Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj
Tags: Ami ma van, Aranyosi Ervin, Bábel tornya, bölcs agy, ébred, egy, élet, hazugság, nagyon fáj, nemzet, pénz, sötétség, vára, vers
Aranyosi Ervin: Ami ma van
Bár nagyon fáj, de elfáradt a lelkem,
csak üvöltök a békés, síri csendben,
de nem halljátok meg a hangomat.
bár miattatok fáj szívem sokat!
Bár nagyon fájt, és már magam sem értem,
de úgy látszik a pusztába beszéltem,
mert bennetek visszhangra nem talált,
csak várjátok a fájdalmas halált!
De ébredjetek, nincs mit vesztenünk,
csak szebbé kéne tenni életünk,
megélni azt, kik valóban vagyunk,
ha szívünk vezethetné „bölcs” agyunk!
A lelkem sír, mert nincs súlya a szónak,
nincs értéke az igaznak, valónak,
mert hazugságokra épült Bábel tornya,
mintha ha a világunk csak a pénzről szólna!
És összedől majd a hazugság vára,
és elvész minden, ez lesz majd az ára,
mert egy napon majd erre ébredünk.
Nem lenne jobb, inkább megértenünk?
A sötétségből lépjünk ki a fényre,
leljünk rá az igazi ösvényre!
A nyelvünk térkép, mindent megmutat,
csak járnunk kell az elhagyott utat!
Mert elveszett belőlünk a tudás,
ma értékesebb minden árulás!
A szemfényvesztő nem is látható,
s a korszellemnek bűze átható!
Épp gépnek adjuk át, amit tudunk,
s majd ő járja helyettünk az utunk.
Az ember lelke lassanként kihal,
s pokolra jut halott álmaival.
Nem olvasunk többé sorok között,
a megértés is messze költözött,
már nem divat a saját gondolat,
a tudomány, akár a rák, tolat.
Térkép e nyelv, és mi lemondunk róla,
idegenként ugrálunk parancsszóra,
s tesszük, mit várnak a hatalmasok,
hiába tudjuk: hazugok, aljasok!
Válasszunk hát bábok, szolgák közül,
olyat, ki pénz oltárán üdvözül,
s hagyjuk veszni e szép Magyar hazát,
s vele a magyar ősök igazát?
Uraljon az, ki sosem volt magyar,
ki hízelegve magának kapar,
aztán a vaksi nép nyakára hág,
mert őt emeli fel a pénzvilág.
Nincs választás, felettünk döntenek!
A választható szinte mind beteg!
Külföldről pénzelt és irányított,
s az igaz útra egyik sem nyitott!
Mert minden párt megoszt és megvezet,
és széjjel tép egy ősi nemzetet,
s a vágóhídra már önként megyünk,
ahelyett, hogy EGY nemzet legyünk!
Aranyosi Ervin © 2026-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások