Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
9

By

Aranyosi Ervin: Csak csodálom világom

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Csak csodálom világom

Kiálltam a hegytetőre,
onnan néztem a csodát!
Erdőt láttam, füves rétet,
másik hegyet odaát!
Odalenn a folyó kúszott,
fénylőn csillogott vize,
ráfeküdnék habjaira,
s megkérdezném: – Elvisz-e?

Azután egy sast csodáltam,
ahogy az égen repült,
s ugyanúgy száll, mint a lelkem,
s egyre feljebbre került.
Belátta a nagyvilágot,
– tán élelmet keresett –
fű közé, vagy erdő mélyre,
éles szemmel belesett.

Lent a rétre megérkeztek
fejedelmi szarvasok,
jóízűen legelésztek,
széna illata hatott.
Amott felröppent egy fácán,
vajon mi zavarta fel?
Szárnyaival hangoskodott,
mert a csendre nem figyel!

Hisz a csendet rég megtörték,
füttyös, vidám dalnokok,
madárdaltól hangos a táj,
amit zenget száz torok.
Boldog voltam, látom, hallom
a természet száz neszét,
nem uraltam, csak csodáltam
világom természetét.

S mennyi mindent nem láthattam,
mire a szem képtelen,
mennyi apró parány bújt el,
s csendben dacolt én velem.
Mennyi apró építőkő,
a teljesség részei,
ami mesés világunkat
láthatatlan élteti.

Le kellene tán hajolnom,
hogy mind-mind észrevegyem,
távolról nem látom őket,
míg itt vagyok a hegyen.
Elindultam, s utam közben
széjjeltárult a világ,
sokkal többet tapasztalhat,
ki közel megy, aki lát!

Mindig csak egy részt csodálunk,
s nem látjuk a teljeset,
az összes tapasztalása,
így számunkra elveszett.
Elveszünk a részletekben,
így sok minden kimarad,
de amit már felfedeztünk,
az boldog tapasztalat.

Parányok közt nagyra nőttünk,
és mégis kicsik vagyunk,
egy világot alakítva,
úgy hisszük, hogy haladunk.
Mily kevés a megismerés,
s milyen sokat rombolunk,
s tévedés, hogy e világnak
az urai mi vagyunk

Részei vagyunk a létnek,
s együtt élni kellene,
s nem rokkanna anyaföldünk
a „fejlődésbe” bele!
Ha csodálnánk minden lényét,
működését értenénk,
hogy teremtőnk miért tette
őket vajon épp elénk?

Csak csodálom a világom,
ellene én nem teszek,
természetet óvó, védő,
s elfogadó lény leszek!
Megtanulok együtt élni,
s élvezni az életet!
Nem pusztítok, nem rombolok,
inkább szívvel éltetek!

Aranyosi Ervin © 2026-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
26

By

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
16

By

Aranyosi Ervin: Fent ülök éppen…

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Fent ülök éppen…

Fent ülök éppen egy hegy tetején,
fentről nézem a világot én.

Fentről nézem a világot én,
vándorsólyom repül felém.

Vándorsólyom repül felém,
éles csőrén csillog a fény.

Éles csőrén csillog a fény,
álomképet vetít elém.

Álomképet vetít elém,
hogy fent ülök épp egy hegy tetején.

Fent ülök éppen egy hegy tetején,
fentről nézem a világot én…

Aranyosi Ervin © 2013-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
11

By

Aranyosi Ervin: Hasunkra süt a Nap

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hasunkra süt a Nap

Hasunkra süt a napocska
fel kellene kelni,
de olyan jó nyújtózkodni,
a párnát ölelni.
Ám a hasunk ébresztőt fúj,
– kelés! – itt a reggel!!
Felkelünk és megbirkózunk
a kaja hegyekkel!

Aranyosi Ervin © 2014-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
16

By

Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin festménye

 Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
Távol a völgyben, hófehér ködben,
szellemi lepelbe bújik a táj.
Fuldokló fa karja nyúl fel az égre.
Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton,
keresztben átfut egy cseppnyi ér.
Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással,
hallgatjuk hangját, ahogy kísér.
Zene fülünknek halk csobogása,
duruzsol mélyen ahogy halad.
Tovább csal minket, hogy megmutassa,
kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik,
ölelik egymást szerelmesen.
Rohannak együtt, magunkra hagynak,
s nem kísér holt vizek szelleme sem.
Zöld fenyők kúsznak szinte az égig,
megkopott kérgük a múltról beszél.
Szavukba vágva, átrohan rajtuk,
ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek,
színek és fények, a dombok alatt,
Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra,
nyugton az ágakon egy se marad.
Rőt-barna mókus fut át az úton,
fa mögé bújva incselkedik.
Majd ágról-ágra ugrálva tűnik,
s hiába keresik már szemeink.

Számtalan élmény, cseppnyi csokorban
pezsdül a lélek, a szív mosolyog.
Erdő a paplanját magára húzza,
alant a völgy fölött köd gomolyog.
Látjuk, hogy Földanya álmodni készül,
hó felhők szállnak a hegyek felett.
Fáradt Nap nyugszik az esti homályba,
s őrzi a megfakult emlékeket…

Aranyosi Ervin © 2011-12-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
24

By

Aranyosi Ervin: A cél

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A cél

Boldog az ember, akinek célja van.
A „szerencsétlen” meg toporog céltalan.
Helyét e földön sehogy sem lelé.
Tűzz hát ki mindig célt magad elé.

Sose félj attól: túl nagy, amire vágysz.
A hegycsúcs messze, de mikor nekivágsz,
minden lépéssel egyre közelebb…
ha van egy célod, már van egy mágnesed.

Sarkaljon mindig ötlet, gondolat,
higgy önmagadban, sose hagyd el magad!
Amíg a célod szemed előtt lebeg,
legyőzni téged sehogyan sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2011-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
17

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő, a zöld fenyő…

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás

A kis fenyő, a zöld fenyő
az erdőben élt.
A kósza szél, ha arra járt,
mesét mesélt.

A kis fenyő, mint hűs vizet
itta szavát,
és álmodott és látta már,
az új otthonát.

Egy szép napon, a hegytetőt,
már hófedte rég,
a kis fenyő zöld ágait
lehúzta a jég.

És hangokat, hozott a szél
a város felől.
Majd fűrész szólt, s a kisfenyő,
a hóba ledőlt.

Két kesztyűs kéz felkapta őt
és indult vele
egy járműhöz, mely fenyőkkel
volt már tele.

A motor járt, a hó szitált,
az idő repült.
A kis fenyő, a hosszú úton
elszenderült.

Így érkezett, egy szép napon,
a városba ő,
és várja azt, hogy elvigye
egy kedves vevő.

Mert várja már egy szép család,
– érezte jól,
Egy kis lakás, hol meleg van
és lágy dallam szól.

Feldíszítik, az ágait
fény járja át,
és érzi már a friss kalács
jó illatát.

S a kis család, már énekel
így veszik körül
Sok kedves arc, szemük nevet
szívük örül.

A szeretet, lelkükben él,
víg táncra kél.
És odakint, lágy dallamot
dúdol a szél.

A kis fenyő kis élete
megváltozott,
a szeretet szép ünnepe
sok szépet hozott.

A kis fenyő, a zöld fenyő
már boldog lehet:
A szeretet megszépíti
az életedet.

szept
4

By

Aranyosi Ervin: Őszi Nap

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , 4 hozzászólás

Őszi Nap

Az őszi Nap fejét párnájára hajtja,
hegy felett az arcát, kis felhő takarja.
Sárgás fénye kopott, nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös, kinézete bágyadt.

Színeit a múló természetre festi,
bokrokra és fákra, szemét rá mereszti.
Amerre csak ellát, az ősz otthonában,
sárguló levelek maradnak nyomában.

Sárguló levelek, vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét, mind-mind eltakarják.
Végső színes bálra, készül a természet,
árnyat adó lombot fal fel az enyészet.

Levéltakaróját a földre teríti,
hűvös őszi széllel kedvünk keseríti.
Esővel önt nyakon, a lelkünkbe gázol,
hosszú út porába fényes csíkot mázol.

Szomorún pislákol az ősz Nap sugára,
a hegy mögé bújik, hagyjuk hát magára.

Aranyosi Ervin © 2010-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
11

By

Aranyosi Ervin: Hegyi patak

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hegyi patak

Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.

Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.

Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.

Aranyosi Ervin © 2010-03-11.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva