Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-mag


Aranyosi Ervin: Szeretet-mag

El szeretném ültetni
a szeretetem magját,
örüljenek gyümölcsének azok,
akik kapják!

Szeretnék jó kedvet adni,
attól legyen édes,
s hozzájutni legyen könnyű,
legyen lehetséges!

Szeretném ezt úgy osztani,
mindenki vehetne!
Aki vágyja, s elfogadja,
csodát lásson benne!

Ne tartsa meg, szeretetét,
szórja a világra,
hadd terjedjen el a jóság,
jó emberek vágya!

Szavak szárnyán szórom szerte,
jut jócskán belőle,
érezzétek jókedvűnek,
magatokat tőle!

Hadd repítsen szívetekbe
örök boldogságot,
emelje fel ezt a szegény,
meggyötört világot!

Fát ültetek, s nevelgetem
szeretetem fáját,
szebbé teszem a világom
minden borús táját.

Locsolgatom jó érzéssel,
vidám nevetéssel,
simogatom mosolyommal
és nem is kevéssel!

Segítsetek, ültessünk el
egy szeretet erdőt!
Nevelgesse minden gyermek,
s velük minden felnőtt!

Vigyázzunk rá, a fáinkat
ne hagyjuk kivágni,
irigységgel, hazugsággal
gyümölcsét megrágni.

Hiszem, ha majd a szeretet
körbeér a Földön,
az időmet szeretetben
elmerülve töltöm!

Ha a Földet körbejárta,
visszatér majd hozzám,
s amit adtam, egy szép napon
boldogságot hoz rám.

Csak adni kell, s megérteni,
így lesz több belőle,
a szeretet energia,
s feltöltődhetsz tőle.

Minél többet adsz másoknak,
annál több jut néked,
ezt megérve tesz boldoggá
igazán az élet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!


Aranyosi Ervin: Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok,
kávé illatosat!
Mosoly fürössze meg,
kedves, szép arcodat!
Ébredjen a szíved,
tárd ki a világnak!
Küldj mosolygós tavaszt,
fának és virágnak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Az ég aljára ér
fénylő Napunk menten,
indulok utamra,
jóra éhezetten.

Ám most úti célom
nem a kerek erdő,
nem a mesemondó,
könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló
ifjút rejtő vára,
jót szeretnék tenni
végre, valahára!

Olyan hálás vagyok,
szeretnék hát tenni,
nem csak meghallgatni,
s csendben ünnepelni,

hanem segíteni,
jöjjön el az óra,
a tündérem álma,
hadd váljon valóra!

Tegnap este engem
szépen felruházott
és minden teendőt
jól elmagyarázott.

Most már csak követem
az útmutatását,
s hiszem elhozhatom
neki méltó társát.

Mentem hát az úton,
vígan fütyörészve,
az idő múlását
nem is vettem észre.

Mintha megállt volna,
végtelennek tetszett…
Előttem egy nagy fa
gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó,
azon át beléptem,
belül csigalépcső
vezette a léptem.

Enyhe félhomályban
mentem egyre feljebb,
hogy odafönt újabb,
nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva,
fent jártam egy ágon,
ám nem csodálkoztam
e magas világon.

Tudod, jó tündérem
felkészített engem,
ezért nem érhetett
semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam
a faágán végig,
kerestem a sasom,
mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak,
éppen itt volt fészke,
kellett hát bátorság,
és nem is kevéske.

Megláttam a fészket,
a madár benne ült,
farktolla és háta
pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt,
s fel kellett rá másznom,
hátára felülve
jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom,
a repítő varázst,
hogy érezze bennem
a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam:
– ABRÁVALEFJLÜPER –
S vártam, hogy a sasom,
vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta,
csapott kettőt vele,
majd elrúgta magát
és így kezdett bele

a nagy repülésbe,
könnyű szárnyalásba,
én meg kapaszkodtam
tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra,
a világ kicsiny lett,
de messzebbre láttam,
s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk
egy fodros felhőbe,
s várhattam, hogy mikor
érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő
megritkulni kezdett,
eső lett belőle,
sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld
közelebb jött volna,
látszani kezdett egy
hatalmas vár tornya.

Ám itt elaludtam,
rám talált az álmom,
folytatni utamat
holnap megpróbálom.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A medve imája


Aranyosi Ervin: A medve imája

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jól lakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Októberi levél

Aranyosi Ervin: Októberi levél

Levél jött egy barátomtól,
levél jött a fától.
Azt üzente a levéllel:
– Október van mától!

Nézd milyen szép ez a levél,
szépen megfestette:
világos az erezete,
sárgás-zöld a teste.

Elteszem hát szép emléknek,
gondoljak a fára!
Eldobálja leveleit,
s alszik nemsokára!

Aranyosi Ervin © 2017-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…


Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr
Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Fotó: Papp László

Fotó: Papp László

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Magányos tölgy, gömb alakban égre tárja ágait,
dúsan tömött ágak között megannyi levél lakik.
Az ágai szétterülő, imádkozó szép kezek,
egyenes, nem hajlik törzse, tán, mert sosem vétkezett.
Az öreg fa a magasba, fel az égbe tör utat,
a sok levél nyugtatólag, kellemes zöld színt mutat.
Kérge mintha ráncosodna, barázdákat rejteget,
hullámvonal veszi körbe a sok üde levelet.
Termővirág ötösével kocsányokon megpihen,
kis csészényi kupacsokban makk fejlődik íziben.
Ha a makkot kiemeled, a kupacsból síp lehet,
ha nem sikerül megfújnod, a tölgyfa is kinevet…

Aranyosi Ervin © 2016-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Tanulj együtt élni
Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

madár és fasirató

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

Mit szólnál Te, ember, ha letaposnák fészked,
úgy érne el téged is a végítélet,
rajtad, s családodon lánckerék taposna,
felkelő nap többé hajnalt sose hozna.
Lelkiismereted Júdás-pénzre váltod?
Nem hiszem, hogy ettől gazdagabb családod.
Betonbörtönt építsz csak saját magadnak,
s amikor madarak és fák sem maradnak,
akkor visszasírod, amit leromboltál,
s éhezve látod be, hogy mily balga voltál.
Aki igaz ember, együtt sír a fákkal,
s hiányzik szívének a szépséges madárdal.
Tehetetlen dühe egyre csak növekszik,
látva kősivatag, betondzsungel lesz itt.
Sivár jövő készül, elvakult tervekkel,
holt kincsekért mindent elpusztít az ember!
Hiszi Ő uralja, s igázza a Földet,
pedig csak most varrja beton szemfedődet.
Meghal a természet, mi hol fogunk élni?
Pusztító elméktől mikor kezdünk félni?
Fogod majd Te, ember saját sírod ásni,
s hatalom foga fog csepp pénzedre vásni,
ma még madarakat és fákat temettél,
elárulom ezzel a hóhérod lettél.
Önnön kezed által gyilkolod le léted,
s hozod világunkra a végső sötétet!

http://444.hu/2016/05/10/feszkestul-vagtak-ki-a-fakat-a-varosligetben-elpusztultak-a-repulni-meg-nem-tudo-fiokak

Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva