Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Madaras-könyv ajánló


Aranyosi Ervin: Madaras-könyv ajánló

Ha madárdalra ébredsz, gyönyörű a reggel,
vagy ha találkozol egy kisebb sereggel,
megcsodálod őket, csak tátod a szádat,
hiszen ők vidítják dalukkal hazádat.

Apró muzsikusok, s kotta nélkül játszák,
ág tetején ülnek, hogy világukat lássák.
olykor csak hintáznak, néha kergetőznek,
néha üzengetnek szarvasnak és őznek.

Nem csak hangjuk kedves, mesés a ruhájuk,
a teremtő csodás tollakat szőtt rájuk.
Az ember csak nézi, mennyi gyönyörűség,
s szállni csalogatja őket a derűs ég.

Ráadásul, tudjuk, mennyire hasznosak,
kártevőkből esznek, fogyasztanak sokat.
S vannak ragadozók, kik a mezőt védik,
pockot és egeret szállva utolérik.

Drága madaraink, hasznosak és szépek,
tőlük is gazdagabb az élő természet.
Csodáld te is őket, s vigyázz nagyon rájuk,
hadd nyílhasson dalra apró csőrük, szájuk!

Ajánlom a könyvem, amit róluk írtam,
én mellettük vagyok és kiállok nyíltan,
hisz amíg ők vannak, addig lesz termésünk,
a madarak nélkül, mi is elenyészünk.

Meg akartam őket veled ismertetni,
talán ismerősként, könnyebb is szeretni.
A szerzőtársaim, képet küldtek róluk,
színesebbé, szebbé tette a fotójuk.

Igyekeztem versbe szőni róluk tudást,
de élvezhetően írtam bemutatást,
egy cseppnyi humorral is megfűszereztem,
játékos versekké álltak össze bennem.

Szeretném, ha te is megismernéd őket,
életet tisztelve járnád az erdőket,
ha tudnád, hogy létünk velük lehet teljes,
s közelebb engednéd őket a szívedhez.

A CSODÁLATOS MADÁRVILÁGUNK CÍMŰ KÖNYV MEGRENDELHETŐ:
a WEBÁRUHÁZBAN IDE KATTINTVA!

Aranyosi Ervin © 2021-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dallal üzenem

Aranyosi Ervin: Dallal üzenem

Bámulok az égbe,
keresem magam.
Néhány választ várok,
a kérdésre, ha van!

A napfényben fürdök,
s lelkem felvidul,
súlyától a testem
most megszabadul!

Madárdalra keltem,
hívott a világ,
meg kell tapasztalnom
számtalan csodát.

Néhányat majd én is,
én is adhatok,
lelkemet megtöltik
az élhető dalok!

Refrén:
Dallal üzenem, hogy jövök már,
elindultam én feléd,
szívem minden kincsét
elhozom eléd!
Dallal üzenem, hogy élek,
hogy már boldog vagyok,
szebb lehet az élet,
ha te is akarod!

Vágytam már, hogy lássam,
kedves arcodat,
mosolyod vizéről
álmodtam sokat.

Megfürödnék benne,
őrizném szép szemed,
a világ fénylőbb lenne,
ha már szíved szeret!

Madárdalra keltem,
szállok hát feléd,
hitet, szép szerelmet
öntök majd beléd.

Szívünk érjen össze,
érje tiszta szó,
álmodozzunk együtt,
mert együtt lenni jó!

Refrén2:
Dallal üzenem, hogy jövök már,
elindultam én feléd,
szívem minden kincsét
leteszem eléd!
Dallal üzenem, hogy élek,
és már boldog vagyok,
szebb lehet az élet,
ha te is akarod!

Dallal üzenem, már hallhatod,
mert a szívünk összeér.
Hallgasd hát és hallgass rá
mert mirólunk mesél!
Ez a dal a miénk…

Aranyosi Ervin © 2020-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog


Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
rájuk csodálkozni és örömöt lelni.
Lesni szárnyalásuk, figyelni, hogy élnek,
szárnyas kis barátok, csepp angyali lények.

Csendben megcsodálni színes tollruhájuk,
élő dalnokokként tekinteni rájuk,
tudni, hogy fontos kis részei a Földnek,
akik néha fáznak, néha tündökölnek.

Ha lelkeddel nézed, szádra mosolyt csalnak,
névtelen tanúi ők a pillanatnak,
csak teszik a dolguk, nem törődnek mással,
sem a tegnapokkal, sem az elmúlással.

Isten madarai és így az enyémek,
nem birtoklom őket, csodájukban élek.
Tanítanak élni egyszerűen, szépen,
nyűgtől szabadulni az élet vízében!

Mert, ha a fény árad, gondtalan dalolnak,
nem béklyózza őket, mit hozhat a holnap.
Nem rettegve élnek, rémítve haláltól,
daluk bentről fakad, lelkük odújából.

Lám, nekem is könnyebb, csak rájuk figyelni,
kedves kis dalukban örömömet lelni,
napi gondjaimat így dobni csak félre,
s elképzelni lelkem, mi lenne, ha élne.

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
benne elmerülve, új világra lelni,
nyugalom tengerén, vezetni hajómat,
hagyni eláradni, s megélni valómat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Néha oly jó!

Aranyosi Ervin: Néha oly jó!

Néha oly jó elvonulni a zűrös világtól,
s jó ha van egy jóbarátunk, aki lelket ápol.
A szívünket felvidítja, máris jobban lettünk,
s általa az életkedv is emelkedik bennünk.
Elengedjük, ami bántott, végre merünk élni,
milyen jó egy jóbaráttal mindent megbeszélni.
Felidézni ezer élményt, nevetni, derülni,
a jó Isten könyvespolcán magasra kerülni!

Néha jó így elvonulni egy kedves baráttal,
elbújni a lombok között, hol szól a madárdal,
hol visszafiatalodunk, kisgyerekké válunk,
régi csínyek emlékei jönnek elő nálunk!
Újra ránk kacsint az élet, s hiszünk a csodákban.
és az ifjúságunk íze omlik el a szánkban.
Újra mozog kezünk-lábunk, álmunk újra éled,
Bizony, egy régi baráttal teljesebb az élet!

Néha el is kell vonulni a világ zajától,
s felfrissülni egy jóbarát kedves mosolyától.
Új terveket dédelgetni, közös utazásról,
élményekről álmodozni, szerelemről, másról.
Hiszen, amíg tervezgetünk, már van miért élnünk,
s olyan jó a világunkról véleményt cserélnünk!
Nem rémít a világ sodra, élvezzük a létet,
elhessentjük lelkeinkről az ártó sötétet!

Aranyosi Ervin © 2020-03-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredezés


Aranyosi Ervin: Ébredezés

A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.
Menekül a sötét, – nehogy utolérje.
Madárdalra ébred a szunnyadó világ:
az újjászületés élményét éli át.
Lassan ébredezem. – Mi történik velem?
Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN.

Aranyosi Ervin © 2011-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavasz pillanatai

Textil-festmény: Kerekes Éva

Aranyosi Ervin: A tavasz pillanatai

Eljött lám a tavasz. Kertészkedni kezdek,
életet lehelve kiskertembe én.
Tavaszi bimbókból szép virágok lesznek,
s kibújik a földből a zöld vetemény.
Kis ásó, gereblye, és a metszőolló,
tudja már a dolgát, hát szorgoskodom.
Madárdal is hangzik, a tavaszról szóló,
megújul a kertem, mert gondoskodom.

Így járulok hozzá én a teremtéshez,
megtisztul a világ, takarít a szél.
Egy kis eső kéne a korai vetéshez,
mely életet adva a földhöz beszél.
Egy fekete rigó fütyül fenn az ágon,
szerelemre hívó, kedves szerenád.
– Ettől keletkezik új élet a nyáron,
ha leendő párod felfigyel reád?

Éled a természet millió csodája,
nárcisz és tulipán kidugja fejét.
Apró, kis rügyekkel az orgona ága
ígéri, virága lesz gyönyörű szép.
Ébred a szerelem és a gyümölcsfáink,
virágokat szórnak, méhcsalogatón.
Kezdődik a holnap, s gyönyörűnek látszik,
remény és hit éled, szívünkre hatón.

Aranyosi Ervin © 2019-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagypapa

MIke Balázs: A nagypapa (Дедушка) Technika: Színes ceruza
Méret: 42 x 59 cm (A2) (2019)

Aranyosi Ervin: Nagypapa

Emlékszem még a Nagypapára,
a szívből jövő mosolyára,
mert szeme huncut csillogása,
a kedvesemé pontos mása!
Szívembe véstem azt az arcot,
a hite nem vallott kudarcot.
Naponta tisztán, jövőt látott,
és kereste a boldogságot.
Arcát a Nap megbarnította,
tán ráncait szaporította,
de lám csak, azok is vidámak.
Nem vésett gödröt rá a bánat.

Ott állt szeretett kertje mellett,
növényei jövőt üzentek.
Éppen a krumplit forgatta ki,
amit a föld adott neki.
A lég megtelt a föld szagával,
virágok bódító illatával,
A fű is lelkét hozzáadta,
s beleolvadt a pillanatba.
Madárdal szólt, örömmel telve,
mind az életet ünnepelve.
Dicsérték mind-mind Nagypapát,
aki bennünket ölelt át!

Úgy ölelt, mintha tudta volna,
mintha e perc nem másról szólna,
mint utolsó találkozásról.
Miről is szólna vajon másról?
Erdő szélén állt házikója,
öreg volt már, mint vén lakója,
fából készült és megkopott,
a létből örömöket lopott.
Volt benne nehéz, s szép az élet,
s lám lassan ő is öreggé lett!
De szolgált míg állt a fala,
– az építő diadala.

Ott álltunk hát mind a hárman,
s én a zsebemben kotorásztam.
Majd egy gyűrűt húztam elő,
szolid volt, nem túl feltűnő,
amit én a mátkámnak szántam,
csupán egy csodás percre vártam.
Néhány kedves szóba kezdtem,
s az unokáját eljegyeztem.
S lám Nagypapa ezt megkönnyezte,
szerelmünk áldása övezte.
Búcsúzóul sem mondott mást:
– Mindig szeressétek egymást!

Aranyosi Ervin © 2019-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasz


Aranyosi Ervin: Tavasz

Ha a tél elolvad, rügy cseppen az ágra,
napfény búra borul a reszkető világra.
A szív is felolvad, már szeretni képes,
szellőn madárdal száll az élők szívéhez…

Mikor a szív ébred, büszkén, szebben dobban,
megtalálja célját a hétköznapokban.
Tavaszi szél sepri ki a nagyvilágot,
szebb jövőbe nézve dédelgethetsz álmot!

Hagyd hát felragyogni lelked tiszta fényét,
hadd mutassa neked összes szép erényét!
Hadd vigyen előre, hisz teremteni képes,
szeretettel érhet a mások szívéhez!

Legyél hát a tavasz, legyél a kikelet,
és az emberiség gazdagodik veled!
Engedd lelked fényét más szívére hatni,
szeretet erejét más szívben is lakni!

Hisz csak adnunk kéne szeretetet, álmot,
újjá varázsolva a megfáradt világot,
hiszen a szeretet egyszerűn tud hatni,
sosem elvenni kell, hanem inkább adni!

Adj hát szeretetet, s észre fogod venni,
könnyű világodat boldogabbá tenni!
Visszatér majd hozzád, mi belőled árad,
sosem lesz hiányod, mindig ott lesz nálad!

Adj esélyt jó szóval, szép cselekedettel,
és versenyre kellhetsz a szép kikelettel!
Mert, mikor az élet szívünkből virágzik,
megtelünk élettel, semmi sem hiányzik.

Légy magad a tavasz, a jó szél, madárdal,
ébresztgető napfény, mosolyragyogással!
Hagyd, hogy a szeretet rügyet bontson végre,
hadd írja fel nevét a tavaszi égre!

Aranyosi Ervin © 2018-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó reggelt, jó reggelt!


Aranyosi Ervin: Jó reggelt, jó reggelt!

Jó reggelt, jó reggelt!, ébredjetek szépen!
A Napocska is felébredt, s fent jár már az égen.
Körülnézett a világban, s annyi mindent látott,
például egy oroszlánt, mely szájat nagyra tátott.

Na, nem azért, hogy megegyen, nem volt éppen éhes,
csak ásított. Felébredni, most már esedékes!
A Napocska tovább járta az égen az útját,
s meglátta a cifra kaput, s az életvíz kútját.

Annyi mindent látott már ma, te még mindig alszol?
Pedig kint a zöld erdőben csodás madárdal szól.
Ébredj te is, nyisd ki szemed, gyere ki a rétre,
nézz jól körül és meséld el, hogy mit veszel észre?

Látod-e a fák tövében az ezer virágot,
észreveszed az őzikét, ki friss füvet rágott?
A szél hátán látsz-e vidám madarakat szállni,
látsz-e bábot, ami éppen lepkévé kezd válni?

Látsz-e sebes kis patakban halat úszni gyorsan,
észreveszel kis libákat, ahogy mennek sorban?
Kisnyulat, mi fürgén ugrál cikk-cakkban cikázik,
tücsköt, amely hegedűjén vidám kis dalt játszik?

Ébredj tehát hálás szívvel, élvezd a világot,
legyen tőled az is hálás, aki téged látott.
Mosolyodat öltsd magadra, legyen jó a kedved,
mint a Napnak az égbolton, olyanná kell lenned!

Szórd hát szét a szereteted, ahogy Nap a fényét,
tedd boldoggá körülötted világod sok lényét!
Ébredjenek kedvességre, mosolyra, jó szóra,
teljen szépen és vidáman mától minden óra!

Aranyosi Ervin © 2018-01-18
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Aranyosi Ervin © 2016-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva