fa | Aranyosi Ervin versei

szept
25

Aranyosi Ervin: Szeptember

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, bor, ember, Erdő, fa, fű, gyümölcs, hordó, jövő, levél, mag, Ősz, Szeptember, szüret, természet, vers, vigad, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeptember

Megöregszik a természet,
ráncos lesz a sok levél,
fű, fa, virág belefárad,
sóhajtozva fúj a szél.

Próbál mégis teremteni,
látványosat, színeset,
megpróbál vidámmá tenni
búslakodó szíveket.

Erdő mélyén vánkost készít,
mit levéllel letakar,
jövő magját rejtegeti
földre hullott, rőt avar.

Gyümölcseit kínálgatja,
tegyétek el télire,
az elálló eleséget,
állítsátok élire.

Teljen meg most élelemmel,
raktár, odú, és vacok,
jól jön majd, ha nem találnak
élelmet az állatok.

És az ember, most vigadjon,
szüreteljen lelkesen,
dallal teljen meg az élet,
borral hordó, rendesen.

Itt van az ősz, újra eljött,
szeptemberrel született,
préseljünk hát jó szőlőlét,
s élvezzük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

márc
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, csodáld, élet, fa, fű, gond, gondolat, harag, mag, mindenség, nap, Teremtő varázslat, történjen, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat

Nevess a szélbe,
hadd simogassa arcod!
Szeretve, végre élve,
tedd csak le minden harcod!

Inkább csak éld a létet,
s figyeld benned a békét,
s őrizz csak száz emléket,
s hagyd csak, ne várd a végét!

Legyél egy a világgal,
pont úgy, hogy tudsz is róla,
világod mindensége,
mintha belőled szólna!

Nevess együtt a Nappal,
veszítsd el minden gondod,
ne küzdj sértő haraggal,
jobb, ha szépséged ontod!

És tanulj fűtől, fától,
tudd meg, mi is az élet,
milyen volt apró magként,
és felnőve, mivé lett!

A gondolat hatalma,
teremtsen szebb világot,
légy ott a jelenben ma,
általad legyen áldott!

Csak hagyd, hogy megtörténjen,
kívülről nézd a létet,
s csodáld, ahogy történik
a nagy varázslat véled!

Aranyosi Ervin © 2024-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

ápr
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: angyali zene, Aranyosi Ervin, befordul, csend, egy, fa, felismerés, fű, Isten, képzelet, Keresem a lét értelmét, lendület, természet, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Figyelek a belső hangra,
varázst húzok önmagamra,
elrévülök, s lelkem vásznán,
mintha új világom látnám.

Létező és valóságos,
vagy becsap, s a holnap mást hoz?
Tudom, bennem van a válasz,
létem célja, s nem halál az!
Olvasnom kell a világból,
nincsen bíróm, aki vádol,
hisz bűntelennek születtem,
más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom,
álmaim lelkemben hordom,
súlyos, sötét éjszakákon,
megjelenik ősi álmom.
Ismernem kell, s megérteni,
ami rossz volt, jóvá tenni!
Szóval hatni, jót teremtve,
hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem,
részleteit felidézem,
sugallatát lefordítom,
magját vetem, szaporítom.
Figyelem a természetet,
s benne megnyugvásra lelek.
Ahogy a fű lassan sarjad,
békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik,
nem vezet az út a sírig,
hanem inkább tiszta létbe,
világ-fája közelébe.
Gyökerei vízzel telnek,
ágon, vesszőn át üzennek,
levél vitorlákat bontnak,
útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem,
Isten részeként születtem,
egy vagyok a nagyvilággal,
földből növő fűvel, fával!
Szabadságom madárszárnyon
reppen, hogy messzebbre szálljon,
s nem kell hozzá lendület sem,
nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam,
hogy világom azon járjam,
megismerjem és megértsem,
vigyázzam és meg ne sértsem!
Mindenségnek vagyok része,
s enyém a világ egésze,
benne élek, nem uralom,
élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét,
s talán, ha jobban figyelnék…
Vagy, ha inkább elengedném,
ne motyogjon folyton elmém!
Igen, a csend közelében,
belső angyali zenében,
a választ is megtalálom,
a nagy felismerést várom!

Aranyosi Ervin © 2023-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tavaszt csodáló

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, árnyalat, énekel, fa, fű, fütyül, nap, rigó, Tavaszt csodáló, természet, vándormadár, vers, virág 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tavaszt csodáló

Rigó röppen fel az ágra
és fütyül a világra,
pici szívét nagyra tárja,
dala száll sok virágra.
Párját biztos megtalálja,
hisz szép dala csalogat,
cifrázza és váltogatja
a szép rigó dalokat!

A sok virág figyel rája,
színes szirmot bontogat,
ki szépségüket csodálja,
elűzi a gondokat!
A méhecskék ébredeznek,
nektár várja jöttüket,
mézzé válik hát az élet,
a kaptárt friss méz tölti meg.

Zöldellnek a fák, a bokrok,
mennyi csodás árnyalat,
gyümölcsfa virágot bontott,
köztük szél úrfi szalad.
Olykor eső hull reájuk,
felszárítja majd a Nap.
Égen szállva versenyeznek
szellővel a madarak.

A természet elvarázsol,
tavaszt, nyárt és őszt ígér,
vándormadár Afrikából
kis hazánkba visszatér.
Táncra perdül a természet,
s hála száll az égre fel,
Rigó röppen fel az ágra,
s tiszta szívből énekel!

Aranyosi Ervin © 2023-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Cica-karácsony

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, ajándék, Aranyosi Ervin, Cica-karácsony, cicalábnyom, csúcs, dorombolás, fa, játék, odabújás, plafon, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Cica-karácsony

Idén új csúcs van a fánkon,
ettől lesz szebb a karácsony!
– Nem verlek át a palánkon:
A plafonon cicalábnyom.

Helyzet magaslatán vagyok,
– nem jutnak ide, csak nagyok.
Két szemem, mint csillag ragyog,
szájam cicanyelven gagyog.

Én vagyok a legszebb díszed,
ha lejövök, szelídíts meg,
tálamba tégy ajándékot,
s el ne felejtsd a játékot!

Tőlem is kapsz dorombolást,
hízelkedést, macskaszokást,
törleszkedést, odabújást,
olyat, amit sose nyújt más!

Aranyosi Ervin © 2022-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretet-mag

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: adni, Aranyosi Ervin, csoda, édes, energia, fa, föld, gyümölcs, jut, örül, szeretet, szeretet-mag, szív, vágy, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretet-mag

El szeretném ültetni
a szeretetem magját,
örüljenek gyümölcsének azok,
akik kapják!

Szeretnék jó kedvet adni,
attól legyen édes,
s hozzájutni legyen könnyű,
legyen lehetséges!

Szeretném ezt úgy osztani,
mindenki vehetne!
Aki vágyja, s elfogadja,
csodát lásson benne!

Ne tartsa meg, szeretetét,
szórja a világra,
hadd terjedjen el a jóság,
jó emberek vágya!

Szavak szárnyán szórom szerte,
jut jócskán belőle,
érezzétek jókedvűnek,
magatokat tőle!

Hadd repítsen szívetekbe
örök boldogságot,
emelje fel ezt a szegény,
meggyötört világot!

Fát ültetek, s nevelgetem
szeretetem fáját,
szebbé teszem a világom
minden borús táját.

Locsolgatom jó érzéssel,
vidám nevetéssel,
simogatom mosolyommal
és nem is kevéssel!

Segítsetek, ültessünk el
egy szeretet erdőt!
Nevelgesse minden gyermek,
s velük minden felnőtt!

Vigyázzunk rá, a fáinkat
ne hagyjuk kivágni,
irigységgel, hazugsággal
gyümölcsét megrágni.

Hiszem, ha majd a szeretet
körbeér a Földön,
az időmet szeretetben
elmerülve töltöm!

Ha a Földet körbejárta,
visszatér majd hozzám,
s amit adtam, egy szép napon
boldogságot hoz rám.

Csak adni kell, s megérteni,
így lesz több belőle,
a szeretet energia,
s feltöltődhetsz tőle.

Minél többet adsz másoknak,
annál több jut néked,
ezt megérve tesz boldoggá
igazán az élet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, arcod, ébredj, fa, illatos, Jó reggelt kívánok, kávé, kívánok, mosoly, szép, tavasz, vers, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok,
kávé illatosat!
Mosoly fürössze meg,
kedves, szép arcodat!
Ébredjen a szíved,
tárd ki a világnak!
Küldj mosolygós tavaszt,
fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A könyv tündére 34. rész, ajtó, Aranyosi Ervin, csigalépcső, fa, hálás, madár, repülés, sas, száll, vára, varázsló, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Az ég aljára ér
fénylő Napunk menten,
indulok utamra,
jóra éhezetten.

Ám most úti célom
nem a kerek erdő,
nem a mesemondó,
könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló
ifjút rejtő vára,
jót szeretnék tenni
végre, valahára!

Olyan hálás vagyok,
szeretnék hát tenni,
nem csak meghallgatni,
s csendben ünnepelni,

hanem segíteni,
jöjjön el az óra,
a tündérem álma,
hadd váljon valóra!

Tegnap este engem
szépen felruházott
és minden teendőt
jól elmagyarázott.

Most már csak követem
az útmutatását,
s hiszem elhozhatom
neki méltó társát.

Mentem hát az úton,
vígan fütyörészve,
az idő múlását
nem is vettem észre.

Mintha megállt volna,
végtelennek tetszett…
Előttem egy nagy fa
gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó,
azon át beléptem,
belül csigalépcső
vezette a léptem.

Enyhe félhomályban
mentem egyre feljebb,
hogy odafönt újabb,
nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva,
fent jártam egy ágon,
ám nem csodálkoztam
e magas világon.

Tudod, jó tündérem
felkészített engem,
ezért nem érhetett
semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam
a faágán végig,
kerestem a sasom,
mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak,
éppen itt volt fészke,
kellett hát bátorság,
és nem is kevéske.

Megláttam a fészket,
a madár benne ült,
farktolla és háta
pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt,
s fel kellett rá másznom,
hátára felülve
jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom,
a repítő varázst,
hogy érezze bennem
a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam:
– ABRÁVALEFJLÜPER –
S vártam, hogy a sasom,
vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta,
csapott kettőt vele,
majd elrúgta magát
és így kezdett bele

a nagy repülésbe,
könnyű szárnyalásba,
én meg kapaszkodtam
tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra,
a világ kicsiny lett,
de messzebbre láttam,
s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk
egy fodros felhőbe,
s várhattam, hogy mikor
érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő
megritkulni kezdett,
eső lett belőle,
sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld
közelebb jött volna,
látszani kezdett egy
hatalmas vár tornya.

Ám itt elaludtam,
rám talált az álmom,
folytatni utamat
holnap megpróbálom.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A medve imája

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin: A medve imája, élőhely, ember, Erdő, fa, hajléktalan, Istenem, pusztít, szeret, törvény, vad Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A medve imája

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jóllakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Októberi levél

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, alszik, fa, levél, megfestette, október, szép, testeemlék 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Októberi levél

Levél jött egy barátomtól,
levél jött a fától.
Azt üzente a levéllel:
– Október van mától!

Nézd milyen szép ez a levél,
szépen megfestette:
világos az erezete,
sárgás-zöld a teste.

Elteszem hát szép emléknek,
gondoljak a fára!
Eldobálja leveleit,
s alszik nemsokára!

Aranyosi Ervin © 2017-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeptember

Megöregszik a természet, ráncos lesz a sok levél, fű, fa, virág belefárad, sóhajtozva fúj a szél.

Próbál mégis teremteni, látványosat, színeset, megpróbál vidámmá tenni búslakodó szíveket.

Erdő mélyén vánkost készít, mit levéllel letakar, jövő magját rejtegeti földre hullott, rőt avar.

Gyümölcseit kínálgatja, tegyétek el télire, az elálló eleséget, állítsátok élire.

Teljen meg most élelemmel, raktár, odú, és vacok, jól jön majd, ha nem találnak élelmet az állatok.

És az ember, most vigadjon, szüreteljen lelkesen, dallal teljen meg az élet, borral hordó, rendesen.

Itt van az ősz, újra eljött, szeptemberrel született, préseljünk hát jó szőlőlét, s élvezzük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-09-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat

Nevess a szélbe, hadd simogassa arcod! Szeretve, végre élve, tedd csak le minden harcod!

Inkább csak éld a létet, s figyeld benned a békét, s őrizz csak száz emléket, s hagyd csak, ne várd a végét!

Legyél egy a világgal, pont úgy, hogy tudsz is róla, világod mindensége, mintha belőled szólna!

Nevess együtt a Nappal, veszítsd el minden gondod, ne küzdj sértő haraggal, jobb, ha szépséged ontod!

És tanulj fűtől, fától, tudd meg, mi is az élet, milyen volt apró magként, és felnőve, mivé lett!

A gondolat hatalma, teremtsen szebb világot, légy ott a jelenben ma, általad legyen áldott!

Csak hagyd, hogy megtörténjen, kívülről nézd a létet, s csodáld, ahogy történik a nagy varázslat véled!

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Keresem a lét értelmét, használva a bűvös elmét, keresem az igaz utat, s a jelet, mely irányt mutat! Figyelek a belső hangra, varázst húzok önmagamra, elrévülök, s lelkem vásznán, mintha új világom látnám.

Létező és valóságos, vagy becsap, s a holnap mást hoz? Tudom, bennem van a válasz, létem célja, s nem halál az! Olvasnom kell a világból, nincsen bíróm, aki vádol, hisz bűntelennek születtem, más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom, álmaim lelkemben hordom, súlyos, sötét éjszakákon, megjelenik ősi álmom. Ismernem kell, s megérteni, ami rossz volt, jóvá tenni! Szóval hatni, jót teremtve, hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem, részleteit felidézem, sugallatát lefordítom, magját vetem, szaporítom. Figyelem a természetet, s benne megnyugvásra lelek. Ahogy a fű lassan sarjad, békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik, nem vezet az út a sírig, hanem inkább tiszta létbe, világ-fája közelébe. Gyökerei vízzel telnek, ágon, vesszőn át üzennek, levél vitorlákat bontnak, útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem, Isten részeként születtem, egy vagyok a nagyvilággal, földből növő fűvel, fával! Szabadságom madárszárnyon reppen, hogy messzebbre szálljon, s nem kell hozzá lendület sem, nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam, hogy világom azon járjam, megismerjem és megértsem, vigyázzam és meg ne sértsem! Mindenségnek vagyok része, s enyém a világ egésze, benne élek, nem uralom, élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét, s talán, ha jobban figyelnék… Vagy, ha inkább elengedném, ne motyogjon folyton elmém! Igen, a csend közelében, belső angyali zenében, a választ is megtalálom, a nagy felismerést várom!

Aranyosi Ervin: Tavaszt csodáló

Rigó röppen fel az ágra és fütyül a világra, pici szívét nagyra tárja, dala száll sok virágra. Párját biztos megtalálja, hisz szép dala csalogat, cifrázza és váltogatja a szép rigó dalokat!

A sok virág figyel rája, színes szirmot bontogat, ki szépségüket csodálja, elűzi a gondokat! A méhecskék ébredeznek, nektár várja jöttüket, mézzé válik hát az élet, a kaptárt friss méz tölti meg.

Zöldellnek a fák, a bokrok, mennyi csodás árnyalat, gyümölcsfa virágot bontott, köztük szél úrfi szalad. Olykor eső hull reájuk, felszárítja majd a Nap. Égen szállva versenyeznek szellővel a madarak.

A természet elvarázsol, tavaszt, nyárt és őszt ígér, vándormadár Afrikából kis hazánkba visszatér. Táncra perdül a természet, s hála száll az égre fel, Rigó röppen fel az ágra, s tiszta szívből énekel!

Aranyosi Ervin: Cica-karácsony

Idén új csúcs van a fánkon, ettől lesz szebb a karácsony! – Nem verlek át a palánkon: A plafonon cicalábnyom.

Helyzet magaslatán vagyok, – nem jutnak ide, csak nagyok. Két szemem, mint csillag ragyog, szájam cicanyelven gagyog.

Én vagyok a legszebb díszed, ha lejövök, szelídíts meg, tálamba tégy ajándékot, s el ne felejtsd a játékot!

Tőlem is kapsz dorombolást, hízelkedést, macskaszokást, törleszkedést, odabújást, olyat, amit sose nyújt más!

Aranyosi Ervin: Szeretet-mag

El szeretném ültetni a szeretetem magját, örüljenek gyümölcsének azok, akik kapják!

Szeretnék jó kedvet adni, attól legyen édes, s hozzájutni legyen könnyű, legyen lehetséges!

Szeretném ezt úgy osztani, mindenki vehetne! Aki vágyja, s elfogadja, csodát lásson benne!

Ne tartsa meg, szeretetét, szórja a világra, hadd terjedjen el a jóság, jó emberek vágya!

Szavak szárnyán szórom szerte, jut jócskán belőle, érezzétek jókedvűnek, magatokat tőle!

Hadd repítsen szívetekbe örök boldogságot, emelje fel ezt a szegény, meggyötört világot!

Fát ültetek, s nevelgetem szeretetem fáját, szebbé teszem a világom minden borús táját.

Locsolgatom jó érzéssel, vidám nevetéssel, simogatom mosolyommal és nem is kevéssel!

Segítsetek, ültessünk el egy szeretet erdőt! Nevelgesse minden gyermek, s velük minden felnőtt!

Vigyázzunk rá, a fáinkat ne hagyjuk kivágni, irigységgel, hazugsággal gyümölcsét megrágni.

Hiszem, ha majd a szeretet körbeér a Földön, az időmet szeretetben elmerülve töltöm!

Ha a Földet körbejárta, visszatér majd hozzám, s amit adtam, egy szép napon boldogságot hoz rám.

Csak adni kell, s megérteni, így lesz több belőle, a szeretet energia, s feltöltődhetsz tőle. Minél többet adsz másoknak, annál több jut néked, ezt megérve tesz boldoggá igazán az élet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-03. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok, kávé illatosat! Mosoly fürössze meg, kedves, szép arcodat! Ébredjen a szíved, tárd ki a világnak! Küldj mosolygós tavaszt, fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Az ég aljára ér fénylő Napunk menten, indulok utamra, jóra éhezetten.

Ám most úti célom nem a kerek erdő, nem a mesemondó, könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló ifjút rejtő vára, jót szeretnék tenni végre, valahára!

Olyan hálás vagyok, szeretnék hát tenni, nem csak meghallgatni, s csendben ünnepelni,

hanem segíteni, jöjjön el az óra, a tündérem álma, hadd váljon valóra!

Tegnap este engem szépen felruházott és minden teendőt jól elmagyarázott.

Most már csak követem az útmutatását, s hiszem elhozhatom neki méltó társát.

Mentem hát az úton, vígan fütyörészve, az idő múlását nem is vettem észre.

Mintha megállt volna, végtelennek tetszett… Előttem egy nagy fa gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó, azon át beléptem, belül csigalépcső vezette a léptem.

Enyhe félhomályban mentem egyre feljebb, hogy odafönt újabb, nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva, fent jártam egy ágon, ám nem csodálkoztam e magas világon.

Tudod, jó tündérem felkészített engem, ezért nem érhetett semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam a faágán végig, kerestem a sasom, mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak, éppen itt volt fészke, kellett hát bátorság, és nem is kevéske.

Megláttam a fészket, a madár benne ült, farktolla és háta pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt, s fel kellett rá másznom, hátára felülve jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom, a repítő varázst, hogy érezze bennem a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam: – ABRÁVALEFJLÜPER – S vártam, hogy a sasom, vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta, csapott kettőt vele, majd elrúgta magát és így kezdett bele

a nagy repülésbe, könnyű szárnyalásba, én meg kapaszkodtam tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra, a világ kicsiny lett, de messzebbre láttam, s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk egy fodros felhőbe, s várhattam, hogy mikor érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő megritkulni kezdett, eső lett belőle, sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld közelebb jött volna, látszani kezdett egy hatalmas vár tornya.

Megöregszik a természet,
ráncos lesz a sok levél,
fű, fa, virág belefárad,
sóhajtozva fúj a szél.

Próbál mégis teremteni,
látványosat, színeset,
megpróbál vidámmá tenni
búslakodó szíveket.

Erdő mélyén vánkost készít,
mit levéllel letakar,
jövő magját rejtegeti
földre hullott, rőt avar.

Gyümölcseit kínálgatja,
tegyétek el télire,
az elálló eleséget,
állítsátok élire.

Teljen meg most élelemmel,
raktár, odú, és vacok,
jól jön majd, ha nem találnak
élelmet az állatok.

És az ember, most vigadjon,
szüreteljen lelkesen,
dallal teljen meg az élet,
borral hordó, rendesen.

Itt van az ősz, újra eljött,
szeptemberrel született,
préseljünk hát jó szőlőlét,
s élvezzük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

Nevess a szélbe,
hadd simogassa arcod!
Szeretve, végre élve,
tedd csak le minden harcod!

Inkább csak éld a létet,
s figyeld benned a békét,
s őrizz csak száz emléket,
s hagyd csak, ne várd a végét!

Legyél egy a világgal,
pont úgy, hogy tudsz is róla,
világod mindensége,
mintha belőled szólna!

Nevess együtt a Nappal,
veszítsd el minden gondod,
ne küzdj sértő haraggal,
jobb, ha szépséged ontod!

És tanulj fűtől, fától,
tudd meg, mi is az élet,
milyen volt apró magként,
és felnőve, mivé lett!

A gondolat hatalma,
teremtsen szebb világot,
légy ott a jelenben ma,
általad legyen áldott!

Csak hagyd, hogy megtörténjen,
kívülről nézd a létet,
s csodáld, ahogy történik
a nagy varázslat véled!

Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Figyelek a belső hangra,
varázst húzok önmagamra,
elrévülök, s lelkem vásznán,
mintha új világom látnám.

Létező és valóságos,
vagy becsap, s a holnap mást hoz?
Tudom, bennem van a válasz,
létem célja, s nem halál az!
Olvasnom kell a világból,
nincsen bíróm, aki vádol,
hisz bűntelennek születtem,
más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom,
álmaim lelkemben hordom,
súlyos, sötét éjszakákon,
megjelenik ősi álmom.
Ismernem kell, s megérteni,
ami rossz volt, jóvá tenni!
Szóval hatni, jót teremtve,
hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem,
részleteit felidézem,
sugallatát lefordítom,
magját vetem, szaporítom.
Figyelem a természetet,
s benne megnyugvásra lelek.
Ahogy a fű lassan sarjad,
békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik,
nem vezet az út a sírig,
hanem inkább tiszta létbe,
világ-fája közelébe.
Gyökerei vízzel telnek,
ágon, vesszőn át üzennek,
levél vitorlákat bontnak,
útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem,
Isten részeként születtem,
egy vagyok a nagyvilággal,
földből növő fűvel, fával!
Szabadságom madárszárnyon
reppen, hogy messzebbre szálljon,
s nem kell hozzá lendület sem,
nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam,
hogy világom azon járjam,
megismerjem és megértsem,
vigyázzam és meg ne sértsem!
Mindenségnek vagyok része,
s enyém a világ egésze,
benne élek, nem uralom,
élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét,
s talán, ha jobban figyelnék…
Vagy, ha inkább elengedném,
ne motyogjon folyton elmém!
Igen, a csend közelében,
belső angyali zenében,
a választ is megtalálom,
a nagy felismerést várom!

Rigó röppen fel az ágra
és fütyül a világra,
pici szívét nagyra tárja,
dala száll sok virágra.
Párját biztos megtalálja,
hisz szép dala csalogat,
cifrázza és váltogatja
a szép rigó dalokat!

A sok virág figyel rája,
színes szirmot bontogat,
ki szépségüket csodálja,
elűzi a gondokat!
A méhecskék ébredeznek,
nektár várja jöttüket,
mézzé válik hát az élet,
a kaptárt friss méz tölti meg.

Zöldellnek a fák, a bokrok,
mennyi csodás árnyalat,
gyümölcsfa virágot bontott,
köztük szél úrfi szalad.
Olykor eső hull reájuk,
felszárítja majd a Nap.
Égen szállva versenyeznek
szellővel a madarak.

A természet elvarázsol,
tavaszt, nyárt és őszt ígér,
vándormadár Afrikából
kis hazánkba visszatér.
Táncra perdül a természet,
s hála száll az égre fel,
Rigó röppen fel az ágra,
s tiszta szívből énekel!

Idén új csúcs van a fánkon,
ettől lesz szebb a karácsony!
– Nem verlek át a palánkon:
A plafonon cicalábnyom.

Helyzet magaslatán vagyok,
– nem jutnak ide, csak nagyok.
Két szemem, mint csillag ragyog,
szájam cicanyelven gagyog.

Én vagyok a legszebb díszed,
ha lejövök, szelídíts meg,
tálamba tégy ajándékot,
s el ne felejtsd a játékot!

Tőlem is kapsz dorombolást,
hízelkedést, macskaszokást,
törleszkedést, odabújást,
olyat, amit sose nyújt más!

El szeretném ültetni
a szeretetem magját,
örüljenek gyümölcsének azok,
akik kapják!

Szeretnék jó kedvet adni,
attól legyen édes,
s hozzájutni legyen könnyű,
legyen lehetséges!

Szeretném ezt úgy osztani,
mindenki vehetne!
Aki vágyja, s elfogadja,
csodát lásson benne!

Ne tartsa meg, szeretetét,
szórja a világra,
hadd terjedjen el a jóság,
jó emberek vágya!

Szavak szárnyán szórom szerte,
jut jócskán belőle,
érezzétek jókedvűnek,
magatokat tőle!

Hadd repítsen szívetekbe
örök boldogságot,
emelje fel ezt a szegény,
meggyötört világot!

Fát ültetek, s nevelgetem
szeretetem fáját,
szebbé teszem a világom
minden borús táját.

Locsolgatom jó érzéssel,
vidám nevetéssel,
simogatom mosolyommal
és nem is kevéssel!

Segítsetek, ültessünk el
egy szeretet erdőt!
Nevelgesse minden gyermek,
s velük minden felnőtt!

Vigyázzunk rá, a fáinkat
ne hagyjuk kivágni,
irigységgel, hazugsággal
gyümölcsét megrágni.

Hiszem, ha majd a szeretet
körbeér a Földön,
az időmet szeretetben
elmerülve töltöm!

Ha a Földet körbejárta,
visszatér majd hozzám,
s amit adtam, egy szép napon
boldogságot hoz rám.

Csak adni kell, s megérteni,
így lesz több belőle,
a szeretet energia,
s feltöltődhetsz tőle.

Minél többet adsz másoknak,
annál több jut néked,
ezt megérve tesz boldoggá
igazán az élet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Jó reggelt kívánok,
kávé illatosat!
Mosoly fürössze meg,
kedves, szép arcodat!
Ébredjen a szíved,
tárd ki a világnak!
Küldj mosolygós tavaszt,
fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Az ég aljára ér
fénylő Napunk menten,
indulok utamra,
jóra éhezetten.

Ám most úti célom
nem a kerek erdő,
nem a mesemondó,
könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló
ifjút rejtő vára,
jót szeretnék tenni
végre, valahára!

Olyan hálás vagyok,
szeretnék hát tenni,
nem csak meghallgatni,
s csendben ünnepelni,

hanem segíteni,
jöjjön el az óra,
a tündérem álma,
hadd váljon valóra!

Tegnap este engem
szépen felruházott
és minden teendőt
jól elmagyarázott.

Most már csak követem
az útmutatását,
s hiszem elhozhatom
neki méltó társát.

Mentem hát az úton,
vígan fütyörészve,
az idő múlását
nem is vettem észre.

Mintha megállt volna,
végtelennek tetszett…
Előttem egy nagy fa
gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó,
azon át beléptem,
belül csigalépcső
vezette a léptem.

Enyhe félhomályban
mentem egyre feljebb,
hogy odafönt újabb,
nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva,
fent jártam egy ágon,
ám nem csodálkoztam
e magas világon.

Tudod, jó tündérem
felkészített engem,
ezért nem érhetett
semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam
a faágán végig,
kerestem a sasom,
mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak,
éppen itt volt fészke,
kellett hát bátorság,
és nem is kevéske.

Megláttam a fészket,
a madár benne ült,
farktolla és háta
pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt,
s fel kellett rá másznom,
hátára felülve
jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom,
a repítő varázst,
hogy érezze bennem
a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam:
– ABRÁVALEFJLÜPER –
S vártam, hogy a sasom,
vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta,
csapott kettőt vele,
majd elrúgta magát
és így kezdett bele

a nagy repülésbe,
könnyű szárnyalásba,
én meg kapaszkodtam
tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra,
a világ kicsiny lett,
de messzebbre láttam,
s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk
egy fodros felhőbe,
s várhattam, hogy mikor
érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő
megritkulni kezdett,
eső lett belőle,
sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld
közelebb jött volna,
látszani kezdett egy
hatalmas vár tornya.

Ám itt elaludtam,
rám talált az álmom,
folytatni utamat
holnap megpróbálom.

Aranyosi Ervin © 2019-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Levél jött egy barátomtól,
levél jött a fától.
Azt üzente a levéllel:
– Október van mától!

Nézd milyen szép ez a levél,
szépen megfestette:
világos az erezete,
sárgás-zöld a teste.

Elteszem hát szép emléknek,
gondoljak a fára!
Eldobálja leveleit,
s alszik nemsokára!