Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Aranyosi Ervin: Öltözz fel hóember!

Öltözz fel hóember,
hideg ma a reggel,
dacolj a hideggel,
a rosszkedv kinek kell?

Öltözz fel hóember,
sáladat tekerd fel,
seprűd ne ereszd el,
integess a kezeddel!

Amikor hull a hó,
az élet szép,
az öreg télapó
kedves vendég.

Öltözz fel hóember,
vastagabb kabát kell,
lapogatlak kezemmel,
hizlallak a szememmel.

Nagyra nő a ruhád,
vastag hó borul rád,
nagyra nő a ruhád,
nem ismer rád anyukád!

Aranyosi Ervin © 2024-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kicsalogató


Aranyosi Ervin: Kicsalogató

Szia Cicus, itt kint várunk,
gyere velünk játszani.
Elbújhatsz a magas hóban,
ki sem fogsz majd látszani.
Persze bent a jó melegben,
most is jól érzed magad,
de meglátod, hogy a játék
úgyis magával ragad…
Játék közben kimelegszel,
a hóban ugrálni jó!
Szőrméd megvéd a hidegtől,
csuda jó móka a hó!

Aranyosi Ervin © 2022-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás


Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás

Itt van a tél, itt van újra,
hó hullott a világra,
A kis rigó dideregve
zendít most a dalára.
Bolond égből, bolond hó száll,
bolondozik április,
s aki látja, legyint rája:
– Bolondozzon, ha dilis!

Indulhatnánk tiszta lappal,
írhatnánk ma sorsot is,
de az ember éppoly bolond,
akárcsak az április.
A természet tisztaságát
saját kézzel írja át,
az sem baj, ha belepusztul
körülötte a világ.

Befagy hát a szép világunk,
mindent jeges kéz szorít,
hóvakságtól jól megáldva,
írjuk tovább a sztorit!
A természet figyelmeztet,
nem jó úton haladunk,
hazánk földjén, hócsizmában,
virágokon taposunk.

Bolond égből, bolond hó száll,
lassan mindent betakar,
csak az ember olyan bolond,
nyárban is telet akar.
Minden össze van kutyulva,
s én nem értem egyedül,
hogy a csizma, az asztalra,
hogy a fenébe kerül?

Talán épp a tavasz halt meg,
vagy valami jó dolog?
Vagy előjel a jövőre:
– Így nem leszünk boldogok!
Kihűl lassan, ami fontos?
Eltűnik a szeretet,
s nem eszünk már többé élőt,
csupán dömping szemetet?

Itt van a tél, itt van végre,
bár nem most van ideje,
télen nem volt ennyi havunk,
s télen nem fagytunk bele.
A gyümölcsfák virágai
haldokolnak, jaj de szép!
Vajon kik, és hol írták meg,
ezt a borzalmas mesét?

Aranyosi Ervin © 2022-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívem melegével


Aranyosi Ervin: Szívem melegével

Meg ne fázzak kint a hóban,
a gazdám felöltöztet.
Nem a legszebb divatholmi,
mégis meleg öltözet.
Én a szívem melegével,
viszonozom, ahogy kell.
Ha simogat, mint hópihe,
én is úgy olvadok el…

Aranyosi Ervin © 2012-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Tálos Péter fotója

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Láthatsz engem itt a képen.
Elrejtőznék mindenképpen,
hogy az ember meg ne lásson,
csapdát nekem nehogy ásson.
Hirtelen minden fehér lett,
csak a tollam nem fehérlett…
Kivirulok a nagy hóból,
a szép színem sok a jóból.
Eledelt alig találok,
bár keresni akad pár ok.
Nehéz nekem télen élnem,
sokáig kell vajon félnem?

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya


Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya

Kis fenyőfa élőn, szépen
álldogált a hóesésben.
Téli égről ezer csillag
megcsodálta hogyan csillog,
hogy szikrázik a friss hó,
hisz ágain ülni jó!
– Kis fenyőfa, ó de szép,
hó takarja mindenét.

Havát a fenyő ringatta,
bölcsőnek az ágát adta,
egy kis dalt dúdolt magában,
s fürdött belső mosolyában.
Hideg volt, hát felöltözött,
szívébe a szép költözött,
így talált rá a karácsony,
hóruhája, mint a bársony.

Kósza szellő arra járva,
körbejárta, megcsodálta,
megmozgatta ágait,
s boldog volt, kit táncba vitt.
Ezer csillag szórta fényét,
csillogtatva szép erényét,
rászórta a mosolyát,
súgva neki: – Add tovább!

Táncolt hát a kis fenyő,
boldogsága egyre nő!
Lám, a Hold is arra járt,
a kis fára rátalált.
Fényben úszott köntöse,
nem volt ilyen szép sose!
Boldog volt és ünnepelt,
szíve örömben telelt.

– Minden évben ezután,
legyen ilyen szép ruhám!
– álmodozott csendesen –
a karácsonyt meglesem!
De nem megyek sehova,
jöjjön hozzám a csoda!
Mert csak itt jó énnekem,
itt hallják az énekem.

– Mert itt élek, s zöld vagyok,
néznek rám a csillagok.
Itt nem bánthat senki sem,
boldog vagyok, azt hiszem.
Nem is vágyom el soha,
hol a sorsom mostoha!
Itt vagyok, aki vagyok,
lelkem szépségben ragyog!

– Hagyjatok hát emberek,
házatokba nem megyek,
mert ott hamar meghalok,
s nem óvnak meg angyalok.
Az erdő az én hazám,
havat szór a felhő rám,
csak itt boldog a szívem,
mert itt megvan mindenem.

Jövőre is itt leszek,
s minden percet élvezek!
Nem utazom sehova,
nem vágyódom el soha.
Látni akarsz? Jöjj ide!
Ágaim szép tövibe!
Boldog én csak itt vagyok,
a hó rajtam itt ragyog!

Ne vedd el az életem,
itt a legjobb énnekem!
Hadd dúdoljam énekem,
táncoljon a szél velem!
A boltban elérhető,
ünnepedre műfenyő,
azt öltöztesd bármikor,
azon lógjon lámpa sor!

Arra aggass díszeket…
Én nyáron is itt leszek!
Ha erre jársz integess,
örülj majd, hogy itt lehetsz!
Ágaimon kismadár,
akit rajtam hinta vár.
Egész évben élek én
fenyőerdő rejtekén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!

Nem a hó,
nem a hideg,
ami bántja a szívet,
a sorra kihűlt lelkeket,
ma mond ki menti meg?

Nem a fagy,
nem a sötét,
nem a kínnal teli lét,
az álmainkat nem a tegnap
árnya tépi szét!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hadd hulljon a hó,
hadd fújjon csak a szél,
a vándor addig képes menni,
amíg csak remél.

De kell, hogy felemelj,
egy mélyben csüggedőt,
ne adjuk fel a vágyainkat
céljaink előtt!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hát őrizzük a fényt,
legyen végre szebb világ!
De tudnod kell, hogy egyek vagyunk
szükségünk van rád!
Hát őrizzük a fényt,
a reménynek élni kell!
Hát fogjunk össze
és világunk új életre kel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni verse

Aranyosi Ervin: Süni verse

Szeretem az őszt,
ilyenkor megtelik az éléstáram.
Alma érik, potyog a makk,
finomságot cipel vállam.

Kell is az, mert nem sokára,
majd az ősz is elköszön.
Bezárkózom a lakásba,
s nem jövök ki, esküszöm!

Fontos hát, hogy összeszedjem,
amit télen ehetek.
Amikor már hó takarja,
én azon már nevetek.

Addig viszont szorgoskodom,
gyűjtögetek jó sokat.
Nem érek rá meghallgatni
én az időjósokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagy a hó!


Aranyosi Ervin: Nagy a hó!

Nagy az öröm! Nagy a hó!
Örül neki Nagyanyó!
Örülnek az unokák,
cukrozódik be a fánk!

Fehér porcukor esik,
tető, úttest megtelik.
Ránézni is csuda jó!
Mindent eltakar a hó!

Ébredjetek gyerekek!
Reggel óta nevetek!
Hótól fehér a világ,
ki szereti, nekivág!

Menjünk gyorsan játszani,
hógolyókat gyártani,
hógolyózni csuda jó,
s végre elég is a hó!

A hó csak kívül hideg,
melengeti a szíved,
ha megvívtad harcod is
piros lett az arcod is!

De csuda szép a reggel,
épüljön sok hóember!
Legyen kedved csuda jó,
hadd örüljön Nagyanyó!

Aranyosi Ervin © 2018-01-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…


Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva