Aranyosi Ervin: Mókuskerék

Aranyosi Ervin: Mókuskerék

Mikor reggel felkelsz, mozog kezed, lábad.
Örülsz a világnak, s szemed könnybe lábad.
Ma még van mit enni, megtömöd a bendőd,
tegnap is vehettél kaját, elegendőt!
Kapkodsz fűhöz-fához és rohansz dolgozni,
rohanó világ fog lendületbe hozni.
Büszke vagy magadra, hiszen van állásod,
amivel a jövőd alapjait ásod.

Igaz, ez az alap, nagyon mélyre került,
onnan jövőt látni eddig nem sikerült.
Újságot olvasol, mint egy kuka búvár,
szemetet ás elő, jó mélyről a bulvár.
Látod, celebek közt, ki mit ivott, evett,
s hogy a hazugságból jól élni hogy lehet.
Belőled is lehet híres-neves senki,
mert a népszerűség gyakran ezt jelenti.

Olvasod kit szeret, ma épp ki jár, kivel,
megcsalta szerelmét, egy darab kiflivel.
Lángos boltot nyitott, szemhéját bevarrta,
részegen vezetett, más férjét akarta.
Gyereke kezébe egy Ferrarit adott,
az orrcimpájába műttetett lakatot.
Csodás tengerparton napozott a télen,
nyári napsütésben elcsúszott a jégen.

Meghalt, kibelezték, „fűt” találtak nála,
megúszta az adót, az APEH-nek hála.
Milliós ruhát vett, parlamentnyi házat,
olvasod a sok hírt és a lelked lázad.
Igen, ő teheti, van hozzá, lám, joga,
tehetségtelenség a jövő záloga!
Te meg menj dolgozni és ne politizálj,
minden nyomort elfed a kitalált dizájn.

Beérsz a munkába, vár mókuskereked,
s téged fog követni felnövő gyereked.
Csak az lesz a fontos, igen jól tanuljon,
hogy az államvizsgán majd nehogy kihulljon!
Te pedig dolgozol, s nem is ér ez véget,
hacsak el nem veszted a jó egészséged.
Ha igen, gyógyszerek csillapítják vágyad,
hogy kiállj a sorból és jobban csináljad.

Este kifacsarva hazaér a tested,
s rájössz, hogy egész nap az ágyat kerested.
Csobbansz a tévére, közben vacsorázol,
lelked is megtisztul, zuhany alatt ázol.
Aztán összeesel, bezuhansz az ágyba,
híreket hallgatva, pihenésre vágyva.
Aztán holnap reggel megnyomod a gombot,
ismételsz pár bevált napirendi pontot.

Jaj, de szép volt a nap. Csak attól kell félni,
a sok teendő közt nincsen időd élni!
Hol volt a szeretet, dédelgetett álom,
öröm és boldogság? Vajon hol találom?
Stressz és idegesség, örök frusztráció,
csupán ezt érdemli e generáció?
Erről szól a világ? Ez lenne az élet?
Nem érzed úgy néha, hogy becsaptak téged?

Aranyosi Ervin © 2017-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva