Aranyosi Ervin: Teremtés 2. rész

Aranyosi Ervin: Teremtés 2. rész
(Ballada a Szeretet Fénye alapítvány 30. évfordulójára)

Történt egyszer földi létben,
’kilencszázkilencvennégyben,
valahol és valamikor
élt egy srác, Putnoki Tibor,
ki már élt negyvennyolc évet,
s nem kényeztette az élet.

Volt családja, sok kalandja,
sérülése, bonyodalma,
búja-baja, nehézsége,
s nem volt túl jó egészsége.
Lét-próbáit megoldotta,
s volt, hogy el is bukott rajta.

Emberi életét élte,
s mindig a jobbat remélte,
különleges volt, s egyedi,
s léte nem hagy nyugtot neki!
Mindig tovább akart lépni,
s világát máshogy szemlélni.

Többet akart annál ő rég,
mit nyújthat a lehetőség.
Ám az élet megakasztja,
útja sarába ragasztja.
Szóval épp abban az évben
eljött neve napja szépen.

Tibor napon, tíz órakor
misztikumba került Tibor.
Mert az élet vele megállt,
s kilenc perces csodát kreált.
Túllépett az életen,
és kitágult a végtelen.

Túl a fizikai léten
megélt valamit a fényben,
s összeért a Föld az Éggel,
s találkozott a Fényességgel.
Magával a szeretettel,
amit szívvel lát az ember.

Jóisten volt, fény alakban,
s több fényt látott, mint a Napban.
Teremtője előtt állott,
s lám, egy életfilmet látott.
Benne mennyi bántás, vakság,
tévedés, méltánytalanság.

Az embereknek szólni kéne,
hogy életét ne így élje!
Hisz mily kevés a szeretet,
mely jobbá tesz embereket!
Szólni kéne, jót mutatni,
s másokban a jót kutatni.

Felnyitni a szemeket,
hogy nagyon kell a szeretet!
A Jóisten mondta néki:
látom, tiszta lelked érti.
Menj hát vissza, s tedd a dolgod,
tegyél jobbá, s legyél boldog!

Menj hát vissza fiam, kérlek,
s tanítsd, miről szól az élet!
Bár Tibor ott maradt volna,
ott, hol minden fényről szól ma!
Ám az Isten visszaküldte,
legyen más lelkeknek tükre!

Visszatért kínnal, keservvel,
feladattal, szeretettel,
mert a hűség kötelezte,
földi létbe levezette.
Visszatért, hogy tegye dolgát,
megmutassa azt, mit jól lát.

Tanítani, jobbá válni,
szeretet ügyét szolgálni,
a hogyan-t is megmutatni,
lelkeknek jó hitet adni.
Tette dolgát, és tanított,
alapítványt alapított.

Ez lett a Szeretet Fénye,
s elkísérte felesége.
Piroskával kézenfogva,
hitükben meg nem inogva
alakítottak csoportot,
mit kettejük szívén hordott.

Hétköznapi emberekből
állt csoportjuk, akik ettől
talán többé, jobbá váltak,
szerető útra találtak.
Jászdózsán, majd Jászberényben,
Maklár, Eger fürdött fényben.

Végül aztán Budapesten,
később külhoni terekben,
folyt már a fénylényi munka,
sokszínűséget tanulva.
Sokféleség jellemezte,
s a világot leképezte.

Nekik beszélt szeretetről,
s mindenki meríthet ebből.
Együtt kezdtek gondolkodni,
közös szekerüket tolni.
És lettek behangolások,
kezelések, s más jóságok.

Közösen, egymásért, együtt
világunk jobbá szeretjük.
Igazán emberré váljunk,
igaz, jó útra találjunk!
Önmagunkat elfogadjuk,
s valós belső fényünk adjuk!

Megélni a mindenséget,
világunkkal az egységet.
Hisz mind EGY-nek része vagyunk,
s egymásban mély nyomot hagyunk.
Keressük a teljességet,
eggyé téve engem, véled!

Ez, mit szeretetnek hívnak,
mire társaink tanítnak.
Mint jó tükör, adok-kapok,
s gyűlnek a tapasztalatok.
Másokat jóvá szeretve,
növekszik a jóság egyre.

Ha lelkünkben nincsen kétség,
eloszolhat a sötétség.
Fénnyé válunk, te is, én is,
s így lesz a szeretet, fény is.
Miként a mennyben, úgy a Földön,
fényemet másokba töltöm!

Mint egy égig érő létra,
akinek csak egy a célja:
együtt élni szeretetben,
s ne maradjon szeretetlen!
A létrának hét fokán,
hét szinten, és hét csakrán.

Hét aurarétegen,
hét síkján az életen.
Így az egy, három, a hét
mint teljesség jut eléd.
Megérteni az élet célját,
mindent tudatosan élj át!

A Teremtőnk része vagyunk,
s létet megélni akarunk,
megismerve önmagunkat,
bejárandó lét-utunkat,
élni élő szeretetben,
együtt mind-mind, egy az EGY-ben!

Részként élni teljességet,
másban látni tükörképet,
ami jó, és ami tanít,
szerető lénnyé alakít.
Másokban a jót kell látnom,
s jobbá tenni a világom!

Szeretetben megfürödni,
más fényétől tündökölni,
s adni egy részt önmagamból,
ami mást is jobbá hangol!
S nem csak várni, nem csak lenni,
másokat boldoggá tenni!

Így válhatunk szeretetben
eggyé, az isteni rendben.
Kettő között a harmadik
a Szeretet, s köztünk lakik.
Így lesz az emberiségben
egység majd az emberségben.

E hármasság a mi vágyunk,
s hisszük, hogy jó úton járunk.
Földön is lesz, miként mennyben,
egy világ él szeretetben!
Ha ragyog szeretet fényünk,
végre mind a mennybe értünk!

Aranyosi Ervin © 2026-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva