Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyásznap

Aranyosi Ervin: Gyásznap

Gyásznap lett a mai,
ELADTÁK HAZÁNKAT!
Ez ellen a lelkem
összetörve lázad!
Pártok játékában
a nemzet a vesztes,
a függetlenségünk
elvesztése lesz ez!

Hej, ki választottál,
el sem gondolkodtál,
idegen uraknak
mindent odatoltál!
Önként mész meghalni,
eladtad országod,
mert boldogulásod
Európától várod!

Itt él a Magyarság
ezen a földrészen,
így a Kárpát-haza
egyben sírja lészen!
Eddig kifosztottak,
most kivéreztetnek,
s te ástad a sírját
meg szép nemzetednek!

Aki most választott,
mind magára vessen,
ott van felszegezve
Jézus a kereszten!
Megosztó pártok közt,
elveszett a MAGYAR,
aki a népének
igazán jót akar!

Utolsó gúnyánkat
is lerántják rólunk,
álmunk rémálom lett,
abban forgolódunk!
Szakadék mélyére
taszítanak minket,
megtagadva népet,
hősi Őseinket!

Megvakult a nemzet,
s nem fog összefogni,
rabláncot lerázni,
néppé egybeforrni!
Inkább elszenvedi
egy más nép hatalmát,
akik szép hazánkat
oly nagyon akarják!

Milyen jövőt adtál
így az utókornak?
Háborút, éhséget
hoz reá a holnap!
Nem lesz büszke reád,
ki eladtad lelked,
ő is az árulót
fogja látni benned!

Húzd a nadrágszíjat
mától szorosabbra,
most fordul világod
sokkal gonoszabbra!
Lelkedet eladtad,
pénzed el fog folyni,
saját országodban
így fogsz nyomorogni!

Gyásznap ez a mai,
ha még nem is látod,
vakság, elbutulás
okozza halálod.
Startkő, amelyről
a medencébe ugrassz,
de nem lesz víz benne,
így pokolra juthatsz!

Aranyosi Ervin © 2026-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar legény…


Aranyosi Ervin: Magyar legény…

Magyar vagyok, ha rám nézel,
láthatod, hogy ki vagyok!
Ha magyar vagy, te is érzed,
magyar lelkünk kiragyog!
Minden este ezt tükrözik
odafenn a csillagok.
Kételkedni nemzetemben,
senki fiát, nem hagyok!

Magyar vagyok, magyar földön
eszem magyar kenyeret,
barátsággal köszöntelek,
nyújtsd ide a tenyered!
Nemzeti szín szalagom van,
az díszíti kalapom,
de a lelkem is színmagyar,
senkinek el nem adom!

Magyar vagyok, tiszta szívvel,
őrzöm magyarságomat!
Testvéreim lakják körben,
megnyirbált országomat!
Testvéreink veszik körbe,
s a magyar nyelv összeköt,
egykor egy hazában éltünk,
magyar szívünk összenőtt!

Hej, de jó lenne, ha újra
egy nép lenne a magyar,
s az történne a hazánkban,
amit a nemzet akar!
Békességben mind megférnénk,
mint égen a csillagok,
mindig büszkén mondhatnám el:
– Én is egy magyar vagyok!

Magyar legény, igaz hitű,
magyar anya gyermeke,
s nem is az lenne a fontos,
hogy a sok pénz felvet-e?
Sokkal inkább, hogy a magyar
összefogva boldogul,
mert lelkébe a bátorság,
s nem a félelem szorul.

Magyar vagyok, tiszta lélek,
magyar nyelvem éltetem.
Gondolataim teremtik,
nap, mint nap az életem!
Szavaimmal teremtem meg
jövőmet és sorsomat,
nem vagyok az, ki gonosznak,
alázattal szót fogad!

Magyar vagyok, s ha rám nézel,
ha magyar vagy büszke vagy!
Van okunk a büszkeségre,
történelmünk tükre nagy!
Csak a homály eltakarja,
mert más, irigy nemzetek
foga fáj kies hazánkra,
s várja mikor nem leszek.

Ha magyar vagy fordíts sorsot,
emeld fel a népedet,
szép hazánkban élhessünk már
boldog, békés életet!
Az, aki nem minket szolgál,
hagyja el e szép hazát,
a magyarság hadd élje meg
békéjét és igazát!

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni!
Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva