Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

júl
14

By

Aranyosi Ervin: Egy borongós dal

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Egy borongós dal

Mikor elvesztettél
minden álmot,
semmid sem maradt,
bezárták kalitkába
szabadság-madarad.
Elrabolták, ami szép volt,
minden elveszett,
s úgy érzed, Teremtőd
sem fogja már kezed.

Refrén:
Porrá zúzták a világod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor nem bízol már senkiben,
mert átvertek sokan,
s látod, hogy a birkanép is
a halálba rohan.
Megpróbáltál mást mutatni:
– létet,  élhetőt,
körülötted az üresség
mégis egyre nőtt.

Refrén:
Porrá zúzták minden álmod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor elpattan az utolsó húr,
s elhallgat dalod,
megélni ezt a létet
már nem is akarod.
Elvonulsz, hogy ne is lássad,
hogy pusztul a világ,
sajnálni sem vagy képes,
nem tud hatni rád!

Refrén 2:
Porrá zúzták ami áldott,
agyonnyomtak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Lehet vége a világnak,
köddé válnak a napok,
elszáll mindenféle kétség,
és a lélek kiragyog…

Aranyosi Ervin © 2022-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
22

By

Aranyosi Ervin: Magyar legény…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Magyar legény…

Magyar vagyok, ha rám nézel,
láthatod, hogy ki vagyok!
Ha magyar vagy, te is érzed,
magyar lelkünk kiragyog!
Minden este ezt tükrözik
odafenn a csillagok.
Kételkedni nemzetemben,
senki fiát, nem hagyok!

Magyar vagyok, magyar földön
eszem magyar kenyeret,
barátsággal köszöntelek,
nyújtsd ide a tenyered!
Nemzeti szín szalagom van,
az díszíti kalapom,
de a lelkem is színmagyar,
senkinek el nem adom!

Magyar vagyok, tiszta szívvel,
őrzöm magyarságomat!
Testvéreim lakják körben,
megnyirbált országomat!
Testvéreink veszik körbe,
s a magyar nyelv összeköt,
egykor egy hazában éltünk,
magyar szívünk összenőtt!

Hej, de jó lenne, ha újra
egy nép lenne a magyar,
s az történne a hazánkban,
amit a nemzet akar!
Békességben mind megférnénk,
mint égen a csillagok,
mindig büszkén mondhatnám el:
– Én is egy magyar vagyok!

Magyar legény, igaz hitű,
magyar anya gyermeke,
s nem is az lenne a fontos,
hogy a sok pénz felvet-e?
Sokkal inkább, hogy a magyar
összefogva boldogul,
mert lelkébe a bátorság,
s nem a félelem szorul.

Magyar vagyok, tiszta lélek,
magyar nyelvem éltetem.
Gondolataim teremtik,
nap, mint nap az életem!
Szavaimmal teremtem meg
jövőmet és sorsomat,
nem vagyok az, ki gonosznak,
alázattal szót fogad!

Magyar vagyok, s ha rám nézel,
ha magyar vagy büszke vagy!
Van okunk a büszkeségre,
történelmünk tükre nagy!
Csak a homály eltakarja,
mert más, irigy nemzetek
foga fáj kies hazánkra,
s várja mikor nem leszek.

Ha magyar vagy fordíts sorsot,
emeld fel a népedet,
szép hazánkban élhessünk már
boldog, békés életet!
Az, aki nem minket szolgál,
hagyja el e szép hazát,
a magyarság hadd élje meg
békéjét és igazát!

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
16

By

Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…

Én építek, és alkotok,
– igaz még kisgyerek vagyok,
de élvezem az életem,
s utamon nyomokat hagyok.
Fentről kacag reám a Nap,
az arcomon mosoly ragyog,
mert felvidít a gondolat,
hogy boldog kisgyerek vagyok…

Az szeretnék maradni én,
hát hagyd, hogy süssön rám a Nap!
Ne vedd el játékaimat,
mert akkor semmim sem marad!
Ne félni taníts engemet,
az élet annyi mást tanít!
Szabadítsd fel a lelkemet,
tedd kinccsé létem napjait!

Tudod mit? Figyelj én reám,
s élvezd te is az életet!
Játsszál velem, legyél vidám,
igazán élni így lehet!
Ne nézd, mások mit mondanak,
ne bántsanak meg érdekek!
Ne kullogj te mások után,
éld szabadon az életed!

