűen, szépen,
nyűgtől szabadulni az élet vízében!

Mert, ha a fény árad, gondtalan dalolnak,
nem béklyózza őket, mit hozhat a holnap.
Nem rettegve élnek, rémítve haláltól,
daluk bentről fakad, lelkük odújából.

Lám, nekem is könnyebb, csak rájuk figyelni,
kedves kis dalukban örömömet lelni,
napi gondjaimat így dobni csak félre,
s elképzelni lelkem, mi lenne, ha élne.

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
benne elmerülve, új világra lelni,
nyugalom tengerén, vezetni hajómat,
hagyni eláradni, s megélni valómat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Fotó: Balog Lajos – Kékbegy

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Az ablakom alatt a madarak dalolnak,
apró kis torkokból víg dallamok szólnak.
Büszkén magasztalják az élő világot,
mely a csodát adja, s általuk is áldott.
A pici szívükben ott él a Jó Isten,
bennük szeretet van, semmi gonosz nincsen.
Könnyedek, vidámak, egyszerűek, szépek,
hajnalban vigadó, röpke szárnyas népek.

Néha úgy szeretnék én is madár lenni,
a földi gondokon felülemelkedni.
Élvezni a létet, s nem törődni mással,
se a tegnapokkal, sem az elmúlással.
Könnyed szárnyalással élni szabadságom,
csupán fészkem lenne, sose lenne másom.
Ám ha párt találnék, úgy lenne értelme,
hiszen minden napom szeretetben telne.

Hej, ha madár volnék, nem törődnék mással,
beélném ennyivel, élni akarással!
Csak a mának élnék, egyre csak dalolnék,
világomnak boldog teremtője volnék.
Fütyülném dalomat a szép szerelemről,
Isten jóságáról, igaz kegyelemről.
Hálás szívem folyton igazat dalolna,
dalomból szeretet, és szabadság szólna.

Mindenem meglenne, eledelem, fészkem,
mában megteremtett, holnapi reményem.
Sosem őrizgetnék haragot szívemben,
csupa csodás álom ébredhetne bennem.
Tisztelném a világ többi teremtményét,
erre építhetném holnapom reményét.
Minden nap dicsérném az élő világot,
mely az én dalomtól lenne szebb és áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva