Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Kiköltöznék a világból,
ki az élő természetbe.
mert itt szenved csak a lélek,
s mint motolla jár az elme.
Kiutat keres a mából,
s a holnapban nem találja,
múltban meg nem képes élni,
az az életnek halála.

Technikára, tudományra,
hazugságra épül minden,
s az az élet zsákutcája,
ahonnan már kiút sincsen.
Politika, kamat, hitel,
műanyag és egyéb mérgek,
alakítják a világot,
amiből már rég nem kérek.

Pénzre épült ez a világ,
s lassan kihúzzák alólunk,
digitális rabszolgaként
élünk, s mégsem morgolódunk.
Hazugsággal tömik fejünk,
mely ellen a lelkem lázad,
legyilkolják nemzetünket,
elveszejtik szép hazánkat.

Alvók között ébren lenni,
s mögé látni a dolgoknak
fáj, mert lassan nincs mit tenni,
az a kérdés, lesz-e holnap?
Úgy elmennék remetének,
tán az erdő befogadna,
a még élő szép természet,
lelkemnek is reményt adna.

Erdő mellett, falu szélén
még élhetném a világom,
tán még engedné az élet,
hogy legyen kis szabadságom.
Megnyugodhatna a lelkem,
napközben elbogarásznék,
erdő mélyén élő csendben,
önmagamra rátalálnék!

Aranyosi Ervin © 2026-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli vendégek

Aranyosi Ervin: Téli vendégek

Az erdei állatoknak
nehéz most az élete,
nem rakja a tányérjukat
a természet még tele!

Az ember tehet csak értük,
aki szívvel megetet,
akinek a szíve képes
árasztani meleget.

Etetőkbe hadd kerüljön
pár egyszerű eledel,
amitől az éhes állat,
túlélő készletre lel.

Magvak, gyümölcs, faggyú lehet
ami éhet csillapít,
mely belülről melegíti
erdő-mező vadjait.

Szikrázik a hó a tájon,
szívet szorít a hideg,
pár apróság, szívből adva,
a holnapot menti meg.

Aranyosi Ervin © 2026-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Csodálatos madárvilágunk 2. rész

Csodálatos madárvilágunk 2. rész

Aranyosi Ervin: Csodálatos madaraink

Erdők, mezők, folyók, tavak,
hegyek és síkságok.
Szép madarak színesítik,
szerte a világot.

A hangjukkal zenét csalnak
természeti tájba,
színük nélkül, a világ is,
szürkeséggé válna!

Madárdalra ébredni fel,
csodálatos, reggel,
szebb zene a madárdalnál,
úgy hiszem, hogy nem kell!

Megfigyelni életüket,
már maga is élmény,
csodáljuk meg, mikor lehet,
szép jövőt remélvén!

A kártevők irtásának
természetes módja,
amely már a csodavárást is
magában hordja.

Vigyázzunk hát rájuk,
hadd éljenek bátran,
találkozzunk velük
szerte a határban!

Hála a fényképek készítőinek

Fotós barátaim,
lelkes madarászok,
köszönöm, hogy ennyi
mesés képet látok!

Szép madarainkból
ma még akad bőven,
hadd legyenek köztünk
ők is a jövőben!

Köszönöm a képet,
a lehetőséget,
hogy megmutathatjuk
ezt a sok szépséget.

Erdőn, mezőn járva,
felismerjük őket,
legyenek számunkra
mától ismerősek.

Remélem, a versek,
is jó célt szolgálhat,
több védelmezője
lesz a sok madárnak!

A kőrengetegben
haldoklik az élet,
madaraktól legyen
gazdag a természet!
A könyvet megrendelni a webáruházban, az alábbi linken lehet:
https://shop.aranyosiervin.com/verseskotetek

Aranyosi Ervin © 2024-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeptember

Aranyosi Ervin: Szeptember

Megöregszik a természet,
ráncos lesz a sok levél,
fű, fa, virág belefárad,
sóhajtozva fúj a szél.

Próbál mégis teremteni,
látványosat, színeset,
megpróbál vidámmá tenni
búslakodó szíveket.

Erdő mélyén vánkost készít,
mit levéllel letakar,
jövő magját rejtegeti
földre hullott, rőt avar.

Gyümölcseit kínálgatja,
tegyétek el télire,
az elálló eleséget,
állítsátok élire.

Teljen meg most élelemmel,
raktár, odú, és vacok,
jól jön majd, ha nem találnak
élelmet az állatok.

És az ember, most vigadjon,
szüreteljen lelkesen,
dallal teljen meg az élet,
borral hordó, rendesen.

Itt van az ősz, újra eljött,
szeptemberrel született,
préseljünk hát jó szőlőlét,
s élvezzük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vágyálom


Aranyosi Ervin: Vágyálom

Egy erdő legmélyén, messze a világtól,
egy kis patak partján, minden rossztól távol,
ott szeretnék élni, meglelve nyugalmam,
s érezni, lelkemben mindennap egy dal van!

Összehangolódni fával, vadvirággal,
feltölteni lelkem az élet illatával.
Nevető Nap fényét, lelkembe engedni,
szeretnék a csodás természetben lenni!

Csendben éldegélni, szeretetben, szépen,
örömökre lelni az élet vizében.
Madarak dalára ébredve, felkelni,
a rügypattanásra értően figyelni.

Harmatcsepp vizében látni a világot,
közelről csodálni a nyíló virágot.
A rét zöld asztalán lelni eleséget,
fák ölelésében, erőt, melegséget!

Egy kis házra vágyom, erdő közepében,
élhető világra, Isten tenyerében!
Békére, csodákra, egyszerű napokra,
csörgedező patak által oltott szomjra.

A békére vágyom, csodás földi mennyre,
ahol nyugalom van, elfogadás, egyre.
Ahol napi séta színezi világom,
ahol azt naponta, szívvel, élni látom.

Ahol megcsodálom, mit Isten teremtett,
s élvezem a csodát, az isteni rendet,
ahol világommal végre eggyé válok,
ahol vágyaimra választ is találok!

Aranyosi Ervin © 2024-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kucsmagomba bújócska


Aranyosi Ervin: Kucsmagomba bújócska

Kucsmát tett fel a fejére
Kucsmagomba őkelme,
hogy ne fázzon kint az erdőn,
fejét eldugta benne.
Jól elbújt az avar között,
kucsmája sem látható,
a hunyó alig találja…
Nagy fogás nem várható!

Néhányat én előcsaltam,
de az ebédhez kevés,
akadt köztük öreg gomba,
na meg néhány csenevész!
Lehet, hogy a bújócskában,
a győztes a gomba lesz,
pedig mikor megtalálom,
nekem örömet szerez!

Aranyosi Ervin © 2024-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Víg dalunktól…


Aranyosi Ervin: Víg dalunktól…

Víg dalunktól zeng a világ,
– menekülnek a vadlibák…
Ám mi kutyába se vesszük,
szép hangunkat kieresztjük.
Malaca van, aki hallja,
dalainkat csak úgy falja.
Neki már csak ez hiányzik,
meg egy szamár, ki iá-zik!
Víg dalunktól zeng az erdő,
könnyet ejt a bárányfelhő!
Gyere velünk hát dalolni,
dalunkba bekapcsolódni!
Hangosan szóljon az ének,
hadd tetsszen mások fülének!

Aranyosi Ervin © 2023-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Visszatekintés


Aranyosi Ervin: Visszatekintés

Angyalok földjén születtem,
nagyvárosban, Budapesten.
A sok ember közt elvesztem,
amíg fel nem cseperedtem.
Addig rejtett angyal voltam,
lestem világomat szótlan,
szinte senki nem vett észre,
nem neveltek elég készre!

Csendben voltam, befordultam,
világomtól elvonultam,
csalogatott pusztatenger,
messzi falu, a szép Csenger.
Nagyszüleim falujában,
megfürödhettem a nyárban.
Gólya, fecske szállt fölöttem,
angyali világba jöttem!

Enyém volt a rét, az erdő,
ahol szabad lelkem felnő.
Napfényben és „tekenőben”,
tisztultam, ha megfürödtem.
Madárdal volt az én zeném,
hej, de nagyom élveztem én!
Barátokkal csavarogtam,
jelen voltam víg napokban!

Ám, kihalt a nemes porta,
szép nyaraim elsodorta
az életnek forgó szele,
a nagyváros üzenete.
Nagyvárosba visszatértem,
s betondzsungel közepében,
éltem tovább a világom,
feladva szép szabadságom.

Később el is menekültem,
a zajtól messze kerültem,
az várt kicsit, s jött utánam,
bár nem hívtam, bár nem vártam.
Lám most megint menekülnék,
kis faluba elkerülnék,
visszanyerném szabadságom,
s megélhetném angyalságom!

Mai világ pénzre épül,
kit hívhatnék segítségül,
hogy a vidék befogadjon,
verseimnek szárnyat adjon?
Ez a zajos város nem kell,
itt csak rohan minden ember,
nem is figyelnek egymásra,
nincs szükségük angyal-társra!

Régen jó volt. Holnap jobb lesz?
Vagy az ember csak pontot tesz?
Majd az életét lezárja,
aztán nem marad hazája?
Zajos város agyon nyomja,
gyűlik szemete és lomja.
Vele sorvad a természet,
s mindent legyőz az enyészet?

Aranyosi Ervin © 2023-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az én karácsonyfám!


Aranyosi Ervin: Az én karácsonyfám!

Látod az én fenyőfámat?
Tobozokkal van tele!
Nem ér véget karácsonykor
gyönyörű szép élete!

Nem kell külön díszíteni,
önmagától csodaszép.
Jövőre még magasabb lesz,
s toboza is lesz elég!

Tudod, nem kell őt kivágni,
nem kell még meghalnia,
úgy hiszem a fenyőfának
erdőben kell laknia!

Ha itt él a természetben,
annak szívből örülök,
év közben is megcsodálom,
s a csúcsára felülök!

Aranyosi Ervin © 2022-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Állati jó étterem


Aranyosi Ervin: Állati jó étterem

Étterem az erdő szélén,
vár a finom eleség!
Ide jár már minden állat,
s nincs olyan, hogy nem elég!
Alkohollal nem szolgálunk,
mert kulturált ez a hely.
Bunyó, balhé nincs is nálunk,
csak nevetés és röhej…

Aranyosi Ervin © 2022-10-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!