Én építek, és alkotok,
ettől lehet szép a világ!
Igaz, még kisgyerek vagyok,
de tiszta lélek, aki lát!
Te se takard el a Napot,
tőle is kapok még reményt,
engedd inkább a lelkedbe
a felemelő tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2021.11.16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
4

By

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Nem vagyok több én bárki másnál,
nem is különbnek jöttem én,
és nem is költőnek születtem.
Téged szolgál a költemény!
Tehozzád szól mindegyik versem,
– vagy éppen rólad – azt hiszem.
Teszem a dolgom, amire leltem,
s értetek dobban a szívem.

Kaptam egy furcsa adottságot,
s az égiektől szavakat…
Nem fájdalmaim dobom reátok,
nem rólam szól a szavalat.
Más lelkek szólnak odafentről,
ahonnan jöttünk egykoron,
s üzennek lelkemen keresztül,
hiszen a lélek mind rokon!

Honnan jövünk, hová is tartunk,
mi végből vagyunk ma is itt?
Azt kaptuk mind, amit akartunk?
Vagy tévutakra vitt a hit?
Ezer ösvény, amit bejárunk,
s ha kell, hát találkozhatunk.
Lehet bárki a jó barátunk,
s egymásra mindenképp hatunk.

Egyek vagyunk mindenki mással,
lélek tésztából szaggatott,
csak van, ki anyagba merülve,
nem látja sosem a Napot.
A felszín nem kincsektől gazdag,
ott fent fontos: a létet értsd,
ne akarj semmit csak magadnak,
azzal mások lelkét ne sértsd!

Hiszem, hogy mind szolgálni jöttünk,
tanítani más lelkeket.
Nem állhat senki sem fölöttünk,
senki nem bánhat el veled.
Az életünk ezer tanulság,
s mi vállaltuk magunkra fel,
s attól válik gazdaggá sorsunk,
ha a lélek útjára lel.

Ezt az utat kell megtalálnunk,
s ha nincs meg, majd megint jövünk,
amíg egyszer csak megtanuljuk,
míg felnőtt lelkekké növünk.
Mi írtunk sorsot önmagunknak,
s amíg csak mást hibáztatunk,
addig utunkat nem találjuk,
csak elveszett lelkek vagyunk.

De fel a fejjel, ez az élet,
s akkor lesz szép, ha élvezed!
Ha néha önmagadba nézel,
s a lét okát felfedezed.
Saját lelkemben elmerülve,
ott várnak rám a válaszok.
Mikor értőn magamba szállok,
már értem azt, miért vagyok!

Aranyosi Ervin © 2019-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
2

By

Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!

Szólok hozzátok tiszta szóval,
s beszédem rögtön értitek.
Leírom, s lelkek fagynak jéggé,
a leírt szó, mondd, mért hideg.
Kedveskedő, mikor leírom,
finom, szép szóból font kalács,
s lám ugyanaz papírra vetve,
gyakran csak bosszantó tanács!

Beszéd közben, ott él a lélek,
hangsúly, hangszín és mozdulat,
– hisz olvasod a testbeszédet –
s a szó sem gúnyos, nem mulat.
Éppen azt érted meg belőle,
amire én is gondolok.
Ám, ha leírom szóról szóra,
úgy érzed, lelket rombolok.

Mást olvasol ki a betűkből,
ítéleted adod reám.
Úgy érzed bántani akarlak,
s nem jó rád szóból szőtt ruhám.
Mást gondolsz róla, másként érzed,
egész másképpen olvasod.
Pedig a leírt gondolatban
teljes lelkemmel ott vagyok.

Mért bánt a szó, ha le van írva,
mért gondolod, hogy fájni fog.
Jó szándékom vetem papírra,
nincs benne bántó, rossz dolog.
Ha nem tetszik, ahogy beszélek,
befogom szám, csendben vagyok!
De üres lapot hiába küldök,
ha rajta nyomot nem hagyok.

Kimondva szép, leírva mégis
egészen mássá alakul.
A kérdés az, hogy melyik énem
veszed értően alapul.
Leírva nehéz értelmezni,
hogy pontosan mit is takar.
Jó lenne azt feltételezni,
hogy írója csak jót akar!

Aranyosi Ervin © 2018-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
1

By

Aranyosi Ervin: Esti hála

Category: dalszöveg, mantra Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Esti hála

Minden este ünnep lészen,
kigyúlnak a csillagok.
újra élem emberségem,
Istenemmel egy vagyok.

Refrén:
Hálát adok hát az úrnak,
megélem világomat,
engem hívott el tanúnak,
tapasztalni álmomat

Hála, hála, hála, hála
hálám bennem felragyog.
Hála, hála, hála, hála
Teremtőmmel egy vagyok.

Hálát adok hát az úrnak,
megélem az életem,
engem hívott el tanúnak,
hogy világom jobb legyen

Hálás vagyok én az Úrnak
teremtőnek alkotott,
bennem élő vágyak gyúlnak,
vele, s benne egy vagyok.

Refrén:
Hála, hála, hála, hála
hálám bennem felragyog.
Hála, hála, hála, hála
Teremtőmmel egy vagyok.
Élek élek, végre élek,
végre élem életem,
élek élek, végre élek,,
a világom egy velem.

Aranyosi Ervin © 2018-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
2

By

Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára

Te sosem voltál az, aki én most vagyok,
s én nem leszek porrá, ha mindent itt hagyok.
Hisz elhagyom világom, egyszer majd testemet,
a por csak az, amit a világ majd eltemet.
De a lelkem akkor új létbe költözik,
s újra leszületik, s új testbe öltözik,
aztán ott folytatom a tanulmányaim,
s ott fogom megélni az újabb vágyaim.
De amíg itt élek, addig még alkotok,
ember mivoltommal szép nyomokat hagyok,
nem gyűjtök aranyat, anyagból kincseket,
bús gondolatokkal nem őszítek tincseket,
csak jót teszek, s adok, mikor csak adhatok,
hiszen folyton élek, s mindig élő vagyok!

Élünk, s higgyétek el, sosem leszünk holtak.
Hordjuk terheinket, miket reánk róttak,
ám ezek a terhek hitünkből erednek,
s akik reánk tették, szívükből szeretettek.
Csak azt adták tovább, amit ők is kaptak,
és kapott hitükben sajnos megmaradtak.
Nem fejlődött tovább, nem tanult a lélek,
ennek köszönhető, hogy még ma is félek.
Pedig én már tudom: Nem bánt, jó az Isten,
félnivalóm mástól, alapjában nincsen!
Hisz, amit én adtam, csak azt kapom vissza,
haragomnak mérgét, az én szívem issza.
Jóság és szeretet, az mind visszaszáll rám,
jól tenném, ha szívem teljesen kitárnám!

Aranyosi Ervin © 2018-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
25

By

Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!

Te vagy aki megtanított szép szóval beszélni,
megmutattad, hogy hogyan kell tiszta szívvel élni.
Te játszottál álmaimban visszatérő angyalt,
Te voltál, ki ha földre estem, mindig megvigasztalt.

Te aggódtál értem, mikor magas volt a lázam,
te mutattad, hogy a világ Istentől nyert házam.
Te etettél ha éheztem, rossztól, széltől védtél,
életemen szeretettel keresztül kísértél.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Hálás vagyok minden jóért, mit tőled kaptam egyszer,
drága angyal, nem hittem, hogy egyszer megöregszel.
Könnyű nekem jól szeretni, hisz tőled tanultam,
Szebbé tetted napjaimat, általad van múltam.

Életemnek része vagy, hisz általad születtem,
köszönöm a fáradságod, s hogy ilyenné lettem.
Hála járja át szívemet, így élem világom,
általad vált lehetővé minden kedves álmom.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Aranyosi Ervin © 2018-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
28

By

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
17

By

Aranyosi Ervin: Babázok

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Babázok

Pici vagyok, még babázok.
Átmelegít, hogyha fázok.
Sosem vagyok így egyedül,
érző szív van bennem belül.
De ha gazdámat meglátom,
rögtön itt hagyom barátom,
mert a gazdám él és szeret,
elkényeztet, szívvel etet.
Ám, ha elmegy óvodába,
itthon marad kis barátja,
s mivel kicsi, még babázik,
saját kutyusával játszik…

Aranyosi Ervin © 2018-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts