Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat


Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat

Nevess a szélbe,
hadd simogassa arcod!
Szeretve, végre élve,
tedd csak le minden harcod!

Inkább csak éld a létet,
s figyeld benned a békét,
s őrizz csak száz emléket,
s hagyd csak, ne várd a végét!

Legyél egy a világgal,
pont úgy, hogy tudsz is róla,
világod mindensége,
mintha belőled szólna!

Nevess együtt a Nappal,
veszítsd el minden gondod,
ne küzdj sértő haraggal,
jobb, ha szépséged ontod!

És tanulj fűtől, fától,
tudd meg, mi is az élet,
milyen volt apró magként,
és felnőve, mivé lett!

A gondolat hatalma,
teremtsen szebb világot,
légy ott a jelenben ma,
általad legyen áldott!

Csak hagyd, hogy megtörténjen,
kívülről nézd a létet,
s csodáld, ahogy történik
a nagy varázslat véled!

Aranyosi Ervin © 2024-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét


Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Figyelek a belső hangra,
varázst húzok önmagamra,
elrévülök, s lelkem vásznán,
mintha új világom látnám.

Létező és valóságos,
vagy becsap, s a holnap mást hoz?
Tudom, bennem van a válasz,
létem célja, s nem halál az!
Olvasnom kell a világból,
nincsen bíróm, aki vádol,
hisz bűntelennek születtem,
más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom,
álmaim lelkemben hordom,
súlyos, sötét éjszakákon,
megjelenik ősi álmom.
Ismernem kell, s megérteni,
ami rossz volt, jóvá tenni!
Szóval hatni, jót teremtve,
hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem,
részleteit felidézem,
sugallatát lefordítom,
magját vetem, szaporítom.
Figyelem a természetet,
s benne megnyugvásra lelek.
Ahogy a fű lassan sarjad,
békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik,
nem vezet az út a sírig,
hanem inkább tiszta létbe,
világ-fája közelébe.
Gyökerei vízzel telnek,
ágon, vesszőn át üzennek,
levél vitorlákat bontnak,
útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem,
Isten részeként születtem,
egy vagyok a nagyvilággal,
földből növő fűvel, fával!
Szabadságom madárszárnyon
reppen, hogy messzebbre szálljon,
s nem kell hozzá lendület sem,
nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam,
hogy világom azon járjam,
megismerjem és megértsem,
vigyázzam és meg ne sértsem!
Mindenségnek vagyok része,
s enyém a világ egésze,
benne élek, nem uralom,
élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét,
s talán, ha jobban figyelnék…
Vagy, ha inkább elengedném,
ne motyogjon folyton elmém!
Igen, a csend közelében,
belső angyali zenében,
a választ is megtalálom,
a nagy felismerést várom!

Aranyosi Ervin © 2023-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tavaszt csodáló


Aranyosi Ervin: Tavaszt csodáló

Rigó röppen fel az ágra
és fütyül a világra,
pici szívét nagyra tárja,
dala száll sok virágra.
Párját biztos megtalálja,
hisz szép dala csalogat,
cifrázza és váltogatja
a szép rigó dalokat!

A sok virág figyel rája,
színes szirmot bontogat,
ki szépségüket csodálja,
elűzi a gondokat!
A méhecskék ébredeznek,
nektár várja jöttüket,
mézzé válik hát az élet,
a kaptárt friss méz tölti meg.

Zöldellnek a fák, a bokrok,
mennyi csodás árnyalat,
gyümölcsfa virágot bontott,
köztük szél úrfi szalad.
Olykor eső hull reájuk,
felszárítja majd a Nap.
Égen szállva versenyeznek
szellővel a madarak.

A természet elvarázsol,
tavaszt, nyárt és őszt ígér,
vándormadár Afrikából
kis hazánkba visszatér.
Táncra perdül a természet,
s hála száll az égre fel,
Rigó röppen fel az ágra,
s tiszta szívből énekel!

Aranyosi Ervin © 2023-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Cica-karácsony


Aranyosi Ervin: Cica-karácsony

Idén új csúcs van a fánkon,
ettől lesz szebb a karácsony!
– Nem verlek át a palánkon:
A plafonon cicalábnyom.

Helyzet magaslatán vagyok,
– nem jutnak ide, csak nagyok.
Két szemem, mint csillag ragyog,
szájam cicanyelven gagyog.

Én vagyok a legszebb díszed,
ha lejövök, szelídíts meg,
tálamba tégy ajándékot,
s el ne felejtsd a játékot!

Tőlem is kapsz dorombolást,
hízelkedést, macskaszokást,
törleszkedést, odabújást,
olyat, amit sose nyújt más!

Aranyosi Ervin © 2022-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-mag


Aranyosi Ervin: Szeretet-mag

El szeretném ültetni
a szeretetem magját,
örüljenek gyümölcsének azok,
akik kapják!

Szeretnék jó kedvet adni,
attól legyen édes,
s hozzájutni legyen könnyű,
legyen lehetséges!

Szeretném ezt úgy osztani,
mindenki vehetne!
Aki vágyja, s elfogadja,
csodát lásson benne!

Ne tartsa meg, szeretetét,
szórja a világra,
hadd terjedjen el a jóság,
jó emberek vágya!

Szavak szárnyán szórom szerte,
jut jócskán belőle,
érezzétek jókedvűnek,
magatokat tőle!

Hadd repítsen szívetekbe
örök boldogságot,
emelje fel ezt a szegény,
meggyötört világot!

Fát ültetek, s nevelgetem
szeretetem fáját,
szebbé teszem a világom
minden borús táját.

Locsolgatom jó érzéssel,
vidám nevetéssel,
simogatom mosolyommal
és nem is kevéssel!

Segítsetek, ültessünk el
egy szeretet erdőt!
Nevelgesse minden gyermek,
s velük minden felnőtt!

Vigyázzunk rá, a fáinkat
ne hagyjuk kivágni,
irigységgel, hazugsággal
gyümölcsét megrágni.

Hiszem, ha majd a szeretet
körbeér a Földön,
az időmet szeretetben
elmerülve töltöm!

Ha a Földet körbejárta,
visszatér majd hozzám,
s amit adtam, egy szép napon
boldogságot hoz rám.

Csak adni kell, s megérteni,
így lesz több belőle,
a szeretet energia,
s feltöltődhetsz tőle.

Minél többet adsz másoknak,
annál több jut néked,
ezt megérve tesz boldoggá
igazán az élet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!


Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok,
kávé illatosat!
Mosoly fürössze meg,
kedves, szép arcodat!
Ébredjen a szíved,
tárd ki a világnak!
Küldj mosolygós tavaszt,
fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Az ég aljára ér
fénylő Napunk menten,
indulok utamra,
jóra éhezetten.

Ám most úti célom
nem a kerek erdő,
nem a mesemondó,
könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló
ifjút rejtő vára,
jót szeretnék tenni
végre, valahára!

Olyan hálás vagyok,
szeretnék hát tenni,
nem csak meghallgatni,
s csendben ünnepelni,

hanem segíteni,
jöjjön el az óra,
a tündérem álma,
hadd váljon valóra!

Tegnap este engem
szépen felruházott
és minden teendőt
jól elmagyarázott.

Most már csak követem
az útmutatását,
s hiszem elhozhatom
neki méltó társát.

Mentem hát az úton,
vígan fütyörészve,
az idő múlását
nem is vettem észre.

Mintha megállt volna,
végtelennek tetszett…
Előttem egy nagy fa
gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó,
azon át beléptem,
belül csigalépcső
vezette a léptem.

Enyhe félhomályban
mentem egyre feljebb,
hogy odafönt újabb,
nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva,
fent jártam egy ágon,
ám nem csodálkoztam
e magas világon.

Tudod, jó tündérem
felkészített engem,
ezért nem érhetett
semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam
a faágán végig,
kerestem a sasom,
mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak,
éppen itt volt fészke,
kellett hát bátorság,
és nem is kevéske.

Megláttam a fészket,
a madár benne ült,
farktolla és háta
pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt,
s fel kellett rá másznom,
hátára felülve
jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom,
a repítő varázst,
hogy érezze bennem
a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam:
– ABRÁVALEFJLÜPER –
S vártam, hogy a sasom,
vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta,
csapott kettőt vele,
majd elrúgta magát
és így kezdett bele

a nagy repülésbe,
könnyű szárnyalásba,
én meg kapaszkodtam
tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra,
a világ kicsiny lett,
de messzebbre láttam,
s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk
egy fodros felhőbe,
s várhattam, hogy mikor
érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő
megritkulni kezdett,
eső lett belőle,
sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld
közelebb jött volna,
látszani kezdett egy
hatalmas vár tornya.

Ám itt elaludtam,
rám talált az álmom,
folytatni utamat
holnap megpróbálom.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A medve imája


Aranyosi Ervin: A medve imája

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jóllakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Októberi levél

Aranyosi Ervin: Októberi levél

Levél jött egy barátomtól,
levél jött a fától.
Azt üzente a levéllel:
– Október van mától!

Nézd milyen szép ez a levél,
szépen megfestette:
világos az erezete,
sárgás-zöld a teste.

Elteszem hát szép emléknek,
gondoljak a fára!
Eldobálja leveleit,
s alszik nemsokára!

Aranyosi Ervin © 2017-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…


Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva